A Facebookot az emberek többsége magánszférának tekinti, ezért sokan a közösségi médiás megkereséseket, legyen szó egy kihagyhatatlan ajánlatról, vagy egy kíváncsi újságíróról, akinek a figyelmét egy poszt keltette fel, nem fogják figyelembe venni, sőt kifejezetten sértőnek is találhatják. Az új, felhasználó által létrehozott tartalmú oldalak az újságírónak kimeríthetetlen aranybánya. Folyamatosan frissülő kontent és közvetlen elérés a posztolókhoz. De meddig mehet el, illetve meddig érdemes elmennie egy újságírónak? Hol van az etikusság határa? Erről adott javaslatokat a Reuters hírügynökség, aki nagyon fejlett rendszerrel figyeli és szűri a felhasználó által generált tartalmakat.
A felhasználó által generált tartalmú oldalak és a közösségi portálok remek terepei élményeink, személyes gondolataink megosztásának, ráadásul folyamatosan szemezgethetünk barátaink, ismerőseink privát posztjai között is. Olyan információkra tehetünk szert, amikre a klasszikus médiából kevésbé, gyakorlatilag személyre szabott, kommentárral ellátott, különböző szempontok szerint szűrt hírforrásként szolgálnak. De mi történik, ha olyan személyes hírt osztunk meg a nagyvilággal, ami a médiát is érdekelheti?
Hírforrás lett a Facebook
A gyors és könnyű elérésnek köszönhetően az újságírók, akár személyes közösségi oldalukat böngészve is folyamatosan új hír-alapanyaghoz juthatnak és az őket érdeklő témák kulcsembereivel akár azonnal, közvetlenül kapcsolatba is léphetnek.
Teljesen érthető, hogy a koncentrált médiapiacon az újságíró nem engedheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a felhasználó által generált tartalmú oldalakat, hiszen az itt megjelenő információk frissek és általában első-kézből származnak. Az oldalak folyamatos követése azonban új terheket ró a szakmára, hiszen folyamatosan naprakésznek kell lennie, követnie az állapotfrissítéseket és lehetőleg azonnal lecsapni a legnagyobb hírértékű információkra.
/Forrás: theconversation.com/
A farkasfalka-mentalitás hátulütői
A Reuters hírügynökség globális videó- és kép felelőse John Pullman hívta fel a figyelmet az ebből adódó újságírói ún. "farkasfalka-mentalitás” szakmai hátulütőire. Pullman szerint az internet nyújtotta globális elérhetőség olyan megkeresési hullámot generálhat, ami felér egy bombatámadással, ha egy felhasználó olyan hírt, vagy képet oszt meg, ami a médiát is érdekli. Szerinte az újságíró eddig nem foglalkozott eléggé a másik oldallal, vagyis hogy az őt kiszolgáló hír forrása is ember: a tartalomátvételnek olykor meghatározó következményei lehetnek az egyéni felhasználók életére vonatkoztatva. Ezenkívül elengedhetetlen, hogy az újságíró mindig ügyeljen a megjelent információ valóságtartalmára és kiszűrje az álhíreket.
Mivel a hírek detektálása, vagy éppen az esetleges interjúalanyok elérése nagyon könnyűvé vált a web 2.0 -ás alkalmazások térhódításával, így fontos lehet, hogy a jövőben a média megfelelő policy-t és jogi szabályozást dolgozzon ki a jelenségre. Így tesz például a Reuters Hírügynökség, ahol külön csapat feladata a közösségi oldalak és a felhasználó által létrehozott tartalmak figyelése, szűrése, a valóságtartalom mérése, valamint az érintettek felkeresése. Ezzel minimálisra csökkenthetik az új hírforrások elburjánzásából fakadó újságírói terheket és maximalizálhatják a hírek hitelességét.
Barátkozzunk megmondóemberekkel
A Poynter végzett egy felmérést is az újságírók közösségi oldalakon tanúsított szokásaikról, ami inkább a praktikum oldaláról közelíti meg a kérdést és tesz javaslatokat. A Facebook nyújtotta lehetőségek optimális kihasználása érdekében az újságírónak érdemes időnként frissíteni a barátaik körét, különös hangsúlyt fektetve az aktuális hírcsinálókra és megmondóemberekre. Elkerülhetetlen az is, hogy az objektív és etikus újságírás szem előtt tartásának érdekében mindig mindkét féllel tartsuk a kapcsolatot, de sose nyilvánítsunk nyíltan véleményt. A közösségi oldal tehát gyakorlatilag munkaeszköz a médiamunkás számára, az online lét szinte kötelező, az újságíró magánélete pedig (jobb esetben) offline kezdődik.
