Ha rendőrök lőnek le egy fiatalt, az mindenképpen szomorú. Ha tévedésből, az aggasztó is. De ha még a kommunikáció is annyira félrecsúszik, mint az USA-beli rendőrbotrányok esetében, az még tovább ront a helyzeten. Avagy mit ne mondjunk, ha már egyszer megtörtént a baj.
Az utóbbi idők amerikai rendőri túlkapásairól már írtunk egyszer, akkor a Ferguson városban agyonlőtt fekete fiatal kapcsán. Az utóbbi napokban megint aktuálissá vált a téma, mert több hibázó rendőr is megúszta a felelősségre vonást.
Még júliusban történt, hogy New York-i rendőrök lopott cigaretta árulásával vádoltak, majd a nyakánál fogva a földre tepertek egy Eric Garner nevű fekete férfit, aki az akció alatt megfulladt. Az eset azért került most elő, mert országszerte tüntetések kezdődtek, miután kiderült, hogy a hatóságok nem emeltek vádat az eljáró rendőr ellen. De hírességek is tiltakoztak, több kosaras és jéghokis is melegített például “I can’t breathe” (Nem kapok levegőt) feliratú pólóban, amivel a fuldokló férfi többször is elhangzó utolsó mondatára utaltak.
De nem egyedi esetről van szó. Előtte egy héttel derült ki, hogy a Fergusonban hamar lövő St. Louis-i rendőr ellen se emelnek vádat, és a közelmúltból felidézhető még számos hasonló eset.
Vásott kölke
A legutóbbi ilyen eset Clevelandben történt, ahol egy 12 éves fiút lőttek agyon, mert igazinak hitték a játékpisztolyát. A St. Louis megyei rendőrség ennek kapcsán közzétett egy Facebook-bejegyzést, “Kids will be kids?” (nagyjából: A gyerekek már csak ilyenek?) címmel. Ez gyakorlatilag egy útmutatás, hogy a szülők hogyan készítsék fel a gyereket arra az esetre, ha a rendőrség gyanúsnak találná a viselkedését. Fogadjon szót, ne fusson el, dobja el a játékpisztolyt. Ne viselkedjen rosszul, és akkor nem fogják lelőni.
A bejegyzés az egyik kerületi egység Facebook-oldalán jelent meg, de a rendőrség a központi Twitter-fiókján is megosztotta. A tiltakozások hatására hamar eltávolították mindkettőt, a megyei rendőrfőnök pedig bocsánatot kért, mondván, a bejegyzés rossz üzenetet közvetített.
De mi is ez az üzenet? Természetesen valóban fontos együttműködni a rendőrséggel, akiknek pedig nyilvánvalóan meg kell bizonyosodniuk arról, hogy egy “fegyvernek látszó tárgy” valójában nem az. Sőt, a szabad fegyverviselés kérdését se lehet kikerülni mindezzel kapcsolatban. Kommunikációs szempontból azonban mind a stílus, mind az időzítés nagyon káros egy olyan társadalmi hangulatban, amikor egyébként is központi téma a rendőrségi erőszak és annak jogossága, St. Louisban pedig különösen.
Tehetsz róla, teszünk rá
A felelőtlenül viselkedő gyereket hibáztatni azért, mert lelövik, nem is annyira különbözik attól, amikor a megerőszakolt lány öltözködését tesszük felelőssé a nemi erőszak miatt. Ez az utóbbi időben nagyon forró téma itthon, részben éppen a helyi rendőrség erősen félrecsúszott kommunikációja miatt.
“Tehetsz róla, tehetsz ellene” – üzenik a Baranya megyei rendőrkapitányság hírhedt oktatóvideói, amelyekben a csinosan öltözött, bulizó lányok a viselkedésükkel magukra húzzák az elkövetőt. “Fontos, hogy csak akkor közvetítsünk ismerkedési szándékot, ha valóban kapcsolatba kívánunk lépni a másik féllel” – csatlakoznak a Vas megyei kollégák is. Pedig az áldozathibáztatás társadalmi, rendvédelmi és lélektani szempontból is rendkívül káros.
Persze nagyon fontos különbségek vannak a nemi és a rendőri erőszak között: a rendőr feltehetően jó szándékkal hibázik, az áldozata pedig nem feltétlenül vétlen. De a dolog logikája nagyon hasonló, mert ez az áldozathibáztató kommunikációs stratégia leveszi a felelősséget a rendőrség válláról, és teljes egészében a (fekete) fiatalokra és szüleikra helyezi át.
Lövésük sincs
A St. Louis megyei rendőrség kommunikációjával ráadásul már korábban is akadtak gondok. Még szeptemberben hirdetett meg egy kommunikációs tréninget a helyi rendőrakadémia, de az azonos című filmet idéző ügyetlenséggel sikerült megfogalmazniuk a szórólapot. Minimum nem szerencsés úgy hirdetni egy rendőri lövöldözés utáni krízishelyzetre felkészítő tréninget, hogy “nagyon szórakoztató lesz, sok videóval”. De olyan metaforákat se biztos, hogy érdemes használni egy faji kérdésekkel is átitatott témánál, mint a “gorilla” és az “állatok etetése”, mert legalábbis félreérthető. Pedig a szándék alapvetően rendben van, mi is írtunk már többször arról, milyen fontos egy-egy ilyen nehéz helyzetben a megfelelő kommunikációs felkészültség.
Mindenesetre ahogy a médiának is mindig fontos szerepe van abban, milyen képet közvetít egy bűntényről, egy elkövetőről vagy egy áldozatról; ugyanúgy nem mehetünk el szó nélkül a hivatalos szervek kommunikációs hibái mellett sem, mert egy-egy félresikerült üzenet kis lépés egy rendőrőrsnek, de hatalmas ugrás káros társadalmi berögződések tovább mélyítése felé. Úgyhogy szigorúan építő jelleggel üzenjük a baranyai, vasi és St. Louis-i kapitányság kommunikációs csapatának: tehetsz róla, tehetsz ellene!
