Ha az autók közötti kommunikációról hallunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valami olyasmiről van szó, ami csak a távoli jövőben lehetséges, a sofőr nélküli járművek világában. A vehicle to vehicle (V2V), magyarul a járművek közötti kommunikáció azonban létezik, és óriási innovációt ígér a közlekedésben. Hogyan beszélgetnek az autók, és miért lesz ez jó a közlekedőknek?

Forrás: kapsch.net

Míg régen a Ladákat vagy éppen a 100-as Škodákat otthoni, barkácsmódszerekkel is meg lehetett szerelni, sőt továbbfejleszteni, egyedi berendezéseket építeni beléjük, ma azt látjuk, hogy szinte minden alkatrész tele van nehezen hozzáférhető, vagy lincensz miatt módosíthatatlan elektronikai eszközökkel, amelyek óriási mennyiségű információt dolgoznak fel, feladatokat oldanak meg maguktól, mint például a vészfékezés vagy a fent említett parkolás, miközben mi az egészből talán semmit sem értünk.

Az intelligens kommunikációs rendszerek már igencsak elterjedtek, főként Amerikában, ahol a fejlettebb infrastruktúra és tágasabb városi terek lehetővé teszik a nagyobb kihasználtságot. Ennek ellenére a sofőr közreműködése nélkül cirkáló járművek kora még igencsak messze van, hiszen az emberek még mindig jobb sofőrnek bizonyulnak – csak éppen segítségre van szükségük. A megoldandó feladat tehát a szenzorok, jeladók és vevők fejlesztése olyan mértékig (és olyan alacsony áron), hogy a közlekedés a lehető legbiztonságosabb és elterjedtebb legyen: pontosan itt kerül képbe a vehicle to vehicle (V2V) technológia, vagyis a járművek közötti kommunikáció.

Olyat már hallottunk, hogy B2B, de mi az a V2V?

A V2V-kommunikáció gyakorlatilag lehetséges célként állítja maga elé, illetve kiegészíti a vezető nélküli járművek utópiáját, de sokkal tágabb körben is használható. Lényege, hogy a közúton haladó járműveket úgy kapcsolja össze, akár a wifi a számítógépeket. Ez azért is fontos, mert az automatizált járművek fejlettsége még mindig gyerekcipőben jár az teljes biztonság eléréséhez képest. Nagyon sok időjárási körülménytől használhatatlanná válhatnak a laboratóriumban és a teszteken még jól működő modellek, illetve sokszor az emberi tényezőből adódóan is előfordulhatnak problémák a bonyolult forgalmi helyzetekben.

A neve ellenére a V2V-technológia ráadásul nem korlátozódik a gépjárművek közti kommunikációra, hanem különleges kiegészítő eszközöknek köszönhetően ugyanúgy fogadhat információkat a környezeti tényezőkről, jeleket a közlekedési lámpáktól, sorompóktól és egyéb eszközöktől. Ebben a kiterjesztettebb értelemben szokás vehicle to infrastructure (V2I) technológiáról beszélni.

Forrás: 33rd square

A technológia fejlesztésében élen járó Ford már harmadik éve dolgozik a Ford Sync rendszeren, melyet mára 10 millióan használnak világszerte, és aminek lényege a sofőrök intelligens eszközökkel való támogatása. A cég nem csak a kasztnin belül gondolkozik, hanem olyan felhőalapú adatbázisépítésben is, ami bár kényes pontot képezhet a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban, előnyei között szerepelne, hogy a gépjármű túllátna saját korlátain, és igénybe vehetné a mások által begyűjtött információkat is.

Nem feltétlenül kell azért elhagynunk az országot, ha V2V vagy V2I rendszerben kommunikáló autókba szeretnénk botlani. A legnagyobb hazai (az Egyesült Államokban és Európában is jelenlévő) gyártó, a Commsignia az utakon is teszteli már jelzőrendszerét, amit például ebben a rövid videóban mi is megnézhetünk. Mivel a V2V-hez (a Google autói által is használt) szenzor igen drága, a (közeli) jövő egyelőre a V2X (vechicle to everithing, azaz jármű és minden más közötti) kommunikációé.

Mire jó ez nekünk a gyakorlatban?

Elég csak elképzelnünk a következő szituációt: Egy szép napsütéses délutánon, amikor a fejünk tele van ötletekkel látjuk, hogy az előttünk lévő lámpa piros. Erre enyhén lassítani kezdünk. Amikor viszont a lámpa menetközben zöldre vált, mégis beletaposunk a gázba, hogy visszanyerjük az eredeti sebességet. Ekkor hirtelen hangjelzést hallunk, az ülésünk vibrálni kezd, az autónk jelzi, hogy azonnal álljunk meg. Ahogy fékezni kezdünk és előre nézünk, látjuk, hogy elénk kanyarodott egy másik autó és az előtte lévő, időközben pirosra váltó lámpánál padlófékkel megállt.

