A reklámosok csak hülyítik egymást Cannes-ban?

2015. június 24. 11:51 - Bödör András

A technológiákba és saját nagyságukba szerelmes kreatívok valójában értéktelen kommunikációs alkotásokat díjaznak a világ legnagyobb reklámos eseményén Cannes-ban, az igazán jó megoldások viszont esélytelenek, hogy díjat nyerjenek. Ezt állítja Tom Goodwin, a Havas Media stratégiai és innovációs alelnöke.

Nyilván nem véletlen, hogy éppen most, az idei Cannes Lions kreatív fesztivál előtt publikálta Tom Goodwin, a versenyen díjazott reklámokkal kapcsolatos fenntartásairól szóló cikkét a Guardian. Korábban mi is foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel az egri Médiapiac konferencia egyik szekciója kapcsán, de más tekintélyes magyar szerzőknek is vannak gondjaik a különböző reklámversenyek, köztük a cannes-i megítélésével. (Lásd Kaszás György, A kis adrenalinjáték című könyvét.) A cikk szerzőjének számos állítása vitatható, ugyanakkor több olyan szempontot felvet, amit a reklámszakembereknek érdemes lenne megszívlelni.

cannes0.jpg

(kép forrása)

Elefántcsonttorony

Mi még csak azon értetlenkedtünk korábbi cikkünkben, hogy a megbízóknak, hirdetőknek miért lenne fontos, hogy a márkájuk számára készített reklámok és egyéb kreatív anyagok díjakat nyerjenek különböző kreatív versenyeken, de Tom Goodwin ennél is tovább megy. Véleménye szerint a reklámipar teljesen elszakadt a valós élettől, és a reklámokat valójában a szakmának, a reklám fesztiváloknak és versenyeknek készítik. A szakma belterjességének köszönhető az is, hogy a fesztiválok olyan reklámokat értékelnek nagyra, amelyek egyáltalán nem hatékonyak, és nem valós fogyasztói igényekre és insightokra válaszolnak. Ebben szerinte nem csak a kreatív ügynökségek ludasak, az ügyféloldali kommunikációs szakemberek ugyanúgy nem ismerik a való életet, lényegében saját és főnökeik ízlésének megfelelő reklámokat készítenek.

Példaként említi, hogy miközben az FMCG szektor olyan problémákkal néz szembe, mint a saját márkás termékek elterjedése, vagy hogy a vásárlók számára a márkák oly’ annyira nem fontosak, hogy egyáltalán nem bánnák, ha 74 százalékuk egyszerűen eltűnne, addig a Nivea NFC chipes (near field communication) karkötőre épülő reklámkampányba öli a pénzét, amivel ugyan halomra nyeri a díjakat Cannes-ban, üzleti értéke viszont erősen megkérdőjelezhető. Véleménye szerint a British Airwaysnek is inkább a tragikusan rossz telefonos ügyfélszolgálati rendszerével kellene foglalkozni, ha javítani szeretne a márkája megítélésén, ahelyett, hogy olyan interaktív kültéri installációkat készít, amitől a teljes cannes-i zsűrinek nedves lesz a … szeme.

cannes4.jpg

(kép forrása)

Geek mennyország

A reklámkészítők ráadásul szerinte a különböző technológiai újdonságok bűvöletében élnek, egymást licitálják túl abban, hogy olyan technológiákat (például drónok, 3D nyomtatás) alkalmazzanak, kombináljanak a reklámokban, amik csak egy szűk rétegnek elérhetők, egy átlagember soha nem találkozik vele, nem tudja, hogyan kell használni, nem tudja, mire jó, és Cannes-ban sorra nyerik velük a díjakat a tetőbulik és a medencés partik közötti rövid szünetekben. A célcsoportok számára ezek a megoldások viszont annyira idegenek, annyira távol vannak a mindennapoktól, hogy nem tudnak velük azonosulni, nem érzik úgy, hogy nekik szólnak.

Való igaz, nehéz meglátni a hasznosságot mondjuk a Magyar Telekomnak abban a kommunikációs megoldásában, ahol a felhasználók által beküldött fotókat egy drón festette fel az éjszakai égboltra úgy, hogy a végeredményt szabad szemmel nem is lehetett látni. Ha valakinek nem állt volna össze a kép, akkor segítek: mindezzel a fantasztikus budapesti 4G mobilhálózatát akarta demonstrálni a szolgáltató. Ez a megoldás aztán egy profin összerakott promóvideó segítségével kategóriagyőztes lett a római Festival of Media Global Awardson, és a reklámszakma is egyöntetűen alélt el a gyönyörűségtől, miközben elhanyagolható mennyiségű embert ért el a kampány, és az is kétséges, hogy akiket elért, azok egyáltalán értették-e az üzenetet. Azt meg el tudjuk képzelni, hogy ehhez képest mennyi pénzbe kerülhetett mindez az attrakció a szolgáltatónak.

