A közösségi médiás jelenlét ma már alapvető elvárás az újságíróktól. Sokan két, vagy akár még több felhasználói profillal szerepelnek az egyes felületeken. Ez itt az ön – meg persze a hírügynökség 2 reklámjának a helye. Egy friss kutatás azonban kimutatta, hogy ez a fajta önpromó zavarokat okozhat a személyes és a szakmai identitás különválasztásában, főként a személyes identitásra fektetett figyelmet veszélyezteti.
Az, hogy mindenki fent van a Facebookon, sztenderdnek számít. Lassan meg már az is, hogy az újságírók 2-3 profillal. Meg persze Twitter, Tumblr, stb, ami összesen nagyon sok profil, ahol az újságírónak folyamatosan ingáznia kell személyes és szakmai énjének ápolása között.
Twitter-celeb újságírók
A hírügynökségek többnyire meg is követelik a dolgozóiktól, hogy újságírói énjükkel is jelen legyenek ezeken a felületeken. Ezzel egyrészt saját munkájukat, másrészt egyúttal az ügynökséget is reklámozzák, segítik a márka elhelyezését. Arról, hogy mennyivel több emberhez jutnak el így az írások, talán felesleges is beszélni. Az viszont érdekes, hogy egy-egy újságíró már-már celebbé válik a közösségi portálokon.
Anderson Coopernek, a CNN tudósítójának közel 7 millió követője van a Twitteren – ami sajnos még mindig meg sem közelíti Justin Bieber 74 millióját, de ahhoz képest, hogy újságíróról van szó, nagyon is tekintélyes szám. Magyarországon még kevésbé látható a trend, de pozitív példák már vannak, mint a menekültkrízis kapcsán már említett Panyi Szabolcs indexes újságíró Twitter oldala, ami nagyjából 5500 követőt számol.
Forrás: Twitter
Személyes krízis a szakmai szárnyalás mellékhatása
Avery E. Holton a Utah, és Logan Molyneux a Temple Egyetemről voltak azok, akik a jelenség mögött annak identitásra gyakorolt hatását kezdték vizsgálni. Kiderült elsősorban az is, hogy a riporterek sokkal nagyobb figyelmet és energiát fordítanak szakmai énjük felépítésére a közösségi oldalakon, mint saját személyük reprezentálására.
Ráadásul még ezt sem tehetik meg teljes mértékben saját elképzeléseik szerint, az ügynökségek ugyanis többnyire beleszólnak, hogyan nézzen ki a profiljuk: az, hogy az ügynökség logója jelenjen meg az oldalukon, a legkisebb kérés, de irányítják azt is, hogy hogyan prezentálják saját magukat és az anyagaikat, valamint hogy minél kevesebb olyan linket használjanak, ami más hírportál cikkeire mutat. Ezen túl persze az olyan események és partnerek promózása is elvárás, melyek a portál számára jövedelmezőek. Egyszóval jóformán reklámfelületként kezelik az újságírókat – vagy legalábbis szakmai profiljukat. Az írás mellett pedig a közösségi médiás jelenlét újabb feladatokat szül: a posztokat folyamatosan követni kell és reagálni rájuk.
Forrás: Banfield
Ezek még csak a kisebb kellemetlenségek, a kutatás szerint viszont a hatásukra az újságíróknak gondot okoz megtalálni az egyensúlyt saját és professzionális identitásuk egyengetése között. Azt beismerik, hogy a közösségi média jó lehetőség számukra, hogy bizonyítsák szakértelmüket, de miközben túl sok erőfeszítést fordítanak a szakmai jelenlét kialakítására, a személyes tér online formáira maradó idő és energia így minimális. Azzal kapcsolatban is bizonytalanok, hogy mit és milyen formában oszthatnak meg saját profiljuk alatt.
A dolog jelenleg úgy áll, hogy a riporterek sokszor kénytelenek választani munkájuk és saját személyes online jelenlétük között. A hírügynökségek látszólag csak szakmai identitásuk kezelésébe szólnak bele, de mivel a kettő különválasztása nem egyszerű, ezzel egyúttal bizonyos értelemben a személyes identitást is korlátozzák.
