Író és médiaceleb, ingatlanmilliárdos, megmondóember. A republikánus fenegyerek, Donald Trump ugyan csak a kétezres évek elején kezdett politikai karrierbe, napjainkra mégis a népszerűségi felmérések élmezőnyébe verekedte magát. Szinte szó szerint, ellenfeleit ugyanis gyakran övön alul támadja, saját követőivel nem egyszer bonyolódott már komoly vitába, radikális nyilatkozatai pedig rendre felkavarják a média állóvizét. Lobbiérdek vagy valós közéleti célok motiválják? Gyakorló elmebeteg vagy a gyűlöletkeltést zászlajára tűző politikai zseni? Utánajártunk, hogy vajon tényleg viccel-e az amerikai elnökválasztási kampány fekete lova, és elemeztük politikai kommunikációját.
Bár az év elején még mindenki azt hitte, hogy a botrányairól elhíresült üzletember csak viccel, júniusban Donald Trump mégis hivatalosan is bejelentette: nemcsak indul az amerikai elnökválasztáson, de mindent el fog követni annak érdekében, hogy újra naggyá tegye az országot. Stílusát már akkor előre jelezte, hogy a bejelentést követően szinte azonnal nekiment Jeb Bush volt floridai kormányzónak és Marco Rubio floridai szenátornak is. Tízmilliárdos személyes vagyonából azóta saját kampánycsapatot épített, tevékenysége pedig nemcsak a népes republikánus mezőnyt forgatta fel, de gyakorlatilag sikerült széttrollkodnia az egész 2016-os elnökválasztást.
Fotó: Kena Betancur
Mindenkinek beszól
A republikánus jelöltek között töretlenül a legnépszerűbbnek számító Trump minden kényes vagy közérdekű kérdésben kendőzetlen szókimondással foglal állást, ellenfeleit sajátos retorikával – nemegyszer a végletekig személyeskedő hangnemben – támadja, híveit pedig hangulatától függően simán elküldi melegebb éghajlatra a Twitter-oldalán.
A teljesség igénye nélkül, Trump eddig
- bojkottal fenyegette meg a CNN-t,
- az egyik riválisát, Rick Perryt IQ-tesztre küldte,
- megkérdőjelezte Obama elnök amerikai állampolgárságát,
- kifejtette,hogy jobb lenne a világ, ha Szaddám Huszein iraki és Moammer Kadhafi líbiai diktátor még mindig hatalmon lenne,
- elárulta, hogy miért nem hisz a klímaváltozásban,
- szerinte a burkát viselő nőknek könnyebb, mert nem kell sminkelniük,
- élcelődött a 2008-as republikánus elnökjelölt, John McCain vietnami megpróbáltatásain,
- folyamatosan nyíltan uszít a mexikói bevándorlók ellen,
- kampányshowja köpködésbe és hangos ellentétekbe torkollt,
- a republikánusok első nyilvános vitáján pedig lehülyézte amerika vezetőit.
Az ehhez hasonló húzásai következtében folyamatosan nő a tevékenységét bírálók száma, de Trump csak nevet kritikusain. Hogy miért? Mert az elsőre meghökkentőnek tűnő, szélsőséges kommunikációs stratégia láthatóan működik: a legfrissebb felmérések szerint Donald Trump Ben Carsonnal fej fej mellett haladva vezeti az amerikai republikánusok listáját.
A siker oka
Az amerikai ingatlanmágnás nem az első, korábban esélytelennek vagy inkompetensnek tűnő induló, aki megcáfolta a politológusok és közvélemény-kutatók előrejelzéseit: 2010-ben például egy – a fjordokra pálmafákat ígérő – viccpárt nyerte a választást Izlandon, a napokban pedig Jimmy Morales, egy korábbi televíziós humorista győzött az elnökválasztásokon a korrupt politikai rendszerbe belefáradt Guatemalában. Természetesen a Trump-jelenséget csupán az USA kaotikus szociokulturális, politikai és gazdasági helyzetével, illetve az emberek növekvő közéleti apátiájával magyarázni félrevezető volna. Bár kampányának a legtöbb eleme szembemegy a bevett politikai énmárka-építés és stratégiai tervezés szabályaival, a politikus mégis tudatosan és tökéletesen hangolt azonos hullámhosszra választóival.
