Kósa Lajos beperelte a Vagy.hu online hírlap kiadóját, a Médiapart Alapítványt, amiért a portál közölt egy listát szexfüggő politikusokról. Maga a lista egy Mno24.hu nevű, már elérhetetlen oldalon jelent meg, a Vagy.hu viszont megtette azt a szívességet, hogy idézte a rajta szereplők névsorát, köztük Kósa Lajost is. Rövid jogi elemzéssel vizsgáljuk meg, hogy mit kell elviselnie a közszereplőnek, igazságérzetünkkel pedig azt, meddig tűrhető a bunkóság.
A listán szerepel szinte a teljes politikai elit, a futballválogatott jelentős része és egy nagy raklapnyi celeb. Összeállítója a portál szerint Répás Lajos szépségverseny-szervező, aki ellen kerítés és kitartottság miatt folyik büntetőeljárás immár három éve. Az iromány állítólag ebből a perből került elő, az Mno24.hu hozta nyilvánosságra, és olyan médiumok repültek rá, mint a Borsonline.hu vagy a 24.hu.
Kósa Lajos /forrás: boon.hu/
Nyilván ha előkerül egy hitelesnek tekinthető, szexfüggő közszereplőket felsoroló lista, ahol Habony Árpád, Kubatov Gábor, Tóbiás József és Botka László egyaránt szerepel, nem a Bors, hanem a kereskedelmi televíziók, sőt, megkockáztatom, hogy európai médiumok foglalkoznának vele. Az említett portál is az alábbi címet adta az írásnak: „Nyilvánvaló a koholmány. Lista a szexfüggő politikusokról.” A listát tehát kezeljük nyugodtan kitalációként.
A száraz perbeli tények
Mindegy, Kósa Lajosnak jogában áll perelni, ha jogait vagy törvényes érdekeit sértve érzi. A felperes politikus szerint az oldalon szereplő írás emberi méltóságát, becsületét és jóhírnevét sérti, ezért kérte a Debreceni Törvényszéket, hogy – többet közt – kötelezze az alperest a cikk eltávolítására, ötmillió forint sérelemdíj megfizetésére, és arra, hogy nevezze meg a kérdéses cikk szerzőjét, mivel a feltüntetett Ulrik Hanna nem valós személy. Kósa sérelmezte még, hogy a cikk belinkel több, szintén sértő írást, továbbá a stílusa alpári, sőt, a Vagy.hu impresszuma a törvényi feltételeknek nem megfelelő.
A túloldalon ülő alperes szerint nem történt jogsértés. Egyrészt hivatkozik arra, hogy a közszereplőknek tűrniük kell a túlzott kritikát, másrészt pedig arra, hogy Kósa a keresetében nem jelölte meg, az írás melyik részét tartja sértőnek és pontosan mire nézve. A Vagy.hu szerint ugyanis sem egy közléssel, sem pedig egy írás minden szavával nem lehet jóhírnevet, becsületet és emberi méltóságot egyszerre sérteni. Az alperes hivatkozik még arra is, hogy nemcsak a pártok, de a politikusok feddhetetlenségének vizsgálata is társadalmi érdek, és különben is, a politikusok magánélete mindig a figyelem középpontjában áll.
Dr. Mahunka Péter bíró /forrás: vagy.hu/
A közéleti szereplők személyiségi jogi védelméről
Igen faramuci ez a dolog a közszereplőkkel, meg az ő védelmükkel. Azt már tudjuk, hogy a politikus pogácsázás közben is közszereplő, de vajon mi az a kritika, amit még kénytelenek elviselni? A hatályos Polgári Törvénykönyv (Ptk.) az alábbi rendelkezést tartalmazza.
Ptk. 2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme]
A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja
Anélkül, hogy szükségtelen jogdogmatikai fejtegetésekbe bocsátkoznánk, idézzük a Ptk. kommentárjának idevágó részét. Úgy mondja, hogy „a bírálatok, velük szemben megfogalmazott vélemények, ellenvélemények kapcsán csak akkor valósul meg az érintett közszereplő személyiségi jogainak sérelme, ha ez a bírálat túlzó, egyértelműen a közszereplő személyét lealacsonyító”. Továbbá hozzáteszi, hogy „a közéleti szereplő becsületét és jóhírnevét érintő kijelentések sem mehetnek át személyeskedésbe, azaz a közéleti szereplő által megjelenített vagy képviselt eszme, felfogás, álláspont kritikája helyett nem irányulhatnak céltalanul csupán az érintett megalázására, kifigurázására, lealacsonyítására.”
Dr. Czeglédy Csaba, az alperes ügyvédje (forrás: kapcsolat.hu)
Ráadásul a közélet szereplőinek csak közéleti tevékenységükkel összefüggésben kell elviselniük a már említett túlzó kritikát. A közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, közszereplőre vonatkozó véleménynyilvánítás polgári jogi felelősségre vonásnak nem lehet alapja. Viszont ha nem a közügyekkel, hanem a magánéletükkel kapcsolatos véleményről van szó, akkor ugyanúgy megilleti a közszereplőt is a személyiségvédelem, mint bárki mást.
