A politika mediatizálódásának köszönhetően folyamatosan egyszerűsödnek a közéleti beszédek. Az ok persze nem ilyen egyszerű, de kétségtelen, hogy ez az egyik. Nézzük meg az ókori szónoklatokat vagy akár George Washington 18. századi székfoglaló előadását mellette pedig a mai kampányszövegeket (még akkor is, ha nyilván nem teljesen ugyanaz a céljuk), rögtön feltűnik a különbség: napjaink fogyasztói igénye az összetett helyett az egyszerű, az absztrakt helyett a konkrét üzenetek kommunikálásának kedvez. Régen persze nem feltétlenül a mai értelemben vett tömegekhez kellett szólni, ettől függetlenül érdekes a különbség, amit alátámaszt az amerikai Vocativ portál is, mely csaknem 600 elnöki beszédet vetett alá a híres Flesch-Kincaid olvashatósági tesztnek. Az eredmény: ma már bőven elég egy hatodik osztályos diák szövegbefogadási szintjén állnunk, hogy megértsük politikusaink gondolatait.
A 2010-es években a nyilvános szereplők nemcsak alkalmazkodnak a modern hírműsorok vagy a közösségi média sajátosságaihoz, de mondanivalójukat is úgy fogalmazzák meg, hogy azok egy-egy, legfeljebb néhány másodperces televíziós interjú alatt vagy pár száz karakteres posztban is elérjék a választókat. Míg az 1968-as amerikai elnökválasztási kampányban egy politikus átlagosan 43 másodpercig beszélhetett megszakítás nélkül, ma ez a szám 5-7 másodperc közé tehető. Az érvek helyét a szimbólumok, a beszéd szerepét döntő módon a vizuális jelek vették át, az üzenet pedig elsősorban nem az észre, hanem az érzelmekre kíván hatni.
Általános elhülyülés?
Barack Obamát mindenki lehengerlő szónoknak tartja, aki jóval a beiktatása előtt már komoly presztízst és népszerűséget szerzett verbális felkészültségének köszönhetően, miközben akkori ellenfele, George W. Bush komolyan elhiteltelenedett üresnek hangzó ígéretei miatt. Ezt - a beszédtechnika sikerességéről és viszonylagosságáról szóló közvélekedést - kérdőjelezte meg a Vocativ portál, mely a legismertebb szövegértési algoritmust használva arra a kérdésre kereste a választ, hogy mennyire változtak az elnöki beszédek az amerikai történelem során. Az október elején közzétett kutatási eredmények megdöbbentőek: míg az 1850-es években még főiskolai szintű retorika jellemezte a közszereplőket, ma már egy általános iskolás diák szintjén beszélnek a választókhoz.
Demokratizálódási folyamat?
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a összetett beszédek jobbak lennének. Az elmúlt évtizedekből számos rövid, frappáns választási szlogent fel tudunk sorolni, amik emlékezetesek, könnyen idézhetőek és elég egyszerűek ahhoz, hogy ne csak a felső tízezer, de a hétköznapi emberek is szívesen beszéljenek róla. Ez a demokratizálási folyamat azonban nem elég a sikerhez: elengedhetetlenül fontos a téma fókuszálása, a célcsoport és az érvek tisztázása is.
Érthető, hogy a személyiség jelenléte és a szilárd önkép fontos brandépítő elem, de a tematikai kötetlenség megtartása mellett a karakteres szófordulatok és váratlan gondolatok is nélkülözhetetlen elemei a politikai beszédeknek. A színes látványelemek, szórakoztató és dinamikus forma mellett azonban nem árt a tartalomra is figyelni; legalábbis ha nem akarjuk, hogy hatodikosok irányítsák a hatodikosok világát.
/Forrás: The Atlantic/
