Casanova sírna, ha tudná, miért népszerű a Tinder

2015. január 20. 09:06 - Szentléleky Szabó Ágnes

Egyes kutatások szerint a Tinder társkereső alkalmazás egyszerű kezelhetőségének köszönheti népszerűségét, mert nem tudjuk, hogyan kell udvarolni egy ismeretlennek. Egy érintés a telefon kijelzőjén még nem nagy erőfeszítés, de ha nem lényegre törő az üzenetváltást már tehernek vesszük. Míg Casanova utazni szeretett, mi már csak megérkezni akarunk. De vajon az udvarláshoz, vagy annak felismeréséhez nem értünk?

Eddig a legtöbb társkereső A Nagy Ő megtalálásához akart segítséget nyújtani, a Tinder ehhez képest csak nagy betűs Párról, - sőt többes számban – Párokról beszél. Egész gyűjteményünk lehet arról, ha valaki viszontkedvel, még azt sem bánjuk, ha az illető a Facebookról automatikusan szinkronizált profilfotóját sem volt képes lecserélni olyanra, amin nem aktuális párjával, hanem egyedül van. Elhisszük, hogy ismerkedni akar, hiszen érdeklődését egyértelműen tudtunkra adta egyetlen gombnyomással. A való életben viszont nem mindig vesszük észre, ha valaki – szerinte  félreérthetetlen utalásokkal fejezi ki közeledési szándékát.

Bebizonyították, hogy nem vesszük a lapot

A Kansasi Egyetem kísérletében a kutatók ötvenkét ismeretlen férfi és nő közeledését tanulmányozták tíz percig egy teremben. A résztvevők az esetek 80 százalékában meg tudták mondani, ha valaki nem tanúsított romantikus érdeklődést irányukban, de a flörtölést a férfiaknak csak 36, a nőknek mindössze 18 százaléka volt képes felismerni.

Tovább
7 komment

Miért gesztikulálunk telefonálás közben?

2015. január 19. 09:04 - Árki Noémi

Mindenki kapta már magát hadonászáson miközben a telefonba beszélt, de ha hadonászáson nem is, mosolygáson vagy fejrázáson biztosan. Senki nem lát minket, mégis automatikusan bekapcsol minden beszédet kísérő mozzanatunk. A kulcs a prozódia.

Verselő kezek

Az olasz SISSA kutatóközpont dolgozói, Marina Nespor és Alan Langus választ talált arra az érdekes kérdésre, hogy vajon miért nem tudunk szabadulni gesztusainktól azokban a helyzetekben sem, amikor kizárólag hangunkra hagyatkozhat a beszélgetőpartner. Szerintük a telefonálás közbeni vállvonás, fejrázás vagy szemléltető kézmozdulatok berögzült szokások, melyeknek azonban van alapja.

Tovább
1 komment
Címkék: kommunikáció

A szegényebb gyerekek kevesebb szót ismernek

2015. január 16. 09:04 - Palotás Petra

A kutatások szerint a szerényebb körülmények között nevelt gyermekek hároméves korukig akár 30 millióval kevesebb szót hallanak tehetősebb társaiknál, ami jelentős negatív hatással bír az iskolai teljesítményükre. A szakértők szerint a szókincs iránti éhségre ugyanolyan elszántan kell keresni a megoldást, mint a gyermekéhezésre.

Még az 1990-es években végeztek egy kísérletet Amerikában, melynek során heti rendszerességgel egyórás hangfelvételeket rögzítettek negyven családban. A három évig tartó kutatásban olyan tehetős, középosztálybeli, illetve szegény családokat vizsgáltak, akiknél akkor született kisgyermek. Az eredmény igen meglepő tényre világított rá: a kevésbé tehetős családok gyermekei három éves korukig 30 millióval kevesebb szót hallottak szerencsésebb társaiknál. A jelenség a „szószakadék” elnevezést kapta.

