Az ELTE pár héttel az előző után újabb nemi erőszakkal kapcsolatos botrányba keveredett, a cikket valószínűleg senkinek nem kell bemutatni: egy lány bátran vállalta, hogy mi történt vele a tavalyi ETLTE-s, jogi karos gólyatáborban. Újra megnéztük az egyetem kommunikációját.
Kommunikációs szempontból az esetben az a legmegdöbbentőbb, hogy az ELTE nem először kerül válsághelyzetbe (a legutóbbi eset kommunikációs vonatkozásait itt olvashatja), ráadásul rövid időn belül, mégis majdnem kilenc óra telik el a reputációs veszteséget kiváltó cikk megjelenése és az azonnali vizsgálatot bejelentő MTI-s sajtóközlemény között. Kilenc óra sok mindenre elég: a negatív hír terjedési mechanizmusait ismerve akár több tízezer emberhez is eljuthat a jogászlány vallomása. Ennyi idő alatt a hallgatásba burkolózó egyetem ellenlábasai könnyedén le tudják szedni a keresztvizet a vezetőségről, de lehetőséget teremt a blogoszférának, hogy a most napvilágot látott, 2013-as eset eltussolóit névvel és arccal is a nyilvánosság elé dobja.
- Hogy mi mindenre elég kilenc óra? Elég megnézni ezeket a kommenteket.
Azt gondolnánk, hogy az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatának (HÖK) listázós botránya vagy az augusztusi ELTE TÓK (Tanító- és Óvóképző Kar) gólyatáborában történt erőszak elég figyelmeztetés az intézmény vezetőségének arra, hogy fejlessze kommunikációs infrastruktúráját és tudatosan készüljön a gyors, összehangolt krízisreakcióra, de úgy tűnik, semmiből sem tanulnak. Mivel a médiafigyelem Szauron mindent látó szemeként nonstop lebeg az egyetem felett, az illetékesek egyszerűen nem hibázhatnak sem a tények feltárása, sem azok nyilvánosságra hozása közben. Ha már szervezeti szinten erősen vitatható figurák töltenek be vezető pozíciókat, nem árt, ha a kommunikációs osztály alaposan kiismeri az újságírók hírközvetítő, véleményformáló szerepét és tudatosítja: az együttérzés kifejezése most túlságosan vékony kommunikációs üzenet.
Tekintgessünk nyugatra, elvtársak!
Biztosak lehetünk benne, hogy hasonló esetben egy nagy tekintélyű oktatási intézmény a tengerentúlon hatvan percen belül nyilatkozik az ügyben, és ezzel csírájában fojtja el a spekulációkat. Sőt, Oxfordban, a Harvardon vagy az MIT-n rendszeresen arccal és névvel áll ki az egyetem képviselője, aki az egyirányú kommunikáció helyett így lehetőséget teremt a sajtóval folytatott párbeszédre és személyesen biztosítja a nyilvánosságot, hogy felelősségteljesen dolgozik a megoldáson. Ez a fajta proaktivitás az ELTE-től is elvárható volna, hiszen hazai viszonylatban nem kevésbé patinás mint amerikai társai.
Mivel az Indexen tegnap megjelent cikk nem nevesíti konkrétan, hogy melyik fővárosi egyetem jogi karának rendezvényén történt zaklatás, ésszerű lépés lett volna, ha a szóba jöhető Pázmány, Károli és az ELTE közösen ad ki egy sajtóközleményt, hogy fejvesztve keresik az érintetteket. Ez a fajta példaértékű összefogás nemcsak azt éreztette volna, hogy kiemelt figyelemmel kezelik a hatalommal való visszaéléseket, de egy olyan erős PR-üzenet lett volna a társadalomnak, ami minden korábbinál jobban jelzi: vége, a laza erkölcsű diákszervezeteknek és nem toleráljuk tovább az erőszakot!
Proaktivitás mindenek fölött
Ehhez persze kell egy valós idejű sajtófigyelő rendszer, kiépült és jól működő intézményi kapcsolatok és egy vészforgatókönyv, mely pontosan meghatározza kinek, mi a feladata, ha beüt a krach. Nyugaton például bármelyik magát valamire tartó vállalatnak van a különböző válsághelyzetekre előzetesen kidolgozott, szinte azonnal alkalmazható úgynevezett egyeztetett nyilatkozata (holding statement), de szóvivőként foglalkoztatnak kifejezetten ilyen szituációkra specializálódott szakembereket is.
A médiaveszélyeket, előzményeket, kommunikációs leltárt és az információk nyilvánosságra hozásának sorrendjét és módozatait tartalmazó standard szervezeti dokumentáció rengeteget segíthet, ha valami gyors reagálást igényel. Bár az ELTE mostani válasza összehasonlíthatatlanul jobb, mint az előző, az ilyen mértékű bizalom-vesztés, csak professzionális humán erőforrással, átgondolt koncepcióval és transzparens fegyelmi eljárással ellensúlyozható. Erre sajnos nincs sok esély, hiszen az előző ügyben most folyik az eljárás, de semmit nem tudni róla. Gyors eredmény sem várható.