Nemcsak az Európai Unióban, de Amerikában is vészesen nyílik a szociális olló: tömegek kényszerülnek az utcára, miközben a jóléti társadalom egyre érzéketlenebb a létminimum alatt élők problémáit illetően.  Hogy pontosan mennyire válnak láthatatlanná a hajléktalanok, azt a New York City Rescue Mission legújabb kísérlete illusztrálja: a járókelők akár saját rokonaik mellett is szó nélkül elmennek.

A „Make them visible” („Tegyük őket láthatóvá!”) nevet viselő kampány célja, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi kirekesztettség kérdésére, és mindenki számára átélhetővé tegye: az utcán ülő ember éppen olyan, mint bármelyikünk. 

Káros sztereotípiák

Tény, hogy a kísérlet objektivitása erősen megkérdőjelezhető - a csatornafedélen kuporgó, sapkájukat a szemükbe húzó, állig beöltöztetett alanyok szemtől-szemben is nehezen felismerhetőek -, a kampány üzenetével mégis nehéz vitatkozni. Bár a videóban kialakított szituációk erősen manipulatívak, a gyalogosok reakcióit azonban nem lehet nem észrevenni:  rezzenéstelen arccal, oldalra sem pillantva szlalomoznak a nyomorúságos emberi sorsok között.

Természetesen sokan hibáztak és tettek érte, hogy padlóra kerültek, de rengeteg olyan ember is sínylődik az utcákon, akik fizikálisan vagy mentálisan omlottak össze. A róluk kialakult képünk gyakran a média káros, megbélyegző és felszínes sztereotípiáin alapulnak, melyek súlyosan rombolják a társadalmi összetartozás és szolidaritás érzését. Ahhoz, hogy az utóbbi évek egyik legfontosabb problémájára országhatárokon átívelő megoldás születhessen, mindenekelőtt érdemes árnyaltabban és nagyobb felelősséggel szemlélni a különböző deviáns életmódok médiareprezentációt, s lebontani a nincstelenekkel kapcsolatos téves előítéleteket.

Júliustól technikusnak tanulok. A lányomért és a fiamért teszem. 

Mint ahogy idealizálni, úgy sarkítani is kár a jelenséget: a hajléktalanoknak sem elítélő magatartásra, sem sajnálatra nincs szükségük, objektív és információgazdag tájékoztatásra, érzékeny ábrázolásra azonban annál inkább. Az NYCRM munkatársai is óva intenek minket attól, hogy homogén csoportként tekintsünk a kéregetőkre, és anélkül alkossunk véleményt, hogy tudnánk min ment keresztül az adott személy. A fenti videó mellett egy a maga nemében egyedülálló, a New York-i hajléktalanokról készült fotósorozattal is megpróbálják a civilség, az aktivizmus és a részvétel eszméit, gyakorlatát közelebb hozni a hétköznapok emberéhez. A saját idézetekkel személyessé tett portrék hatásosan emlékeztetnek: az utca porában kolduló is valakinek az édesanyja, fia, esetleg testvére.

/Forrás: The Huffington Post/