Csak egyetlen vezéregyéniség fér meg egy rádió reggeli műsorvezetői csapatában, a nőknek pedig nagyon nem fekszik ez a szerep. Nincs ma valós verseny a hazai rádiós piacon, a közszolgálatiság pedig szinte szitokszó. A rádióhallgatás egyre több ember hétköznapjaiból szorul ki, de a leghallgatottabb reggeli műsorok arcait mindenki ismeri. Csütörtökön este egy asztalhoz ült Sebestyén Balázs a Class FM-től, Bochkor Gábor a Music FM-től és Buda Márton a Petőfi rádiótól. A Cultivo őszi szezon nyitó rendezvényén jártunk.

Sebestyén Balázs és Bochkor Gábor kíméletlenül – de nyilvánvalóan csak a show kedvéért – alázták egymást csütörtök este megállás nélkül a Cultivón. Balázs többször megkapta, hogy egocentrikus és nagyképű, Bochkor pedig azt, hogy öreg. Azért a rádiós szakmáról is megtudtunk néhány dolgot.  Egy ponton a csipkelődést eleinte még csendesen figyelő Buda Máron, a Petőfi Rádió reggeli műsorának vezetője megunta a hallgatást, és kitálalt arról, hogy miért rossz ma a közmédiánál.

Bárhol nyomják a show-t

Bár ez alapvetően egy szakmai rendezvény volt, az előadók igazi show-t csináltak, főleg Balázs és Bochkor. Ábel Anita, az este moderátoraként szépen adta alájuk a lovat, így az első perctől jó volt a hangulat. Az első aranyköpés Balázstól jött, amely szerint a korán kelés olyan, mint Kiszel Tünde: egyszerűen nem lehet megszokni. Balázs nemcsak a többieken gúnyolódott, saját arroganciáján is ironizált, elmondta például, hogy neki nem délutáni alvás kell, hanem sport, így teniszezni jár délutánonként, illetve saját magára maszturbál úgy, hogy az iPhone-ja fényképezőjét szelfi módba kapcsolja, és azon nézi magát. Ennek a viccességi fokát a múltkori RTL Klubos farokfogdosós akcióhoz tudnánk hasonlítani: nekünk speciel sok volt. Ennyit a hangulatról, nézzük, hogy mi a helyzet a rádiózással.

Erőviszonyok egy rádióműsorban

Ahogy minden csoportba, úgy egy rádióműsor gárdájába is kell egy vezérszemélyiség, aki irányító szerepet vesz fel. A Morning Showban ez nyilván Balázs, de szerinte ennek ellenére demokratikusak az erőviszonyok a műsorban: mindenkinek megvan a szerepe. Mindig kell egy vezéregyéniség, akinek a karakterére építeni lehet a műsort, és még 1-2 ember, aki jól be tud kapcsolódni, aki abban jó, hogy rezonáljon másokkal.  Ha például három vezető típusú embert ültetnek össze beszélgetni, az nem működik. Bochkor Gábor is egyetértett abban, hogy a vezető által összeválogatott látszólag erős csapat ritkán válik be. Szerinte az a legjobb, ha a központi személy maga választhatja ki, hogy kivel vagy kikkel vezetne szívesen műsort. Mint kiderült, az mindig probléma, ha egy nőt is szeretnének beleerőltetni a műsorba.

Forrás: Facebook / Cultivo

Mi a baj a női rádiósokkal?

Bochkor szerint kevés nőnek áll jól a rádiós műsorvezetői szerep, ezért nagyon nehéz ilyet találni, szinte lehetetlen. Többnyire két típussal találkozott eddig. A naiv-butácska típussal, aki körülbelül meg sem tud szólalni, így érdemben nem tesz hozzá a beszélgetéshez. A másik a túl vagány, szinte már férfias típus, aki épp ugyanazt nyújtja mint egy férfi, így megint nem érvényesül igazán a női gondolkodás és nézőpont a műsorban.

Sebestyén Balázs szerint nemcsak az a gond, hogy nehéz megfelelő nőt találni a szerepre – olyat, aki nem sértődik meg, és minden helyzetben veszi a lapot –, hanem az, hogy a női hallgatók utálják a női műsorvezetőket, és a férfiak is szívesebben hallgatják a férfiakat. Ettől még nem gondolja, hogy a reggeli rádiós műsor egy szexista műfaj lenne.

A hallgatók érzelmeket akarnak

A rádiós piac rengeteget változott az elmúlt években, évtizedekben, ahogy a rádiózási szokások is. Felmerül a kérdés, hogy mit nyújt a rádió az embereknek 2015-ben. Mivel ennél a műfajnál a reggel a főműsoridő, a reggeli rádiózás még mindig sokat ad az embereknek, a műsorvezetők szerint leginkább szórakozást és érzelmeket. Bochkor úgy látja, hogy főleg ezt a két dolgot várják el a hallgatók, ezt pedig változatos módszerekkel kell elérni, a humor mellett a demagógia is simán belefér. Ehhez pedig kellenek olyan erős érzelmeket kiváltani képes karakterek, mint Balázs vagy Bochkor.

Mindkét műsorvezetőnek volt már olyan megszólalása, amivel kiverte a biztosítékot. Az esetek 90 százalékában tudják, hogy hol van a határ, de előfordul, hogy a közvélemény valamit felkap és teljesen kiforgat. Balázs nem tartja problémának, ha néha túllőnek a célon, mert megosztónak kell lenni: akkor nem válik unalmassá egy ilyen műsor, ha a műsorvezető mond szerethetőt és provokatívat is. Úgy érzi, hogy a mai Magyarországon a hozzá hasonló embereket szelepnek használják: őket lehet támadni és utálni, rajtuk vezetik le a feszültséget az emberek.

Régóta nincs valós verseny

Mi alapján dől el, hogy egy rádiós műsor sikeres-e? Erre a hallgatottsági adatok a kézenfekvő válasz, de a rádiósok szerint az utóbbi időben ennek csökkent a jelentősége. Mérések persze vannak, főleg a hirdetések miatt, de a rádiók közötti valós versengés eltűnt. Bochkor szerint utoljára a Sláger és a Danubius Rádió idején volt rivalizálás a csatornák között. Balázs örülne, ha lenne valós konkurenciájuk, egy másik országos rádió reggeli műsora. Motiválná a tudat, hogy minden nap meg kell dolgozni a hallgatókért nehogy átpártoljanak a másik csatornához.

Másfajta közszolgálatiság kell

A közmédiánál egész más a válasz arra a kérdésre, hogy mitől lesz jó a műsor, sőt úgy tűnik, hogy nincs is rá válasz. Buda Márton, a Petőfi Rádió Talpra Magyar című reggeli műsorának vezetője a kezdetek kezdetén megkérdezte feletteseit, hogy mi a cél, és annyit mondtak neki, hogy „Hát, csináld!”. A hallgatottsági adatok a közmédiánál csak akkor számítanak, ha csökkenés van.

Buda szerint egészen máshogy kéne kezelni a közszolgálatiságot, és akkor a Petőfi Rádió műsorai talán labdába rúgnának a kereskedelmi rádiókéval szemben. Úgy gondolja, az a legnagyobb baj, hogy ezekben a műsorokban nem lehet kimondani azokat a dolgokat, amelyek az emberek szívét nyomják, és hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem politikára gondol. Szerinte ezt a falat kéne áttörni ahhoz, hogy egy közszolgálati rádió méltó konkurenciája legyen egy országos kereskedelmi rádiónak.