A társadalmi felelősségvállalás szinte kötelező eleme egy XXI. századi szervezet működésének. A sporttal kapcsolatos tevékenységek ennek kiváló eszközei, főleg egy sportáruházlánc, sportnapilap, sportiroda vagy sportegyesület esetében, na de gondoltuk volna, hogy a Nagy Sportágválasztó eredetileg egy épületgépészeti kereskedőcég nevéhez köthető? Többek között ezt is megtudhattuk a „Sportmarketing újragondolva: a sport társadalmi hatásai” című meetupon, melyet a tegnapi napon a sportsmarketing.hu szervezett a belvárosban egy egész délutános program keretében.
- Mik a tömegsport rendezvények marketingjének sajátosságai?
- Hogyan építhető be a felelősségvállaló gondolkodás a szponzorációs tevékenységbe?
- Melyek a sport társadalomformáló és közösségépítő hatásai?
- Hogyan vihetők át a mindennapokba a sport által adott értékek?
A kérdésekre hat, a sporthoz különféle módon kapcsolódó előadótól kaphattunk választ egy-egy huszonöt perces előadáson. A téma külföldön felkapottabb, mint itthon, mégis kb. ötven fő látogatott el a fizetős rendezvényre, amit Zsédely Péter, a sportsmarketing.hu vezetője nyitott meg. A Sportsmarketing Hungarynek nem ez volt az első meetupja: 2011 óta szerveznek előadásokat a sport üzleti életben való megjelenésével kapcsolatos témákban.
Ahogy egy sportáruház csinálja
A délután első előadója Pósfai Gábor volt, aki a Decathlon Magyarország ügyvezető igazgatójaként üzleti szemszögből közelítette meg a témát. Felvázolta, hogy a sportüzletek piaca mekkora változáson ment keresztül az elmúlt tíz évben: mikor a Decathlon bejött Magyarországra, az akkor sportolni vágyók még csak négy Hervis üzletben, drága márkaboltokban vagy a kínai piacon szerezhették be sporteszközeiket. Azóta a francia cég 16 áruházzal és 21 százalékos részesedéssel Magyarország vezető sportáruháza, amit többek között a magyar piachoz való sikeres adaptációval értek el: míg külföldön egy termék átlagára 12, itthon 9 euró.
Pósfai szerint nagy jelentőséggel bírnak a helyi kapcsolatok, például az önkormányzatokkal való együttműködések, melyet a Decathlon szponzorációs tevékenység keretében az utánpótlás és a szabadidősportok, illetve az országos úszó, futó és kerékpáros rendezvények támogatásával egészít ki.
Több mint céges sportnap
Második előadóként a magát judós múltja miatt „fekete öves marketingesként” tituláló Szilágyi László, a Merkapt Zrt. marketingvezetője érkezett, aki néhány, sport iránt elkötelezett munkatársával létrehozta Magyarország egyik „legsportosabb, alaptevékenységében nem sporttal foglalkozó” vállalatát. A kereskedőcég szintén szponzorációval és saját rendezvények szervezésével köteleződött el a sport iránt.
Kiemelten büszkék arra, hogy az olimpia előtt Risztov Évát támogatták, illetve az olyan saját feltalálású eseményeikre, mint a ma már több tízezreket megmozgató Nagy Sportágválasztó vagy az ötven ország híradásában megjelent Underworld Kupa, ami egy föld alatti mountain bike verseny a 150 éves kőbányai pincerendszerben. Szilágyi hajdani szponzoráltként, jelenleg pedig szponzorként és szponzorkeresőként méltán nagy hozzáértője a témának, melynek lényegét a két fél kommunikációjában és a részvételben fogalmazta meg.
A címlap mindent visz?