Retorikájának és a rá épülő kampánynak van néhány olyan, sikerrel alkalmazott sarokpontja, mely akár Donald Trump győzelmét is előrevetítheti. Egyrészről a republikánus fenegyerek mérhetetlenül precízen alkalmazza a gyakorlatban a politikai ellenség- és pólusképző mechanizmusokat, mellyel rendre sikeresen tematizálja az amerikai közbeszédet. Másrészről pedig ügyesen aknázza ki a "nép fia"-imázst: azzal, hogy kritikájával permanensen ostorozza a politikai elitet, sokszorosan aláhúzza, hogy ő bizony "self made man", aki egy a választóival. Ahogy erről a HR portál blogja is ír, Trump nem tartja magát a politikai korrektség szabályaihoz és brandépítése során látszólag semmibe veszi a politikai napirend, a körültekintően megszerkesztett beszédek és a pozitív asszociációk létrehozásának fontosságát. Kampányának egyik legfőbb eleme a személyiségéből fakadó arrogancia, egoizmus és dominancia, melyre tanácsadói segítségével nagyon hitelesen és természetesen játszik rá.
Fotó: Reuters
Patrióta kereszteslovag
Mivel az ingatlanmágnás semmilyen politikai tapasztalattal, programmal és kompetenciával nem rendelkezik, az ellenfelei is nehezen találnak rajta szakmai fogást. Hirtelen és meglepetésszerű felemelkedése számtalan amerikai választópolgár igényével rezonál. Kampányát saját maga finanszírozza, ezért nincs kitéve a különböző szponzorok érdekeinek, ami egy független, erős, befolyásolhatatlan politikus képét sugározza. Szókimondó és gyakran tabudöntögető nyilatkozatai indulatosak és gyűlöletkeltők, a mindenféle konvenciót felrúgó kampány titkát pedig a Time magazintól a Guardianon és a Forbeson át a Bloombergig számos neves médium szakértői csoportja próbálja megfejteni.
Lincoln Allison a Standpoint magazinban megjelenő elemzése szerint Trump egyik legnagyobb fegyvere, hogy kvázi keresztes hadjáratként tekint tevékenységére és érezhetően megveti még saját pártja mérsékelt szárnyát is. Sértéseit soha nem látja be nyilvánosan, beszédeiben pedig olyan nyelvi trükkökkel él, amelyekkel meg tudja szólítani még a fundamentalistákat is. A patrióta politikus legfőbb vesszőparipái az "amerikaiság" jellemzői környékén találhatóak: szerinte ez nem egy tényszerű jogi koncepció, hanem egy határozott megkülönböztetés minden "amerikaiatlan" tevékenységtől.
Jó neki, ha utálják
Radikális antielitizmusa miatt a Time márkaszakértője, Jung archetípusaiból kiindulva, Trumpot egyértelműen a "törvényen kívüli" kategóriájába sorolja be, aki tudatosan semmibe veszi a hagyományos politikai játékszabályokat és etikettet. Lázadó, a hivatásos centrista politikusoktól nagymértékben különböző stílusa segít olyan emberek mozgósításában, akik korábban kiábrándultak a politikából vagy a rendszer áldozatainak tekintik magukat. Könnyen idézhető, emblematikus kijelentései miatt folyamatosan a média fókuszában áll. Gyakran káromkodik, és tökéletesen szabott öltönyök helyett legtöbbször egy olcsó baseball sapkában lehet látni, amelyen a Ronald Reagan 1980-as kampányát megidéző kampányszlogenje olvasható: "Tegyük újra naggyá Amerikát".
