A phys.org-on megjelent cikk hivatkozik a Pew Research Center tanulmányára, mely szerint az amerikaiak legalább harminc százalékának a Facebook jelenti a hírforrást. Ha Mark Zuckerbergen múlik, ez a szám hamarosan sokkal nagyobb lesz. A gyengélkedő hagyományos média képviselőinek azonban nem csak a bevételeik további csökkenésétől kell tartaniuk. Aggodalomra ad okot az is, hogy így sérülhet a szabad sajtó egyik funkciója: a közhatalmat gyakorlók ellenőrzése.
Biztosan nem árulok el titkot azzal, hogy bármit csinálunk, bárhová kattintunk is a Facebookon, azt rögzítik. Azon kívül, hogy ezek alapján a Facebook hirdetéseket tol az arcunkba, arra is használják az így felhalmozódott információmennyiséget Menlo Parkban, hogy a hírfolyamunkat minél inkább személyre szabják. Minél aktívabbak vagyunk a Facebookon, annál élesebben tudják megrajzolni digitális személyiségünk körvonalait. A közösségi oldal már ma is az egyik legfontosabb hírforrás sokak számára, és ez a jelenség jól illeszkedik abba a folyamatba, ahogy a hírfogyasztási szokásaink változnak. Ennek a világméretű iwiwnek pedig pont az a legnagyobb előnye a hagyományos újságokkal szemben, hogy míg azok minden olvasónak ugyanazt a hírösszeállítást kínálják, addig ők mindenkinek személyre szabott újságot tudnak készíteni. Ki ne szeretne olyan – egyébként dinamikusan, percről percre változó - újságot olvasni, amiben egymás mellett találja kiválogatva a nagyvilág őt érdeklő híreit, azokat a közösségi eseményeket, amelyek tényleg érdekesek számára és a családjával, barátaival kapcsolatos történéseket?
Menlo Parkban pedig nagyon jól tudják, hogy ezzel olyasmit tudnak nyújtani az embereknek, amit a hagyományos újságírás nem. A hírportálok ráadásul kiszolgáltatott helyzetben is vannak, hiszen jól tudják, hogy olvasóik jelentős része facebookos ajánlások, megosztások, lájkok nyomán jut el hozzájuk. Miközben nekik egyre többe kerül a minőségi tartalom előállítása, az üzleti modelljeik pedig döntő többségben még mindig a hirdetési bevételekre épülnek, olvasottságuk – ezáltal a portálon megjelenő hirdetések után elkérhető hirdetési díjak nagysága - egyre jobban függ egy olyan közösségi oldaltól, aminek a működésébe nem látnak bele, azt semmilyen formában nem tudják befolyásolni.
Személyre szabható újság, vagy inkább magazin összeállításához persze nem kell, hogy Mark Zuckerbergnek hívjanak minket. Mások is próbálkoztak már olyan digitális magazin létrehozásával, ahol a tartalmat a felhasználó válogathatja össze. Elég, ha csak a Flipboardra gondolunk, ahová a közösségi site-ok hírfolyamaival, valamint fotó- és videómegosztó accountunkkal együtt gyakorlatilag bármely rss feeddel rendelkező site becsatornázható. Ez is csak korlátozott személyre szabhatóságot jelent azonban, ahol ráadásul az egyes csatornákról továbbra is válogatás nélkül ömlik ránk az információ.
A kulcsszó tehát a válogatás szempontja. A Facebooknak ebben is előnye van, hiszen még a legrutinosabb szerkesztők is csak néhány szempontot tudnak figyelembe venni, a közösségi oldal által alkalmazott algoritmus több tízezret is. Akárcsak más nagy tech cégek, a Facebook is féltve őrzi ezt az algoritmust, amin mérnökök százai dolgoznak, így rajtuk kívül senki nem tudja, hogy milyen szempontok alapján dől el, mi kerül a hírfolyamunkba. Nem véletlen, hogy sok médiaszakértő úgy véli, ezzel túlságosan nagy hatalom került egyetlen vállalat – vagy ha úgy tetszik, egyetlen ember - kezébe.
Más veszélyre is felhívják a figyelmet neves újságírók: míg a Facebook remek felület arra, hogy élményeket, gondolatokat, véleményeket osszunk meg, nem kimondottan terepe az oknyomozó, tényfeltáró újságírásnak, amire a hagyományos újságírás olyan büszke, és amely demokratikus országokban az egyik legfontosabb eszköz a közhatalmat gyakorlók ellenőrzésére. Ez pedig, kiegészítve a hagyományos újságírás költségeire fordítható források csökkenésével, gyengíti a demokratikus folyamatokat.
