A magyar közszereplőknek és a hazai intézményeknek idén egy dologban mindenképp sikerült kiemelkedőt nyújtaniuk, ez pedig az elbénázott kommunikáció. Legyen szó választási kampányról vagy válsághelyzetről, egészen biztosan félresiklott valami. Összeszedtük 2014 legnagyobb port kavaró és legsúlyosabb következményekkel járó kommunikációs gikszereit, amelyeket két részletben teszünk közzé. Lássuk az első adagot, az év politikai kommunikációs baklövéseit, amelyeket többek között önkormányzati választáson hebegő politikusoknak, önérzetes Orbán-csemetéknek, valamint a nyelvtudást és önkritikát egyaránt nélkülöző NAV-elnöknek köszönhetünk.

Logopédust minden képviselőnek!

Hazánkban a politikai kommunikáció még mindig gyerekcipőben jár, ezt mi sem példázza jobban, mint az önkormányzati választásokon induló XIII. kerületi képviselőjelöltekről készült best of-válogatás. Verbális képességeik, motivációjuk és programjuk alapján szavazás helyett inkább sírva vigad a magyar.

Egyébként a kampányból nehéz akár egyetlen komolyan vehető momentumot kiemelni, hiszen tele van a rekeszizmokat sem kímélő megnyilatkozásokban. Falus Ferenc például olyan jeges vödrös videót készített, ami kőkemény szociodrámának is elmenne, Spiesz András pedig élő egyenes adásban mutatta meg, milyen az amikor valaki meghatóan esetlen.

Az Együtt-PM debreceni kampányfilmje még ezeken is túltett: a párt képviselője ugyanis egy humortalan orvos, aki a Saskabarét megszégyenítő kreativitással kampányol. A kategória egyértelmű győztese az MSZP-s Kunhalmi Ágnes lett. A szavazattarháló videóban szellemileg visszamaradott kisgyerek segítségével riogatta választóit egy sötét diktatúra jövőjével. Természetesen a spotból rögtön paródia lett, de egyik sem képes überelni az eredeti videó groteszk üzenetét.

Orbán Gáspár esete a sajtóval

Ahogy arról korábban már írtunk, speciális alakváltó képessége van Orbán Viktor gyerekeinek: néha közszereplők, néha nem. Ha Orbán Gáspár foci vb-n szurkol Merkel és Putyin között, Ráchel pedig a Balaton Soundon táncol vagy tizenötmilliós közpénzbőlönerőből tanul, akkor például nem. Akkor azonban, amikor a miniszterelnök keresztény-konzervatív politikusi imidzsét kell fenntartani, a család gőzerővel mosolyog a kamerába disznóvágáson, díjátadón vagy akár a Story-magazin hasábjain.

Szögezzük le, ha állampolgári oldalról nem is,a hatalomgyakorlás részéről mindenképpen kifizetődő a megszemélyesített információra épülő tömegmanipulálás. Kommunikációs szempontból azonban a család kampányeszközként való felhasználása csak akkor lehet sikeres, ha az következetesen történik. Abban az esetben például, amikor Orbán Gáspár édesapja és egy sor magasrangú államférfi között, a VIP-páholyból néz focimeccset, érdemes csöndben maradni. Történt ugyanis, hogy mint minden jelentős sporteseményen, itt is lefotózták a legillusztrisabb vendégeket, a kép pedig bejárva a világhálót nem kis felháborodást kelt hazánkban. 

Ha Gáspárunk csöndben maradt volna, akkor néhány nap alatt elfelejtette volna mindenki, hogy ő némileg több kiváltsággal rendelkezik, mint egy átlag magyar állampolgár. Ehelyett írt a 444.hu-nak, s ezzel ha nem is a politikai közvéleményt, de a társadalmi nyilvánosságot hatáskörén kívül irányítani próbálja. Vagyis ahogy a Patacsi Pilvax írja: önmagát teszi közszereplővé, és így már visszamenőleg is elszámoltathatóvá. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ő volt az egyetlen hozzátartozó, már senkit nem érdekel, hogy saját pénzen utazott-e ki, vagy hogy jogilag a közszereplő fia nem is számít közszereplőnek. Érthető, hogy a levél után a kormány és média kiélezett konfliktusának árnyékában többen kapva kaptak az alkalmon, s a mémgyár is beindult. Streisand-hatás, ugye. Még szerencse, hogy a miniszterelnök fia pár napra rá befejezte a hivatásos labdarúgást, mert így a Puskás FC színeiben már nem tud többet ekkora öngólt rúgni.

A farok, aki csóválja

Havasi Bertalan idei tevékenységét szemlélve felmerülhet a kérdés: biztosan az egy politikus sajtófőnökének a feladata, amit a helyettes államtitkár csinált az elmúlt időszakban? A nemzetközi politikai kommunikációs sztenderdek szerint sem a miniszterelnök melletti lelkes testőrködés, sem a legjelentősebb kormányközeli lappal folytatott cicaharc nem segíti elő a Fidesz sikeres PR-ját. Bár szakmai háttere adott, Havasi mégsem azzal töltötte 2014-et, hogy eredményes médiaszereplésre készítse fel a jobboldali politikusokat, előnyös interjúszituációkat alakítson ki vagy megfelelő minőségben manipuláljatájékoztassa a választókat. Ehelyett mit csinált? Konfliktusokat generált. Hogy ez tudatos stratégia vagy a kompetenciák és a nyugatra tekingetés hiányának tudható be, egyelőre mellékes, hiszen így is hatékonyan befolyásolta a magyar politikai életet. 

Az már más kérdés, hogy a Havasi által folytatott agresszív propaganda, illetve a kétirányú interakció elől való csökönyös elzárkózás hosszútávon komoly károkat okozhat a Fidesznek. A kormány saját pozitív reprezentációjának továbbszövése helyett előbb-utóbb ugyanis kénytelen lesz szembenézni az eddig elnyomott kritikus hangokkal és egy sor időközben magára haragított véleményvezérrel, kiskirállyal és multinacionális vállalattal.  Az, hogy akkor Havasit nem eldobott kólásdobozokról, operatőri inzultusokról vagy önjelölt testőrködéséről fogják kérdezni, szinte garantált. Csak remélni tudjuk, hogy az általa előszeretettel használt "egyelőre nem aktuális"-című udvarias kitérésen kívül 2015-ben végre konkrét válaszokat is kapunk.

Kis magyar egypercesek

A magyar közéletben számos olyan karakter van, aki inkább önmaga paródiája, mint hasznos szakpolitikus. Közülük is kiemelkedik L. Simon László, aki egy sajtótájékoztató után megfenyegette a Hír TV-t. A televízió "bűne" csupán annyi volt, hogy riportere fel mert tenni néhány kérdést a Várkert Bazárral kapcsolatban. A Miniszterelnökség államtitkárának remek helyzetértékelését az is jól mutatta, amikor a paksi bővítés kapcsán egy parlamenti vitanapon kifejtette: "azért nem jó nekünk a nap- és a szélenergia, mert áramra akkor is szükségünk van, amikor nem süt a nap és nem fúj a szél."