Neuromarketing, átalakuló reklámpiac, startupok, közösségek diadala, kreatív mérnökök, avagy programozott jövő, tartalommarketing, e-kereskedelem és még sok minden más. Minden, aminek bármi köze van az internethez, a digitális világhoz. Az Internet Hungaryn jártunk.

A változás gyönyöre mottóval indult az idei Internet Hungary, amelynek ismét a siófoki Hotel Azúr adott otthont. A kétnapos eseményen a digitális világ számos haza és külföldi szakembere vett részt, öt teremben zajlottak egyszerre az előadások, kerekasztal-beszélgetések. Ahogy az a konferenciákon lenni szokott, a látogatók hol az előadásokat hallgatták valamelyik teremben, hol a szálloda lobby-jában vagy udvarán beszélgettek egymással, építették kapcsolati hálójukat. A konferencia ma már egy igazi gigarendezvény, rengeteg résztvevővel, profi szervezettséggel, nagy szponzorokkal. Az előadók és a hallgatóság elszállásolásában gyakorlatilag az összes siófoki szálloda kivette a részét. A helyszínen a támogatók különböző installációkkal, programokkal, ajándékokkal próbáltak a megjelent szakembereknek kedveskedni és élményt nyújtani. A Média2.0 is jelen volt a konferencián, és mivel az nyilvánvaló volt, hogy az összes előadást nem tudjuk meghallgatni, szemezgettünk közülük, amiket most több posztban olvashattok el nálunk.

(kép: tumblr)

Vita a vitáról

A részt vevők összetétele érdekes beszélgetést ígért a Kék teremben A változás szépsége címmel, de végül egy elég csapongó, és rengeteg nyitott kérdést a levegőben hagyó, tulajdonképpen sehová ki nem futó eszmecserét hallhattunk. A beszélgetésnek címe szerint arról kellett volna szólnia, hogy a változás milyen lehetőségeket és veszélyeket hordoz a gazdasági és közélet szereplői számára. A résztvevők – Új Péter (444.hu), Király István (Vodafone), Köves Alexandra (Corvinus), Vértes János (Adverticum), Vahl Tamás (IBM), Pohly Ferenc – Baló György moderálásában arról beszélgettek, hogy van-e párbeszéd, és arról vitatkoztak, hogy van-e vita Magyarországon. Köves és Baló szerint sem párbeszéd sem vita nincs, Új Péter (ÚP) szerint viszont van vita és párbeszéd is, csak azoknak nincs eredménye, nincsenek hatással a társadalmi folyamatokra. Király Istvánnak is ehhez állt közel a véleménye, amikor azt mondta, hogy párbeszéd korábban is, most is folyik, más kérdés, hogy elégedettek vagyunk-e annak eredményével. Baló kérdésére, hogy egy cég gondolkodik-e egyáltalán társadalmi problémákról, egy kötelező igen válasz érkezett Királytól, de persze elmondta azt is, hogy egy vállalat nem társadalmi képződmény, hanem egy gazdasági érdekközösség.

(kép: tumblr)

Kellenek a hosszú tartalmak

Felvetődött, hogy párbeszéd és vita annak ellenére van/nincs (nem kívánt rész törlendő), hogy a tartalomfogyasztók igénylik a hosszú, mély, elemző cikkeket produkáló újságírást, ami ezeket a beszélgetéseket elindíthatnák. Pohly Ferenc szerint ezt bizonyítja az is, hogy a Medium-ot, amit kifejezetten a hosszabb tartalmak publikálására hoztak létre, Evan Williams, a Twitter korábbi CEO-ja alapította, ami pedig pont az extrém rövid tartalmak platformja. Ő is úgy vélte egyébként, hogy a hosszabb, részletesebb anyagokra valóban továbbra is nagy igény van, csak ezeket sokkal izgalmasabban, érdekesebben – képekkel, videókkal – kell az olvasó elé tárni már csak azért is, mert ezek a tartalmak –egy kép felér ezer szóval közhely szerint is – sokkal informatívabbak és érthetőbbek, mint a szöveges tartalom. Ezután a résztvevők kicsit szörnyülködtek az oktatási helyzeten, amelynek szerintük nem az a baja, hogy alacsony színvonalú, hanem az, hogy nem a megfelelő tudással és készségekkel látja el a gyerekeket. Ebben valóban nem is volt vita közöttük.

Netező háziasszonyok

Kamasz Melinda, a Figyelő főszerkesztő-helyettese vezette azt a beszélgetést, amit három vezető beosztású nő a Citromsárga teremben folytatott arról, hogy nekik milyenek a netezési szokásaik. Yvonne Dederick (TV2 csoport), Király Mária (Ringier Axel Springer), Pálfalvi Márta (Heineken) beszélgetése tíz évvel ezelőtt biztosan érdekes lett volna, most inkább olyan volt, mintha belehallgattunk volna három tetszőleges nő kávéházi csevejébe, főleg, mivel kiderült, hogy internethasználatuk semmiben nem tér el egymásétól vagy bármely tetszőleges háziasszony netezési szokásától. Az meg azért nem akkora újdonság, hogy a nők más oldalakat néznek, mint a férfiak. Megtudhattuk például, hogy ők is keresnek recepteket a neten, rágoogleznak egészségügyi tünetekre és használnak árösszehasonlító oldalakat, meg persze vásárolnak a neten. Egyöntetűen utálják a különböző önfejlesztő és öngyógyító oldalakat, és nagyon veszélyesnek tartják a különböző csodagyógyszereket és varázslatos gyógyulási megoldásokat kínáló weboldalakat. Nem túlságosan meglepő az sem, hogy sportoldalakat egyáltalán nem néznek.

Álláskeresők figyelmébe

A beszélgetésnek az a része már egy fokkal érdekesebb volt, hogy ki mennyire figyeli beosztottjai internethasználatát. Örvendetesen liberális megközelítést vallott mindhárom női vezető ebben a kérdésben, hiszen mindhárman azt mondták, hogy amennyiben a beosztottjuk időre, megfelelő minőségben készen van a munkájával, akkor nem foglalkoztatja őket, hogy eközben munkaidejének mekkora részét tölti internetezéssel, ráadásul ennyi erővel azt is ellenőrizniük kellene, hogy mennyi időt fordít például privát telefonbeszélgetésekre. Az persze nyilvánvalóan nem tolerálható, ha valaki a munkahelyén vagy munkahelyi eszközöket és hálózatot használva felnőtt oldalakat nézeget, ezeket a cégek figyelik és szűrik is. Érdekes, hogy például a Heinekennél nagyon sokáig blokkolták a Facebook látogatást, és csak nemrégiben tették elérhetővé a munkahelyi eszközökön a dolgozók számára. A hölgyek megerősítették azt az egyébként mindenki által sejtett, sokak által azonban etikátlannak tartott gyakorlatot, hogy az állásra pályázók facebook profilját a leendő munkáltató ellenőrzik, és ha ott számukra nem tetsző tartalmakat vagy véleményeket találnak, akkor az mindenképpen negatívan hat a pályázó esélyeire.