Máshogy hatnak

Persze tudjuk jól, hogy ezek az aktivitások nem így, nem a helyszínen a ténylegesen érintett embereken keresztül hatnak. A reklámozók azt remélik, hogy a produkcióról gondosan elkészített videók a közösségi és video megosztó oldalakon fognak igazán elterjedni, és alakítják a márkáról azt a képet, hogy milyen baromira innovatív, haladó és trendi. A cikk írója szerint az ezekben a videókban is büszkén kiemelt magas kattintási, like és megosztási számoktól sem kell feltétlenül elájulni, hiszen egy közepes nagyságú pénzösszeg rááldozásával bármelyik „klikk farm” feltornázza a videónk nézettségét, vagy a like-ok számát. Valljuk be azonban azt is, hogy ezek a szakmai önkielégítések a reklámkészítők lelkének is nagyon jót tesznek, akik végre csinálhatnak valami érdekeset is a futószalagon gyártott promóciók, értékesítési kampányok között. A Cannes Lions persze nem az EFFIE, ahol a kommunikáció hatékonysága a legfontosabb szempont, de a reklám mégis csak egy alkalmazott művészet és kreativitás, ha nem látszik a konkrét üzleti cél mögötte, akkor az egész teljesen öncélúvá válik.

cannes2.jpg

(kép forrása)

Az esélytelenek nyugalma

A szerző szerint azonban az a problémának csak az egyik fele, hogy a Cannes-ban díjazott kreatív megoldások nem valós kommunikációs felvetésekre válaszolnak. Ugyanekkora gond, hogy közben valódi, funkciójukat betöltő, céljukat hatékonyan elérő aktivitásoknak esélyük sincs Cannes-ban nyerni, pusztán azért, mert nincs bennük semmilyen technológiai innováció vagy egyszerűen csak nem elég szexik. Példaként többek között a Finnair üzletileg nagyon sikeres, SMS-re épülő megoldását említi, amellyel a légitársaság elérte, hogy az összes business class jegyét értékesíteni tudta, mégis teljesen esélytelen volt a cannes-i oroszlánra, mert az SMS nem számít fizetett médiafelületnek. Ehhez már csak én teszem hozzá, hogy eközben számtalan scam tud díjat nyerni Cannes-ban, amelyet mindenféle ügyfélbrief és -igény nélkül készítenek a reklámügynökségek kifejezetten abból a célból, hogy díjakat nyerjenek vele. Sokszor még a nevezési feltételnek való megfeleléshez szükséges fizetett média megjelenést is úgy teljesítik, hogy egyetlen megjelenést vásárolnak valamilyen teljesen jelentéktelen, a célcsoport szempontjából tökéletesen irreleváns médiafelületen, amit az ügyfél helyett az ügynökség fizeti ki.

Akárhogy is, abban igaza lehet a cikk írójának, hogy a reklámszakmának érdemes lenne felülvizsgálnia a különböző kreatív és reklámversenyeit, azok díjazási szempontjait, változtatni a szemléleten, hogy ezeken a versenyeken valóban a legkiemelkedőbb kommunikációs megoldásokat díjazzák.

cannes5.jpg

(kép forrása)

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr37569454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bitter Brunó · http://www.nextwave.hu/blog 2015.06.25. 13:32:46

Szerintem a Cannes Lions a szakma "avantgarde"-ja és így érdemes tekinteni rá. Megmutatja az új utakat, a lehetőségeket, ugyanúgy, mint mondjuk egy autóipari show, ahol sokszor a bemutatott konceptautók körül forog minden. Ott sem mondjuk azt, hogy "de hát az átlag autós mikor találkozik (vagy akar egyáltalán találkozni) ilyen autókkal". A ma konceptautói jelentik 10 év múlva a mainstreamet, Kovács úr új autóját.

Ugyanez igaz a kortárs képzőművészetre is. Csak azért, mert az "átlag ember" nem talákozik (nem is akar találkozni) az IKEA-posztereken túli vizuális kultúrával, nem jelenti azt, hogy mondjuk az Art Basel okafogyott vagy irreleváns.

Az is tény, hogy 2012-től a Cannes Lions már nem "Advertisement Festival"-ként, hanem hivatalos nevében is "International Festival of Creativity-ként pozicionálja magát. Tehát nem csupán arról van szó, hogy a Cannes Lions nem az EFFIE, hanem egyáltalán nem korlátozza magát a reklámiparra. Ezt a fókuszváltást a meghívott előadók és sztár-vendégek lajstroma is jól mutatja.