A következő előadást Murányi András, a Nemzeti Sport főszerkesztő-helyettese tartotta, aki elsőként a lap példaképeket bemutató társadalmi felelősségét emelte ki. Ennek szellemében Magyarország egyetlen sportnapilapja 2012 óta „Az év embere” díjat oszt, melynek célja, hogy a magyar bajnokokat nemcsak sportolóként, de emberként, sportemberként is kitüntesse. Emellett téma volt a lap címoldalának kérdése - amit a spanyol Marca főszerkesztője saját elmondása szerint egész egyszerűen úgy old meg, hogy évi 250 alkalommal Ronaldot teszi rá.
Murányiék azért igyekeznek magyar sikereket és a többi látványsportot is előtérbe helyezni, de nem hiába futball-orientált a lap: kiemelt eladásokat leginkább a focis hírek generálnak, míg egy Kovács-Janics páros szétválása szerű esemény a címlapon visszavet az eladott példányszámokból.
Közlekedési dugó vagy társadalmi esemény?
A szünet után Kocsis Árpád, a Budapesti Sportiroda ügyvezető-versenyigazgatója következett, aki a marketing tömegsportban betöltött szerepéről beszélt. A jellemzően úszó, futó, túrázó, kerékpározó sporteseményeket élményként „eladni” próbáló BSI évente 100 000 embert mozgat meg, akik fele-fele arányban nők és férfiak, egy futóversenyük statisztikája szerint pedig 87 százalékban középfokú végzettséggel rendelkezők.
Magyarország legnépszerűbb sportszabadidős eseménye a budapesti autósoknak időnként bosszúságot okozó SPAR Budapest Maraton, melyet a BSI egy Társadalmi Beágyazódási Programmal igyekszik társadalmilag elfogadottabbá tenni. Ennek lépéseiként létrehozta a budapesti maraton alatt üzemelő forgalmivaltozasok.hu oldalt, útvonalszórólapokat osztott, zenét biztosított a teljes távon és kiemelt hangsúlyt fektetett a fogyatékkal élők integrálására. A Budapest Maraton 23 450 résztvevővel – akikből 1200 jótékony futó, azaz a táv teljesítésével jótékony célra pénzt gyűjt – az elmúlt évek alatt igazi társadalmi eseménnyé nőtte ki magát.
Fejben dől el?
Kovács Kriszta sportpszichológus, a „Fejben dől el” című könyv társszerzője a sportpszichológiát és annak magyarországi helyzetét ismertette meg a laikusokkal. A szakma itthon gyerekcipőben jár, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy Londonban négy, Szocsiban mindössze egy sportpszichológus segítette a magyar sportolókat, és itthon még meg sem jelentek a sportágspecifikus szakemberek.
A tényt nem segíti a mentalitás sem, azaz „a sportolóm nem hülye” vagy a „két hét múlva világbajnokság, segíts gyorsan” hozzáállások. A sportpszichológiának márpedig igen nagy szerepe van a sportolók fizikai, taktikai és technikai melletti mentális felkészülésében, ami az előadó szerint optimistán nézve 25 százalékban, reálisan nézve csak 2 százalékban határozza meg a teljesítményt.
Egy konkrét kampány
Az eseményt Kiss Andrea, az UVSE Vízilabda Sportegyesület PR-vezetője zárta, aki a legnagyobb utánpótlás-neveléssel foglalkozó egyesület társadalmi szerepvállalásait mutatta be, kiemelten a Gangl Edina arcával fémjelzett Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány kampányt. A PR-vezető szerint minden évben keresik a lehetőséget egy ehhez hasonló társadalmi szerepvállalásra, hiszen ebből ők is profitálnak - amire pedig nagy szükségük van, hiszen a TAO és egyéb támogatások 99 százaléka az egyesület működésére megy el.
Szerintem nem feltétlen a téma iránti elfogultságomnak tudható be, hogy három egyetemi előadás után is képesek voltak minden nehézség nélkül lekötni a figyelmem az előadók. A hat különböző nézőpontból való megközelítéssel egy igen tartalmas, a témát jól körüljáró eseményen vehettek részt az érdeklődők, akikből a jövőben jó lenne többet látni az ilyen jellegű meetupokon.