Gyakran megesik, hogy azon kapnak egy hírességet, hogy a valóságot elferdítve ábrázolja. Ezt a mindennapokban szimplán hazugságnak nevezzük, de az amerikai Kellyanne Conwaytől, Donald Trump tanácsadójától nemrég megtudhattuk, hogy már erre is van egy megfelelő kifejezés: alternatív tény. A közvélemény nem volt elragadtatva ettől az újféle megközelítéstől, így ezután az is fontos témává vált, mi lenne a leghatásosabb módszer a hazudozó közszemélyek leleplezésére.
Mielőtt még bármilyen hazai aktuálpolitikai vitát kezdeményeznénk, kicsit távolabbi vizekre evezünk, és egy amerikai példával indítunk. Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökének beiktatásakor egy nem is apró ferdítéssel – a.k.a. hazugsággal – írta körül a ceremónia hangulatát Sean Spicer, a Fehér Ház szóvivője. Az amerikai köztisztviselő azt találta mondani, hogy Donald Trump eskütételi ünnepségén a valaha látott legnagyobb közönség gyűlt össze, és hogy ilyet nemhogy személyesen nem tapasztalt még, de ekkora tömeget még amúgy sem hordott hátán a Föld. Nos, nem sokkal később előkerült néhány kép Barack Obama 2009-es beiktatásáról, amiből egyértelműen kiderül: az ő publikuma jelentősen nagyobb volt.
Kellyanne Conway, az amerikai elnök tanácsadója rögtön a szóvivő védelmére kelt, és a félrevezető állítását alternatív ténynek nevezte. Való igaz, általában semmi sem fekete-fehér, és az igazság is úgy hiteles, ha több oldalról van megvilágítva, de azért egy nettó hazugságot alternatív ténynek, azaz a valóság egy változatának nevezni, elég merész húzás. Számos szinonimát mondhatnánk rá: megtévesztés, koholmány, csúsztatás, ferdítés stb., melyek közül egyik sem az igazság valamely alternatívája.
Azóta már Magyarországon is számos példát láthattunk a valóság különböző értelmezéseire, az egyik eset szintén arról szólt, hogy mi számít hatalmas tömegnek. A hazai alternatív tények egyik médiaipari melegágya ráadásul épp a TV2 Tények című hírműsora.
Forrás: Tumblr/Tejhatalom
A médiafogyasztók nem szeretik, ha megvezetik őket, és a valóságot elfedve tárják eléjük az eseményeket. Az ügy kapcsán az oxfordi Reuters Újságíráskutató Intézet felmérést végzett a sajtót fogyasztó emberek körében. Egy nyilvános, mindenki számára elérhető Google-dokumentumot nyitottak, ahová bárki javaslatot tehetett, hogy az újságírók hogyan, milyen eszközökkel leplezzék le a befolyásos, hazug embereket.
A kezdeményezést Alan Rusbridger, Rasmus Kleis Nielsen és Heidi Skjeset, az Oxfordi Egyetem munkatársai hívták életre, mert meg akarták tudni, mi a lehetséges módja a valóság felderítésének, és hogy hogyan tudják a nyilvánosságot a közügyekről hitelesen informálni. Két hét leforgása alatt több mint száz ember járult hozzá a kísérlet sikerességéhez a saját ötleteik megosztásával. A válaszadók különböző országokból származnak – ebből kifolyólag – a legkülönfélébb hátterű hozzászólókról beszélhetünk. A szerzők nyomatékosították, hogy a válaszok nem reprezentatívak vagy minden felvetést kimerítőek, és a problémát sem fogják megoldani, azonban érdekesek és megosztásra méltóak.
Bár nem született konszenzus a hazugság felfedésének legjobb technikájáról, alább összegyűjtöttük a legfontosabb, legtöbbet említett ötleteket. Egy lista arról, hogy az olvasók szerint mit kellene tenniük az újságíróknak és mi az, amit jobb lenne elkerülni.
Forrás: Cagle.com
Ezt igen! – amit az újságíróknak tenni kellene
- Nevezze nevén: ami hazugság, az hazugság, a csalás, pedig csalás. Ha eufemizmussal él, azzal meglehet, a hitelességet és szavahihetőséget áldozza be.
- Ezzel szemben ismerje meg azokat az aktivistákat, akik a hazug és befolyásos embereket támogatják. Ismerje meg az ő világnézetüket, adjon nekik lehetőséget szavuk hangoztatására.
- „Nézzen ki a dobozból!” – gondolkodjon sablonmentesen, a hivatalos forrásoktól és a bennfentes csoportos gondolkozástól eltekintve.
- Fontos az együttműködés: kövesse (nyomon) a másik újságíró kérdéseit, reagáljon rá és fűzze tovább a gondolatmenetét. A hitelesség érdekében ossza meg forrásait, ahonnan az információk származnak.
Ezt semmiképp! – amit jobb, ha kerül az újságíró
- Ne írjon olyanról a szalagcímben, ami nem is igaz, vagy valójában nem fedi azt, ami a cikk tartalma.
- Ne hagyja magát összezavarni a végeláthatatlanul sok Twitter-poszttal, illetve provokatív részlettel. A középpontban a sztori, és ne pedig egy adott személy álljon. A provokációkra való fókuszálás eredménye, hogy a hazugságok nyilvánosságot nyernek.
- A live streameket érdemes meghagyni másnak, hacsak nem feltétlenül szükséges. Az élőzés megnehezíti a tények ellenőrzését.
- Kétes eredetű forrásoknak ne szavazzunk rögtön bizalmat, és semmiképpen ne hozzuk őket nyilvánosságra. Habár egy-egy izgalmas tartalom érdekében könnyű elcsábulni, de végső soron nem éri meg, hosszú távon megint csak az újságíró saját megbízhatóságát teszi vele kockára.
+1 A politikusokat – attól függetlenül, hogy melyik oldalra húz a szíve – kezelje azonosan. Ne legyen azon újságírók egyike, akik személyes meggyőződésektől, indulatoktól vezérelve osztanak meg híreket politikusokról.