Vélemények a tények ellen
Ám a fenti álláspont csak a véleményközlésre vonatkozik, a tényállítás más elbírálás alá esik. Ez esetben a kommentár helyett az Alkotmánybíróságot hívjuk segítségül, annak is a 13/2014. (IV. 18.) számú határozatát. A határozat szerint a vélemények „közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható”, ám a „tényállítások mindig olyan konkrétumokat tartalmaznak, amelyek valósága bizonyítás útján igazolható, ellenőrizhető.” Rosszhiszeműen hamis tényt közszereplőről állítani egyszerűen nem szabad, még közügyek esetében sem. A rosszhiszeműség itt annyit jelent, hogy a tényt állító személy tud a tény hamisságáról, vagy annak valóságtartalmáról nem a kellő körültekintéssel győződött meg.
Az Alkotmánybíróság /forrás: 444.hu/
De történt-e a konkrét ügyben tényállítás? Álláspontom szerint a lap nem állította, hogy Kósa járt volna valaha örömlányokhoz, de több szituáció azonos kontextusba helyezésével, továbbá következetes szóhasználatával utalt rá. A kérdéses lista valóságtartalmát nem vonta kétségbe, pedig az könnyen lehet kitaláció, egyszerű bulvárfogás. Sőt, a címben szereplő „nyilvánvaló a koholmány” kitétel is igazából a politikus egy korábbi, megnyert személyiségi jogi perére utal, tehát tekinthető ironikusnak. De a döntő szempont annak tűnik, hogy Kósa Lajos magánéletét érinti a kérdés, az pedig nem lehet tárgya a közügyekről szóló vitának.
Persze a jog útjai továbbra is kifürkészhetetlenek, tíz jogász tizenegyféleképpen ítélheti meg ugyanazt a helyzetet. A közszereplők személyiségi jogi védelmének nincs egzakt módon lefektetett szabályozása, azt javarészt a bírói gyakorlat alakította ki. Ráadásul ezt a gyakorlatot esetről esetre kell értelmezni a konkrét ügyek kapcsán. A bíró vállát nyomja tehát most is a teher, hogy eldöntse, történt-e jogsértés.
Mindig kell impresszum
Hasznos információ, hogy mindig kell impresszum: igen, az online hírlapoknál is – már ha az sajtótermék, azaz rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett működik. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szerint fel kell benne tüntetni a kiadó nevét, székhelyét, továbbá a kiadásért felelős személy és a szerkesztésért felelős személy nevét. A Vagy.hu impresszuma ezt a kérdést lezárja annyival, hogy a kiadó a Médiapart Alapítvány, továbbá megjegyzi, hogy „A kiadásért felel a szerkesztőség vezetője.” Ennyi, s nem több. Úgy vélem, hogy ezzel valóban nem sikerült teljesíteni a törvényi előírásokat.
/Forrás: startupdate.hu/
Kósa kérte is, hogy a hiányosságok kapcsán a Törvényszék vegye fel a kapcsolatot a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal, mivel ők vizsgálják a sajtótermékeket. Emellett joggal kérte a cikk írójának megnevezését, hogy be lehessen idézni. A tárgyaláson az alapítvány ügyvédje megjegyezte, hogy nem ismeri sem a cikk íróját, sem pedig a szerkesztőt, vagy egyéb felelős személy nevét. Ezt ott helyben még a bíró is életszerűtlen helyzetnek nevezte.
Miért pont Kósa Lajos?
A listán elég sok közéleti szereplő neve olvasható, ezek közül csak Kósa Lajos indított eljárást. És hogy miért? Nos, ehhez rá kell nézni a cikkre és a Vagy.hu-ra. A cikk ugyanis lehozza a listát, de azt egyértelműen Kósára hegyezi ki. Több esetet is említ, amelyek egyike sem bizonyítja, sőt, nem is utal prostitúcióra, de ilyen logikai rendbe állítva, ilyen szövegkörnyezetben azt a látszatot keltik, hogy Debrecen volt polgármestere bizony rendszeresen járt örömlányokhoz.
Továbbmegyek, a Vagy.hu mint debreceni székhelyű online lap gyakorlatilag Kósa és a helyi Fidesz ellen szól. A keresőbe a nevét beütve ilyen címeket találunk: „Két évvel Kósa kamuja után”, „Kósa Lajos migránsozott egyet '56 alkalmából”, „Szabadság, elvtársak! Kósa Lajos millió forintos megváltása”, „Ismét Kósa Lajoson röhög az ország”, „Kósa Lajos és az intézményesített hazugság” és a többi. Kósánál tehát egyszerűen betelhetett a pohár. Az egész oldal évek óta őt próbálja lejáratni, és Kósa most kapott az alkalmon, hogy hadba menjen ellenük.
Szeretné is, ha nem létezne. /forrás: vagy.hu/
A bunkóságot nem kell tűrni
A bunkóságot még egy közszereplőnek sem kell tűrnie. A kritika, még ha túlzó is, megengedett, ám a bornírt parasztkodás már nem fér bele. A Vagy.hu egésze alapvetően és évek óta bunkó Kósa Lajossal. Ám nem jobban, mint ahogyan egy politikailag elkötelezett tetszőleges orgánum bunkó az ellenoldal jelöltjeivel.
A kérdéses cikk pedig valóban vitriolos egy kissé, de úgy érzem, hogy az alapvető kultúrnormákat betartja, alpárinak nem lehet nevezni. Ugyanakkor a bíró maga is megjegyezte, hogy nemcsak a cikket, de az abban szereplő videót és a belinkelt egyéb tartalmakat is vizsgálni kell a jogsértés megállapításakor. Ezekkel együtt a cikk már elérheti a bunkósági küszöböt. Ám az, hogy a „kurvázós Kósa” látszatát kelti, teljesen biztos.