British Airways: ezeknek a szempontoknak nem szabadna exkluzívvá válniuk. Kell a kreatív kommunikáció és kell a profi telefonos ügyfélszolgálat is. Ez nem lehez zéró összegű játék. A BA azt is érti (szerintem), hogy a márkaélmény ma már nagyon elszakadhat a tényleges használattól - ld. a több milliós Nike+ futóapp használót, akik (még) nem Nike cipőben futnak vagy a Tesla milliós rajongótáborát (miközben még csak pár száz autót értékesítettek). De ezek az érzelmi, kapcsolatokra építő tranzakciók igenis konvertálódnak üzleti haszonná is. Nem csak a Finnair, hanem a BA is sikeres: nővekszik a bevétel, növekszik a profit, növekszik az utasok és a business class utasok száma is (en.wikipedia.org/wiki/British_Airways#Business_trends).

Scamek: szerintem a valódi scameket egészen jól kiszűrik Cannes-ban (ezért sem volt esélye ott szerintem a GIFszinháznak).

Bödör András 2015.06.25. 16:17:51

@Bitter Brunó: Szerintem az autóipari show hasonlat két okból nem állja meg a helyét. Egyrészt a Cannes Lions-on nem koncepciók vannak jelen, hanem megvalósult projektek, amelyek megvalósítására (jó esetben) valaki felkérte az ügynökségeket, és amelyek létrehozásáért (jó esetben) valaki megfizette az ügynökséget. (Most abba nem mennék bele, hogy egy jó ügyfél, meg az ügyfél pénze nélkül ezek a projektek, amikkel az ügynökségek villognak, létre sem jöttek volna.) A projektek létrejöttének eredeti célja pedig valamilyen üzleti érdek szolgálata volt, nem pedig az, hogy új utakat mutassanak a szakmának, ahogy te írtad. Másrészt pedig Cannesban sorrendet állítanak fel, kiemelnek munkákat és azt mondják róluk, hogy azok jobbak, mint a többi. Koncepcióautókról ilyet nem mondanak, mint ahogy művészeti alkotásokat sem illene rangsorolni. (a szónak ebben az értelmében, mert persze az áruk valamiféle értékítéletet tartalmaz)
Magyarán két seggel nem lehet egy lovat megülni. Cannesnak - ha korrekten, hitelesen szeretne működni, üzleti érdekektől mentesen - akkor el kellene döntenie, hogy micsoda. Vagy egyáltalán ne osszon díjakat, legyen egy "kiállítás", egy felület, ahová minden ügynökség, designer, filmes, akárki bevallottan scameket vihet, koncepciókat mutathat, elszállhat az agya, bemutathatja, milyen új utakat jár (ez lenne az, amiről te beszélsz - festival of creativity), vagy pedig úgy díjaz, hogy a megvalósult projektek értékelésénél szempont az is, mennyire volt üzletileg hasznos, sikeres (ez pedig már az EFFIE-hez van közel).
Nekem őszintén szólva azzal is gondjaim vannak, hogy egy díjnak a tartalmát egyszer csak megváltoztatják. Mondjuk holnaptól Grammy díjat már festmények is kaphatnak.
BA: persze, igazad van, de a mondanivaló szerintem itt az, hogy ne essünk át a ló túloldalára, ne felejtsük el, hogy miért is csináljuk egyáltalán a reklámot. Persze, hogy sokkal izgalmasabb egy ilyen márkakommunikációt csinálni, de azért mellette meg kell csinálni a házi feladatot is.
Scam: szerintem ez egyszerűen kevés, hogy "egészen jól kiszűrik" őket. Ez hitelességi kérdés, mert azért közben nyereget néhány. Mintha az Oscarra is néha becsusszanhatna egy bábelőadás.

Bitter Brunó · http://www.nextwave.hu/blog 2015.06.26. 08:00:36

@Bödör András: persze, aktuálisak és validak a felhozott érveid, én csak árnyalni szeretném ezeket (meg persze szeretek vitázni - akár fordítva is hozhatnánk a szerepeket).

Kezdjük a Grammy-vel! :) Minden évben heves viták kísérik a díjátadót, emlékszem, hogy már a 90-es évek elején is legitimációs problémáik voltak (pl. Eddie Vedder hogy beszólt, amikor díjat osztottak neki a Pearl Jam Ten után). A Grammy-nek persze a "tartalma is megváltozott": maga a név is anakronisztikus, hiszen a grammofonra utal. Eredetileg féltucat kategória volt, ma közel 100. Érdekes viszont, hogy szemben a Cannes Lions-al, a Grammy-t még így is pont azért támadják sokan, mert NEM változik eleget, nem reflektál a "megváltozott médiafogyasztási szokásokra", pl.nem vesz tudomást a streamingről és más technológia vezérelte fogyasztói paradigmaváltásokról.