Anne Fernald, a Stanford Egyetem pszichológusa  két éve megismételte a kutatást, amely alapján kimutatta, hogy a különböző családi háttérből adódó nyelvi szakadék már a gyermek 18 hónapos korában észlelhető. A tehetősebb családok gyermekei ebben a korban ugyanis sokkal gyorsabban felismerték olyan egyszerű fogalmak képeit, mint a kutya vagy a labda. A kutatásból az is kiderült, hogy ugyanezek a gyermekek két éves korukra már 30 százalékkal több szót tanultak meg.

c.jpg

Egy további kísérletében Fernald azt vizsgálta, hogy alacsony jövedelmű latin családok 19 hónapos gyermekei hány nekik célzott szót hallanak tíz óra alatt. Az eredmények igen széles skálán mozogtak: míg egyik gyermekhez 12 ezer szót intéztek, volt, akihez mindössze 670-et. Ez óránként 67 szó, azaz kevesebb, mint amennyit egy félperces reklámban hall az ember. A tanulmány társszerzője szerint ezekből a nagy eltérésekből is látszik, hogy a szerényebb háttér természetesen nem feltétlen jelent kevesebb figyelmet és elköteleződést.

Az új eredmények – bár szintén kis mintán készültek – csak megerősítették a korábbi kutatást, ezáltal pedig az iskola előtti felkészítő programokba való nagyobb befektetések szükségességét is, amelyek kulcsszerepet játszanak a kisgyermekkori nevelésben. Amerikában ezt pre-kindergartennek hívják, ami a kindergartent, vagyis óvodát megelőző, tantermi keretek között zajló program hat év alatti gyermekek részére. Általában magánszervezetek működtetik, viszont 1965 óta a Head Start Program keretében léteznek államilag finanszírozott formái is, amik jellemzően inkább a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai felkészítését végzik.

Nem tehetnek róla, tehetünk ellene

Mivel a beszélt nyelv és a szókincs a szövegértés meghatározói, ezeknek a gyerekeknek sokkal nehezebb a későbbiekben elsajátítani az írást és az olvasást. Szakértők szerint épp ezért a problémára mind szülői, mind pedagógusi oldalról kiemelt figyelmet kell fordítani. A szószakadék áthidalására ezért az Államokban több program és alapítvány is létrejött az elmúlt években. Az első városi szinten megvalósuló lépést a Rhode Island-i Providence tette meg 2013-ban. Angel Taveras akkori polgármester szerint az óvodások kétharmadán már az első nap észrevehető az elmaradás, amin a Providence Talks nevű programmal próbáltak segíteni. Ennek során több gyermek szószámláló készüléket kapott, így figyelemmel kísérhették a velük folytatott kommunikációt, az összegyűjtött adatok alapján pedig a szülőket személyre szabott tanácsokkal is ellátták.

nevtelen.png

A chicagói 30 Million Words hasonló módszerekkel ösztönözte a szülőket értékes interakcióra a gyermekükkel. A programban legjobban teljesítő édesanya elmondása szerint a 30 Million Words tanította meg őt új oldalról megközelíteni a szülő-gyerek kommunikációt. Soha nem gondolta volna például, hogy fürdetés alatt mennyi mindent taníthat a kislányának. Persze a program kezdeményezője, Dana Suskind professzor azt is hozzátette, 30 milliószor elismételni, hogy „Hagyd abba!”, nem megfelelő módja a probléma kezelésének.

Minden hónap számít

A szószakadék jelensége természetesen nem csak Amerikában van jelen – Magyarországon sem véletlenül indult el például az értékesen együtt töltött időt hangsúlyozó Mesélj Minden Nap kezdeményezés. Az iskolát közvetlenül megelőző időszak azonban későnek bizonyulhat a hiányosságok pótlására. A csecsemő már születése előtt, a huszonnegyedik héttől hall, a születés és az első életév között pedig már három területen jelentős a nyelvi fejlődése: a hangadásban, a beszédészlelésben, és az interakcióban. A nyelvi nevelést tehát nem lehet elég korán elkezdeni.

1c8c955.png

Kép 1 2 3

Jön a februári Média 2.0 Meetup!

A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.

Meghívott előadó:

Gundel Takács Gábor, újságíró, műsorvezető, sportriporter, aki
- kereskedelmi és közszolgálati média közötti különbségekről,

- az új média tévézésbeli szerepéről,
- és az interaktív televíziózásról is beszél majd.

Időpont: 2015. február 24., 18:30

A helyszín: hamarosan!

