Mint a népmesék hőse, az okos leány, aki hozott is ajándékot, meg nem is, Mark Zuckerberg úgy határozta el, hogy vagyona 99 százalékát az emberiség érdekében jótékony célokra adományozza. A bejelentés nagyot szólt, az év filantrokapitalistája és az egyik legidőszerűbb rebranding megvalósítója cím a Facebook-mogult illeti.
Mark Zuckerberg lánya, Maxima születésekor jelentette be, hogy eladományozza Facebook-részvényeinek 99 százalékát, hogy azzal az új generáció számára segítse az egyenlő esélyekhez jutást, és hozzájáruljon az oktatás fejlődéséhez. Lányának erről írt levelét természetesen a Facebookon tette közzé. Az alap, ami Zuckerberg és felesége, Priscilla Chan vagyonáról ezentúl gondoskodni fog – a Chan Zuckerberg Initiative – azonban nem egy alapítvány. Sőt nem is köteles karitatív célokra felhasználni a mintegy 45 milliárd dollárnyi vagyont, amit kezel. Miért lehet ez mégis adomány, és miért tesz ezzel jót a Facebooknak?
Priscilla and I are so happy to welcome our daughter Max into this world!For her birth, we wrote a letter to her about...
Szerző: Mark Zuckerberg, 2015. december 1.
Megérett a rebranding
2014-ben a Facebook ugyan elkezdte elveszíteni felhasználói egy részét, de 2015 elejére helyreálltak a számok. A közösségi oldal az utóbbi időben nem is emiatt igényelte a rebrandinget. Az okos hirdetések és algoritmusok között egyszerűen elveszett a brand: a Facebook mint a közjó megtestesítője, a szolgáltatás, ami ingyen elérhetővé tesz a világon, bárhol is jársz, összeköt a barátaiddal és a családoddal – ez hiányzott a retorikából.
A nagy Zuckerberg-bejelentés közzététele a Facebookon jó hatással volt az oldal reputációjára, és ugyanezen dolgozik a Chan Zuckerberg Initiative is. A bejelentés szerint az alap egyik fő célja „az emberek összekapcsolása”, ami szintén a Facebook eredeti küldetésére utal, és a küldetéstudat érzetét akarja kelteni. A cél, hogy az emberek valamilyen formában a közjóval azonosítsák a Facebook-brandet.
A kijelentés után azonban nagyobb vihart kavart a jövőbeli jótétemények megvalósításának a módja. Zuckerberg ugyanis azzal, hogy a Chan Zuckerberg Initiative-nek „adományozza” részvényei 99 százalékát, nem egy jótékonysági alapítványt támogat. Ez a szervezet nemhogy nem alapítvány, de Limited Liability Corporationként (LLC), vagyis korlátolt felelősségű társaságként van nyilvántartva. Azzal, hogy LLC-ként jegyezték be, Zuckerberg számára nagyobb mozgástér maradt az irányítására. Úgy is dönthet, hogy a részvényeket mondjuk egy olajvállalatnak adja, nem kötelessége, hogy a közel 45 milliárd dollárnyi vagyont karitatív célokra használja fel. Az alapot arra tervezték, hogy alapítványként hasson, és a közjó érdekében tevékenykedjen, ugyanakkor profitot termelő cégeket támogasson a vagyona egy részéből. Mégis hogyan lesz ebből adományozás és miért éri meg mindez Zuckerbergnek?
Isten hozta a filantrokapitalizmus korában!
A jó szándékot az LLC mögött nem feltétlenül szükséges megkérdőjeleznünk. Ahogy eddig is, az alap olyan befektetéseket fog támogatni, amik a közjót szolgálják. Tehát például több gyermek számára elérhetővé tesznek szolgáltatásokat, vagy javítják az oktatás minőségét. Mondjuk tabletet fejlesztenek arra, hogy oktatási eszközként használják később, vagy internetelérést adományoznak. Csak novemberben a Chan Zuckerberg Initiative 55 millió dollárt adományozott oktatási célokra. Ebből 5 milliót egy oktató szoftver fejlesztésére, és 15 milliót személyre szabott oktatás és technológia fejlesztésével foglalkozó cégnek. A 2009 óta működő LLC emellett adományozott már menekült gyerekek oktatására és egy gyerekkórház részére is.
Ezzel persze többekhez érhetnek el az internetes hirdetések is, és profitért értékesíthetik a tableteket. Amikor tehát „adományozásról” ír Mark Zuckerberg, azzal kicsit elmossa a valóságot: a Zuckerberg Chan Alap nem irgalmas szamaritánus. Sokkal inkább az a pont a kapitalista gépezetben, ami megtalálta az egyensúlyt a profitgenerálás és az adományozás között: a modern kor hőse, a filantrokapitalista.
Jut is, marad is
A filantrokapitalizmus persze nem új jelenség. A kilencvenes évek IT-titánjainak a felemelkedésével indult, akik vagyonuk egy (nagy) részéből alapítványokat hoztak létre, vagy olyan profitáló üzletekbe fektették, ami a közjót szolgálta. Az amerikai milliomosok híresek adományozási hajlamukról, de ez a kulturális gyökerek – a saját erőből befutó self-made man és az ebből érzett kötelességek – mellett komoly adózási érdekek miatt is alakult így. Ezzel a konstrukcióval ugyanis jelentős adókedvezmény érvényesíthető, még akkor is, ha valószínűleg nem lesz minden, támogatott intézményekhez juttatott összeg elismerhető.
A filantrokapitalizmus jelensége épp ezért kettős: a vállalkozó a vagyonát olyan cégekbe fekteti, amik profittal olyan eszközöket, szolgáltatásokat hoznak létre, amelyek a közjót szolgálják. A legtöbb ellenző amellett érvel, hogy ez inkább csak újratermeli az egyenlőtlenséget. Ahhoz ugyanis, hogy a filantróp elérje a célját, mint Zuckerberg esetében az esélyegyenlőséget, állami beruházások is szükségesek – ezzel az ügyes adóelkerülési trükkel azonban épp az állam zsebéből vesz ki milliárdokat.
A Zuckerberg-féle adományozásnak persze több jó oldala van, mint rossz. Nem elhanyagolható, hogy ez a Zuckerberg-vagyon számára is csak jó lehet. Ahogy a népmesében, hozott is ajándékot, meg nem is. Itt azonban mindenki jól járhat. Zuckerbergéket lehet szidni, de ezzel a nagylelkű gesztussal beírta magát olyan jótékonykodó milliomosok közé, mint Bill Gates. Sőt, le is hagyta őket minden idők legmagasabb összegű felajánlásával, és a legfiatalabb (31 éves) felajánlóként is. Nem mellesleg pedig az év legjobb marketingfogásának, időszerű rebrandingjének is szemtanúi lehettünk a jövő építésének ígérete mellett.
