Mindenki kapta már magát hadonászáson miközben a telefonba beszélt, de ha hadonászáson nem is, mosolygáson vagy fejrázáson biztosan. Senki nem lát minket, mégis automatikusan bekapcsol minden beszédet kísérő mozzanatunk. A kulcs a prozódia.

Verselő kezek

Az olasz SISSA kutatóközpont dolgozói, Marina Nespor és Alan Langus választ talált arra az érdekes kérdésre, hogy vajon miért nem tudunk szabadulni gesztusainktól azokban a helyzetekben sem, amikor kizárólag hangunkra hagyatkozhat a beszélgetőpartner. Szerintük a telefonálás közbeni vállvonás, fejrázás vagy szemléltető kézmozdulatok berögzült szokások, melyeknek azonban van alapja.

Az emberi beszédben a ritmusnak, a hangsúlyozásnak és a hanglejtésnek kiemelten fontos szerepe van. Segítségükkel strukturáljuk mondanivalónkat és tesszük könnyebbé a megértésüket. Ennek a tagolásnak kezünk gesztusai is részei, ráadásul ahogy Nespor és Langus kutatásából kiderül, nem is kis mértékben.

A kísérletben olaszok vettek részt, akiknek kétértelmű megnyilatkozásokat játszottak le, melyek értelmét alapvetően a verstan határozza meg. Az alanyok egy része csak a hanganyaggal találkozott, a többieknek pedig videót vetítettek, így a kísérő gesztusokat is láthatták. Azonban a videós csoport egyik fele ellentmondó gesztusokkal társított előadást látott. Az eredmény alátámasztja a nonverbális kommunikáció gyakran hangsúlyozott jelentőségét, miszerint üzeneteinknek mindössze 30 százalékát hordozzák szavaink, 70 százalékát gesztusainkkal, hanglejtésünkkel, beszédstílusunkkal közvetítjük. A csak a hanganyagot hallgató és a helyesen társított videót néző csoport tagjai is probléma nélkül, helyesen értelmezték a megnyilatkozásokat, miközben a szándékosan rosszul társított videót nézők nagyrészt rossz jelentést azonosítottak.

Nem is számít, látjuk-e

Talán még a telefonos gesztikulálásnál is meglepőbb, hogy a vak emberek is nonverbális jelzésekkel kísérik beszédüket függetlenül attól, hogy ki a partner. A kanadai University of Victoria kutatói egy kísérletükben ki is mutatták, hogy valójában nem a vizualitáshoz van köze a gesztikulálásnak. Hát akkor mihez?

Kísérletükben három szituációt figyeltek meg: két ember szemtől-szembeni kommunikációját, egy telefonos beszélgetést, illetve egy diktafonhoz beszélő embert. A két fő különbség a szituációk között a vizuális információ jelenléte vagy hiánya, valamint a dialógus fennállása és hiánya volt. Az eredmény meglepő: a személyesen és a telefonon keresztül beszélgetők szinte ugyanannyi gesztust használtak, amiből az következik, hogy a láthatóságnak jóformán semmi szerepe nincs abban, hogy gesztikulálunk-e vagy sem. A dialógus meglétének viszont annál inkább. Jóval kevésbé gesztikuláltak azok, akik csak egy diktafonnak mondták fel szövegüket.

A háttérben az állhat, hogy a szemtől-szembeni beszélgetést véve alapul, az csak néhány szempont tekintetében tér el a telefonos beszélgetéstől, míg a közönség teljes hiánya már nagymértékű változás. A jelenlétkommunikáció mint a kommunikáció alapesete tíz alapvető tulajdonsággal jellemezhető:

1.       A résztvevők kölcsönös jelenléte
2.       Láthatóság
3.       Hallhatóság
4.       Pillanatnyiság
5.       Tünékenység
6.       Nincs rögzítés
7.       Szimultán
8.       Rögtönzöttség
9.       Önállóság
10.   Önkifejezés

Ezek közül nyolccal a telefonos társalgás is rendelkezik, egyedül a résztvevők jelenléte és a láthatóság nem valósul meg. Ezzel szemben a monológ, a diktafonos beszéd mindössze az utolsó hármat tudhatja magáénak.

Valamennyi gesztikulálás mégis jelentkezik monológ esetén is, ami viszont annak köszönhető, hogy nem tudunk úgy beszélni, hogy ne képzelnénk el, vagy tételeznénk fel egy lehetséges hallgatóságot. A diktafonos felvétel esetén például azt, aki majd később meghallgatja a hanganyagot. Így végülis gesztusaink egy állandóan feltételezett vagy jelenlévő beszédpartnerre vezethetők vissza, akinek a gesztusok segítségével hatékonyan szeretnénk üzenetet küldeni.

Kép 1

Jön a februári Média 2.0 Meetup!

A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.

Meghívott előadó:

Gundel Takács Gábor, újságíró, műsorvezető, sportriporter, aki
- kereskedelmi és közszolgálati média közötti különbségekről,

- az új média tévézésbeli szerepéről,
- és az interaktív televíziózásról is beszél majd.

Időpont: 2015. február 24., 18:30

A helyszín: hamarosan!

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, itt kell regisztrálni.

Post by Média 2.0.

 

Itt vagyunk a Meetup.com-on.