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, itt kell regisztrálni.

 

Itt vagyunk a Meetup.com-on.
4 komment
Címkék: kommunikáció

Elsősorban emberek vagy elsősorban rendőrök?

2015. január 15. 09:26 - Tasnádi Kata

Sajtófotók miatt megélhetési pereket folytató rendőrök, bíróságra járó fotóriporterek és képszerkesztők: az Alkotmánybíróság múlt szeptemberi határozata úgy tűnt, véget vethet ennek a tendenciának. A határozat kimondja, hogy a rendőrök arcuk kitakarása nélkül is ábrázolhatóak a fotóriportokban, feltéve, hogy az ábrázolás nem öncélú. Azonban a sajtó, a törvény és a rendőrök képviselői sem elégedettek teljesen – legalábbis ez derült ki a Capa Központ által január 12-én megrendezett kerekasztal-beszélgetésen.

Az AB határozata

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban a sajtó (dr. Bodolai László, az Index jogtanácsosa, Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója, Sáling Gergő újságíró, a beszélgetés moderátora) és a jog (dr. Kiss Márta, a Budapest Környéki Törvényszék Polgári kollégiumvezetője, dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa) képviselőinek részvételével megrendezett beszélgetés apropóját az AB 28/2014. (IX. 29.) határozata adta, amely egy évek óta folyamatban lévő bírósági ügy kapcsán született.

kerekasztal_mg_1116.JPG

Fotó: Capa Központ

A polgári pert az Index 2011-es képei kapcsán indították el, amelyek a rendvédelmi dolgozók tüntetésén készültek. A fotók pikantériája, hogy így mind a tüntetők, mind a rendezvényt biztosító személyek rendőrök voltak. Előbbiek természetesen civilben vettek részt az eseményen, a hivatalból jelenlévők azonban pert indítottak az Index ellen személyiségi jogaik megsértése miatt. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes javára döntött, a hírportál azonban az Alkotmánybírósághoz fordult az ítélet megsemmisítése miatt, a vélemény- és a sajtószabadság korlátozására hivatkozva.  Az AB megállapította az ítélet alaptörvény-ellenességét, és megsemmisítette azt. Az indoklásban közérdeklődésre számot tartó tudósításnak minősítette a képeket, amelyek a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatáshoz szükséges módon, tárgyilagosan, nem sértő formában ábrázolják a közfeladatot ellátó személyeket.

Ez a döntés látszólag pontot tett egy hosszú ideje húzódó vita végére, amely a rendőrök és a fotóriporterek-képszerkesztők körében dúlt, azonban a helyzet még sem ilyen egyszerű.

A szembenálló felek

Legyen szó akár egy egyszerű sporteseményről, állami rendezvényről, bírósági tárgyalásról vagy éppen tüntetésről, a rendőrök gyakori szereplői a médiának. Sokuk azonban úgy vélekedik, jogsértő az, ha a sajtóban olyan képek jelennek meg róluk, ahol arcuk felismerhető. Azonosításukra ott van a számuk, képmásuk azonban, mint minden más állampolgáré, a személyhez fűződő jogok által védve van, azaz hozzájárulásuk nélkül nem készíthető és nem terjeszthető róluk felvétel.

A másik oldal, a sajtó képviselői szerint azonban nehéz olyan képpel tudósítani ilyen eseményekről, amelyen a rendőrök nem láthatóak, az utólagos kitakarás pedig plusz terheket ró a képszerkesztőkre. Azonban ha mutatják a rendőrök arcát a felvételeken, akkor elhúzódó polgárjogi pereket kockáztatnak, amely természetesen szintén megterhelőek a fotóriporterek és a szerkesztőségeknek is.  Ráadásul egyre inkább úgy tűnt, hogy a rendőröket személyiségi jogaik sérelme mellett az elnyerhető anyagi kárpótlás is motiválta abban, hogy bírósághoz forduljanak.