A Cannes Lions viszont tudomást vesz és változtat. Észrevették, hogy az "alkalmazott kreativitásnak" egészen új forrásai is vannak, sokszor távol a reklámipari fősodor klasszikus intézményeitől ("ügynökségek"). Ezt sok új kategória is tükrözi, pl. a branded content & entertainment, ahol sok entry egyáltalán nem ügynökségektől érkezik. (Ezt a változást jól illusztrálja az eheti hír is: a WPP, a Snapchat és a Daily Mail közös céget alakít.)

Ezzel együtt én nem tapasztaltam azt (2012-ben, 2013-ban voltam a Lions-on), hogy technológiai fetisizmus vagy egyáltalán, öncélú innováció kultusz lenne. Épp ellenkezőleg, a legnagyobb sikereket mindkét évben (és szerintem tavaly is) a nagyon "emberközpontú" storytelling-szerű, érzelmekre ható narratív kampányok aratták (P&G Thank You Mom, Chipotle Back to the Start, Dumb Ways To Die, Dove Beauty Sketches, Volvo Live Tests), amik szerintem igenis eljutottak nézők millióihoz is. A Chipotle különösen bátor utat választott 2012-ben (www.youtube.com/watch?v=2jpR3r8XDT0), de mára egyértelmű: kb. minden fastfood-iparági hír arról szól idén, hogy mekkora válságban van a McDonald's és mekkora növekedést érnek el az innovatív és hiteles új konkurrensek, élén a Chipotle-vel.

Azt is megfigyeltem, hogy a Cannes Lions legünnepeltebb szakmai hősei sem elitista tech-fétis figurák, hanem olyan arcok, mint Dan Wieden vagy David Droga - valójában szentimentális oldschool storytellerek, akik az egyszerű gondolatot sokkal többre értékelik bármilyen tech gimmicknél.

Autóshow: egy tipikus autóshow-n nem csak konceptautókat, hanem az aktuális év új modelljeit is bemutatják. De az előbbiek innovációiból lesznek a jövő tömegmodelljei. Én híve lennék, hogy legyen ilyen "koncept" kategória a reklámipari versenyeken és akkor "scam" helyett erről beszélgethetnénk.

Amazonian 2015.06.26. 12:35:15

@Bitter Brunó: Nem szeretném védeni a Grammy-t :), nem példaként hoztam fel, csak érzékeltetni szerettem volna, mennyire visszás, hogy ugyanazzal a névvel egyszer csak tök más teljesítményt jutalmazok.
Szerintem viszont igenis - sajnálatosan - létező jelenség, és ez alól Cannes sem tudja magát kihúzni, hogy ügynökségek, fejlesztőcégek átnyomnak az ügyfélen valami nagyon trendi (általában vmilyen technológiai újításra épülő) ötletet, marha sok pénzből (legalább is ahhoz képest aránytalanul sok pénzből, hogy valójában mennyire fontos a megbízó életében, vagy ahhoz képest, hogy végül mennyi embert érnek el vele) megcsinálják, és nagyjából 5 embert érdekel az egész. De ez nem baj, mert csinálnak egy irtózatosan jó promóvideót róla (jellemző, hogy már külön oktatják is, hogy kell olyan promóvideokat csinálni, amivel jobbak az esélyeid díjat nyerni), betolják az összes kreatív versenyre, hülyére nyerik magukat díjjakkal, a szakma el van ájulva, az ügynökség döngeti a mellét egy díjjal, hogy így újabb ügyfeleket szerezzen, és ezt az egész bulit a bepalizott ügyfele finanszírozta meg.
Ennek kapcsán azt is érdemes megjegyezni, és erre az eredeti cikk írója is utal, hogy a díjat egy ügynökség viszi el, miközben minimum még egy szereplő aktív közreműködése, gondolkodása, értékes gondolatai kellenek egy jó kreatív termékhez: az ügyfélé.
Hogy a technológia igenis fontos Cannes-nak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fesztival kreatív igazgatója az egri Médiapiacon tartott előadásában a tavalyi CL tanulságaként kiemelt három szavából az egyik a technology/big data volt.
Autóshow: fontos különbség, hogy nem keverik a kategóriákat. Vannak koncepcióautók, amik a jövő útjait mutatják, de azokat nem díjazzák, nem rangsorolják, és vannak megvalósult modellek, amikről viszont objektív eladási adatok alapján megállítható, mennyire voltak sikeresek.
süti beállítások módosítása