Fotó: www.donaldjtrump.com
Az elnökjelölt-jelölt nyíltan felvállalja negatív tulajdonságait és gyengeségeit is, ezzel egy megközelíthetőbb, hétköznapibb politikus képét sugallva, akivel könnyen tudnak azonosulni az emberek. A konkurens indulók elvont ideológiai fejtegetéseivel, absztrakt üzeneteivel ellentétben egyértelműen és tömören fogalmaz; nem a minél szélesebb választói közönség elérésére törekszik, hanem arra, hogy az alacsonyabb osztályba tartozó, de nagy szavazóerővel bíró szegmenst minél hatékonyabban célozza meg. Tökéletesen ismeri a célcsoportja jellegzetességeit: ezek az emberek fogékonyak Trump hangos és határozott állásfoglalásaira, amelyek mellett a republikánus politikus még a kritikák össztüzében is kiáll. Pozícióját tovább erősíti az is, hogy Bibliákat gyűjtő presbiteriánusról van szó, még ha nyilatkozatai aligha egy vallásos ember benyomását keltik is.
Üzletember, lobbiérdekekkel
Donald Trump természetesen az ellenfeleihez képest kimagaslóan ismert nevéből és celeb státuszából is rengeteget profitál. A ThinkProgressnek az utca emberei közül többen azt mondták, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalata és átütő kereskedelmi sikerei azok, amikre az országnak leginkább szüksége van 2016-ban. Neve mára a vagyon szinonimája lett: valóságshowtól rapvideón át bármibe fogott, működött, így nem csoda, hogy a politikus nem egyszer vagyonos üzletemberként jeleníti meg magát, aki piacvezető ingatlanbirodalma mintájára kívánja Amerikát is újraépíteni. Ráadásul a szavazóknak imponál, hogy Trump soha nem töltött még be választott hivatalt, és kívül áll a Washingtonban óriási intézménnyé dagadt lobbikörökön.
Azért ne legyünk naivak: ha a vállalkozó nem nyeri meg a választást, nagy valószínűséggel akkor is megtérül számára az elmúlt félév kampányköltsége. Az Economist szerint Trump célja nem más, minthogy támogatása/visszavonulása fejében üzleti szívességeket csikarjon ki a republikánus vezetéstől, azaz tulajdonképpen egy elnöki versenynek álcázott gigantikus lobbiakciót hajt végre, amely során erős nyomás alá helyezi a kereskedelmi és gazdasági céljait akadályozókat.
Forrás: 444.hu
Alapjaiban rendezte át az erőviszonyokat
Bár vállalhatatlansága miatt több – egyébként republikánus-szimpatizáns – szervezet is elutasítja, a demokraták kapákat és kaszákat egyenesítenek ellene, ráadásul egyre több az olyan médium, aki nyíltan meghátrálásra szólítja fel, Trump mégis tovább nyomja, ami a csövön kifér. A Vox szerint már saját pártja körében sem szívelik, mivel markáns jelenlétével elnyomja a többi republikánus jelöltek, így a komolyan vehető indulók egyszerűen képtelenek átnyomni a választóknak szóló üzeneteiket az ingatlanmágnás által generált hype-on.
Mindenesetre – ahogy az Index is megírta – akár komolyan gondolja politikai karrierjét, akár nem, Trump tevékenysége alapjaiban rendezte át a republikánus előválasztási dinamikát. Ő volt ugyanis az első, aki igazán fel tudta rázni az akkor még a jelöltjét kereső tábort és ezzel lépéskényszerbe hozta riválisait. Az üzletember politikai tevékenysége tehát nem vicc vagy egyszerű improvizáció: sikerének titka az okosan átgondolt, tudatos márkaépítési stratégiában rejlik, amely következetesen épít a politikus erősségeire és képes előnyösen pozicionálni a gyengeségeit is.