Mi volt korábban

Két egymással ellentétes érdek és a hozzájuk kapcsolódó alapjogok feszülnek egymásnak, egzakt törvényi szabályozás nélkül, így az ítélkezés során a bírói gyakorlat lett az irányadó.  Dr. Kiss Márta bírósági vezető azt emelte ki, hogy az ítélkezés során eddig azt vizsgálták, hogy a rendőr hozzájárult-e a kép készítéséhez (ennek nem muszáj szóban elhangoznia), illetve hogy milyen célja volt az elkészült ábrázolásnak. Az alap ugyanis, ahonnan a bírák kiindulnak, a személyiségi jogok védelme, amihez a képmás is hozzátartozik.

Azonban ha ezzel bármilyen olyan konkuráló alapjogot fel tudnak mutatni az újságírók vagy jogi képviselőik, amely indokolttá teszi az adott bemutatást, akkor – legalábbis elvileg – megnyerhették a pert. Dr. Bodolai László, az Index jogtanácsosának tapasztalatai szerint azonban a bíróságok hajlamosak voltak a rendőröknek kedvezni. Bodolai a sajtó oldalán fellépő jogi képviselőként azt tapasztalta, hogy az ítélkezés során általában megállapították a jogsértést. Azonban hozzátette azt is, hogy a megélhetési pereskedés visszaszorítása miatt az utóbbi időben már nem szabtak ki jelentős kártérítési összegeket a bíróságok.

Közszereplők vagy nem?

A beszélgetés során hamar előkerült az a gondolat, hogy a rendőröket, foglalkozásuk miatt a személyiségi jogok terén szűkebb védelem illeti meg . Ha a rendőrök közszereplőnek minősülnek, akkor vonatkozik rájuk az a kitétel, amely a közügyek szabad vitatása érdekében lefelé korlátozza az ilyen személyek védendő jogait.

Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke azonban arra figyelmeztetett, hogy a rendőr nem közszereplő, hanem közfeladatot ellátó szerv nevében eljáró személy. Az információs törvényre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a rendőröknek csak neve, beosztása, rendfokozata közérdekből nyilvános adat, arcképük nem tartozik ezek közé. Ráadásul mivel közfeladatot ellátó szerv megbízásából vannak jelen és nem önkéntesen, ezért elvileg az sem releváns, hogy ők maguk hozzájárultak-e a kép készítéséhez.

troll.jpg

Fotó: ORFK/Index

A sajtó képviselői azt hangsúlyozták, hogy a rendőrök az átlagemberhez képest többlet jogokkal rendelkeznek, így elsősorban inkább rendőrök, mint magánemberek. Dr. Székely László, az alapvető jogok biztosa (korábban az új polgári törvénykönyv előkészítését koordináló miniszteri biztos) ezzel összhangban azt emelte ki, hogy nem kötelező rendőrnek menni, azaz aki ezt a foglalkozást választja, legyen tisztában azzal, hogy munkavégzés közben nagyobb figyelemnek van kitéve.

Öszvér határozat

Habár a sajtó munkatársai és a jelenlévő jogászok is üdvözölték az Alkotmánybíróság állásfoglalását, azért kritizálták is az új határozatot, amelyet többször öszvér határozatnak, részmegoldásnak nevezetek. Kiss Márta kiemelte, hogy csak egy konkrét üggyel kapcsolatban mondott valamit az AB, de valójában ezután is a bírói gyakorlatban fog majd eldőlni, hogy hogyan értelmezik és alkalmazzák a határozat iránymutatásait. A bírák pedig mindig az adott perek kontextusát fogják figyelembe venni. Figyelmeztette a sajtó képviselőit, hogy készüljenek fel akár ellentmondó értelmezésekre is.

A felelősség tehát továbbra is az ítélkezésen lesz, amit Péterfalvi Attila többször is kifogásolt. Úgy fogalmazott, hogy mivel alkotmányos alapjogot érintő kérdésről van szó, nem lenne szabad a bíróságokra hagyni a feladat megoldását. A média fél nem kitakarni a rendőröket, a bíróságok és az Adatvédelmi Hatóság pedig rá van kényszerítve, hogy egyedi eseteket elemezzen és sokszor ellentétes megoldások születnek. Péterfalvi Attila és Kiss Márta is kiemelte, hogy törvényi szinten kellene támpontot adni a sajtóban megjelenő ábrázolásokkal kapcsolatban, amely mindenki számára kiindulási alap lehetne. Péterfalvi többször elmondta, nem érti, hogy miért nem születik ilyen rendelkezés, és úgy vélte, hogy a teremben ülők három perc alatt képesek lennének kodifikálni egy olyan szöveget, amely megoldaná a kérdést. 