Az ehhez hasonló elbambulós esetekben nem biztos, hogy a legjobb megoldás az, ha az autó önmagától cselekszik és fékez, hiszen egy átfagyásos folt az úton vagy egy másik járműt vezető ember tévedése könnyen felülírhatja a kontroller terveit. A jelzés viszont akkor is hasznos lehet, ha egyébként magunktól is gyorsan reagálnánk a veszélyes szituációra, így gyakorlatilag őrszemként működik, segítve a biztonságos közlekedést.

Hasonló kommunikációs kapcsolat áll fenn az úgynevezett mobile ad hoc network (MANET), azaz strukturálatlan, önmagától szerveződő mobilkapcsolatok esetében is, melynek lényegi jellemzője, hogy minden egyes kapcsolódó eleme szabadon mozoghat, elhagyhatja a hálózatot. Ez nagyon rugalmas információcserét biztosít, miközben rengeteg izgalmas kommunikációs kihívást vet fel a dinamikusan változó kapcsolatok révén. Például a lecsatlakozó eszköz (tőlünk eltávolodó mobiltelefon) által küldött üzenet megszakadása komoly problémát okozhat. Az erre épülő vehicle ad hoc network (VANET) használatával mégis a közösségi közlekedés egy olyan fordulópontjához érhetnénk, melynek középpontjában egymás folyamatos támogatása, kölcsönös függés és végső soron az adatáramoltatás állna. A felhőszolgáltatások általános bevezetése nagy előrelépést jelentenének a hiányosság áthidalásában, de a fejlesztések még ma is folyamatosan zajlanak. Ha a rendszer végre bevezetésre kerülne, az nemcsak a biztonságos közlekedés miatt lenne fontos, hanem egy sor későbbi újítást, többek között az utazási élmény emelkedését is magával hozhatná a folyamatos adatáramlásnak, kényelmes információelérésnek köszönhetően. Képzeljük csak el annak a lehetőségét, hogy egy innovatív V2V megoldás miatt hirtelen minden autóban könnyen elérhető, gyors és stabil internetkapcsolat fogadna minket!

Miért nem beszélgetnek még az autók?

Manapság a garázsajtótól kezdve a hűtőszekrényen át mindenből létezik már internethez csatlakoztatható változat. A legkülönfélébb adatáramoltatási folyamatokkal győződhetünk meg róla, hogy nem felejtettünk el venni valamilyen hiányzó élelmiszert mielőtt a sarki boltból visszatérnénk házunkba (már amennyiben persze volna elég pénzünk intelligens berendezéssel televarázsolni a szobát), vagy akár gombnyomással rendelhetünk is bármit ha van hozzá megfelelő eszközünk. Miért pont az innováció terén amúgy is élenjáró autóiparban kell várni az újításra? A legnagyobb problémát a V2V- és V2I-rendszer teljes bevezetésével kapcsolatban nem a fejletlenség vagy a magas árak jelentik. Sokkal nagyon gondot jelent, hogy a rendszer igazán akkor hasznos, ha tömegesen is elterjed, viszont a legtöbb személygépjármű vásárlás még mindig a használt darabokra korlátozódik világszerte. 

Forrás: scifinow.co.uk

Mark Fields a CES-en tartott előadásán arra is felhívta a figyelmet, hogy a problémák rendkívül sokfélék lehetnek; míg Argentínában a forgalmi dugók okozzák a legtöbb problémát, Indiában a monszun jelent kihívást nem csak a gyalogosok, de az autósok számára is.

Nagy kihívást okoz a csatorna kiválasztása is. Míg egyes megoldások esetén az interferencia okozhat problémát (ami jelentős hiba, hiszen akár emberéletek is múlhatnak rajta), másoknál a finanszírozás kérdése torkollik bonyodalomba. Mindezek ellenére az Egyesül Államokban – a szükséges tesztek elvégzése után – már akár az elkövetkező tíz évben (sőt, egyes hírek szerint már 2017-ben) bevezetésre kerülhet egy olyan szabvány, ami lehetővé teszi a V2V általános használatát. Többek között Európai hadszíntéren is nagy rivalizálás folyik a Google, a Tesla és a Deutsche Telekom – China Mobile páros között is, hiszen óriási piacról van szó, amely egyszerre olvasztja magába az autógyártók mellett például a flottaüzemeltetők és kölcsönzők szakterületét is.