Április 4-én robbant a Panama-iratok néven elhíresült offshore-botrány, melynek számos külföldi és hazai érintettje van. A világméretű tényfeltárás jól szervezett nemzetközi együttműködés és megfontolt előkészületek eredménye: 76 ország közel 400 újságírója dolgozott együtt. Több politikus és gazdasági szereplő széke és hitele rengett meg, de minek köszönhetően valósulhatott meg ez a világméretű tényfeltárás, és mi volt a szerepe ebben a Direkt36-nak?

11,5 millió titkos dokumentum szivárgott ki offshore cégekről, amelyről április 4-én, egy időpontban tudósítottak a világ lapjai. Az úgynevezett Panama-iratokban 215 ezer offshore cégről szerepelnek adatok, az érintettek között a világ vezető politikusai és üzletemberei mellett több tucat magyarországi vagy magyar kötődésű cég és magánszemély is szerepel. A hatás nem maradt el: Sigmundur Davíð Gunnlaugsson, Izland miniszterelnöke lemondani kényszerült, de David Cameront is érték kínos pillanatok, amikor azt firtatta a sajtó, milyen előnyei származtak az offshore nyújtotta adókedvezményekből. Kína pedig blokkolta azokat az internetes oldalakat, ahol a botrányról lehetett olvasni. Mi kellett egy ilyen nagyméretű botrány kirobbantásához és egy ilyen jelentős újságírói teljesítményhez?

Együtt könnyebb: versengés helyett összefogás

A munka 2015 elején indult egy névtelen forrással, aki egy offshore cégekre specializált panamai ügyvédi iroda, a Mossack Fonseca titkos iratait eljuttatta a német Süddeutsche Zeitunghoz. Az iratok száma végül milliós nagyságrendűre duzzadt. A napilap a rengeteg adat kiértékelésére felvette a kapcsolatot a washingtoni International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ), magyarul Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma nevű szervezettel. A kezdeményezésnek köszönhetően mintegy 400 újságíró dolgozott együtt a világ 76 országából.

A konzorcium célja, hogy nemzetközi együttműködéssel minél nagyobb hatást érjen el. A résztvevő médiumok a saját országukra vonatkozó adatokat közel egy időben osztották meg az olvasóikkal. Abban is bíztak, hogy az összefogás ellenállóbbá teszi őket az állami és gazdasági szereplők nyomásgyakorlásával szemben. Továbbá majdnem lehetetlen lenne egy ilyen nagy, országhatárokon átívelő ügyet egyetlen szerkesztőségnek feltárni.

Az együttműködés jelentőségét növeli, hogy a Guardian szerint a legtöbb szerkesztőségnek a génjeiben van, hogy minél kevésbé legyen együttműködő, az állandó és az online médiában egyre növekvő hírverseny miatt. Ennek a mentalitásnak persze így is voltak nyomai, hiszen amikor viszont a Panama-iratok híre először megjelent, számos lapnak, amely nem vett részt az oknyomozásban – köztük a Washington Postnak és a New York Timesnak is – rendesen főtt a feje, és a nagy irigykedésben eleinte inkább nem is vették át a hírt.

forrás: www.icij.org

Titkosítás a nyilvánosság kedvéért

Az ICIJ egyfajta kommunikációs központként osztotta meg az információkat a külső partnereknek. A Wired szerint az ICIJ saját fejlesztésű kétfaktoros azonosítási védelemmel ellátott e-mailben osztotta meg az információkat számos hírportállal, köztük a BBC-vel, a Guardiannal, a Fusionnel és tucatnyi idegen nyelvű médiummal.

Egy valós idejű chat rendszert is kialakítottak, így az újságírók ötleteket adhattak egymásnak, illetve segítséget kérhettek a dokumentumok lefordításában. „Ha bele akarsz nézni egy brazil iratba, lehetőséged van egy brazil újságíróval felvenni a kapcsolatot” – mondta Gerard Ryle, a konzorcium igazgatója. Személyes találkozókra is sor került Washingtonban, Münchenben, Londonban, Johannesburg és Lillehammerben.

A fent említett módszereknek is köszönhető, hogy a Panama-iratok vált a világ eddigi legnagyobb szivárogtatási ügyévé, megelőzve a 2006-ban indult WikiLeakst, valamint az Edward Snowden-féle szivárogtatást, amiből kiderül, hogy az amerikai titkosszolgálatok széles körben figyelik az emberek mobilhívásait és online tevékenységét az Egyesült Államokban és világszerte.

Direkt Magyarországról

Magyarországról a januárban egyéves Direkt36 vett részt a projektben. A tényfeltáró műhely alapítótagja, Pethő András a honlapjukon közzétett cikkben emlékezett vissza a kiszivárogtatást megelőző háttérmunkára. Ebből kiderül, hogy tavaly szeptember elején Münchenben volt egy személyes találkozó, amelyre a világ minden tájáról érkeztek a projektben résztvevő újságírók.

Pethő András is kiemeli az ICIJ szervezőképességét és felkészültségét. „Nemcsak az újságíráshoz értenek nagyon, hanem az annak egyre fontosabb részét képező technológiai megoldásokhoz is” – mondta a magyar újságíró. „Az ICIJ-projektek esetében a közzététel mindig egy előre kitűzött időpontban történik, amelyhez minden résztvevőnek tartania kell magát” – tette hozzá. Saját munkájával kapcsolatban leírta, hogy több háttérbeszélgetést is folytatott az offshore-világról pénzügyi és banki szakemberekkel.

A résztvevő újságírók az összegyűjtött és feldolgozott információkat egy nagy cikkben és egy multimédiás anyagban hozták le. Miután nemzetközi médiavisszhang tovább növelte a nyomást, feltárták többek között orosz, brit, ukrán, pakisztáni, argentin és brazil politikai és gazdasági vezetők offshore-ügyeit is.