A bíróságok képviselője és az Adatvédelmi Hatóság elnöke abban is egyetértett, hogy mi a baj a szeptemberi határozattal. Szerintük az Alkotmánybíróság a problémának csak egy kis szeletére koncentrálva, a konkuráló jogok ütköztetése és alapos indoklás nélkül foglalt állást, így nem tisztázta kellőképpen a helyzetet.

Na de mit lehet tenni?

A kerekasztal-beszélgetést moderáló Sáling Gergő utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan járjanak el ezután a sajtó munkatársai, ha el akarják kerülni a pereskedést. Kiss Márta válasza az volt, hogy erre csak az lehetne biztos módszer, ha nem készítenének több felvételt, ami természetesen nem jó megoldás. Vállalni kell a pereket, amennyiben van erre lehetőség, hogy megfelelő bírói gyakorlat kristályosodhasson ki. Péterfalvi az Adatvédelmi Hatóság nevében azt mondta, hogy a határozat állásfoglalása után a jövőben a rendőröket tömegszerűen, nem egyedi ábrázolásként mutató fotók esetében nem kell alkalmazni kitakarást.

kerekasztal_mg_1136.JPG

Fotó: Capa Központ           Sáling Gergő, Virágvölgyi István és dr. Kiss Márta

Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogi vonatkozások mellett más nagyon fontos kérdéseket is felvetnek ezek az ábrázolások. A beszélgetés kapcsán elhangzott érvek és ellenérvek ugyanis a jelen kérdéseihez kapcsolódnak, de az események rögzítése hosszú távon is érdekes: a fotók információtartalmát és dokumentumértékét emelte ki. A fotósok vagy a szerkesztők öncenzúrája miatt manipulált képek információvesztéshez, az események ábrázolásának kényszerű torzításához vezethetnek. Péterfalvi pedig a művészi értékű képeket emelte ki, amelyek felmentést adnak az alkotóknak.

Nem lettünk okosabbak

A beszélgetés során rengeteg szempont felmerült. A különböző bírói ítéletekre, jogszabályokra, egyezményekre való, néha nehezen követhető hivatkozások, a jogászkodás mellett felmerültek a média működéséhez köthető, hétköznapi problémák is. Emellett szinte már filozófiai mélységekig jutottak a résztvevők, amikor a fotó, mint dokumentum vagy műalkotás kérdései kerültek szóba, de ahogy Péterfalvi Attila megjegyezte a beszélgetésről távozva: „nem lettünk okosabbak”. A fotóriporterek pedig azt hiányolták, hogy ők nem kaptak szót a vitában.

Valóban, habár nagyon érdekes volt a beszélgetés, sokkal többet senki nem tudott meg arról, hogy kinek mit szabad, mikor, és milyen formában. Ez minden bizonnyal a bíróságokon fog kiderülni.

Jön a februári Média 2.0 Meetup!

A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.

Meghívott előadó:

Gundel Takács Gábor, újságíró, műsorvezető, sportriporter, aki
- kereskedelmi és közszolgálati média közötti különbségekről,

- az új média tévézésbeli szerepéről,
- és az interaktív televíziózásról is beszél majd.

Időpont: 2015. február 24., 18:30

A helyszín: hamarosan!

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, itt kell regisztrálni.

 

Itt vagyunk a Meetup.com-on.
3 komment

Mark Zuckerbergből az USA elnöke is lehetne

2015. január 14. 08:55 - Bödör András

A Sony Pictures botránya nemcsak kríziskommunikációs szempontból volt érdekes, azt is bizonyította, hogy a széles értelemben vett média mennyire nincs felkészülve az internet, és úgy általában a változó világ által támasztott kihívásokra. Az internetes vállalatok viszont egyre jobban kiismerik a média világát, és ami még fontosabb: egyre nagyobb befolyást szereznek benne. Az erőviszonyok átalakulása pedig nagyon messzire vezethet.

Tovább
1 komment
süti beállítások módosítása
Mobil