Akit újságíróként naponta több tucat PR-os is bombáz telefonon, e-mailen keresztül, az már bizonyára észrevette, hogy az esetek túlnyomó többségében hölgy veszi fel vele a kapcsolatot. Felmérésekből és kutatásokból az derül ki: rendkívül elnőiesedett pálya a public relations területe.

Az amerikai munkaügyi minisztérium statisztikai hivatala szerint a PR specialisták 63%-a, de még a felsőbb beosztású PR menedzserek 59%-a is nő. Nem régiben a The Atlantic felkérésére készített felmérést egy nőkérdésekkel foglalkozó kutatóintézet, melyből az derült ki, hogy a reklámszakmában is a nők dominálnak, holott más munkaterületeken csak 47% körüli arányban képviseltetik magukat.

A New York-i székhelyű nonprofit szakmai társulás, a Public Relations Society of America (PRSA) három évvel ezelőtt 21.000 tagot számlált, akiknek 73%-a tartozott a gyengébbik nemhez. E közben a syracuse-i egyetem illetékes tanszéke azt állítja, hogy a szakma egészét tekintve ez a szám akár 85% is lehet. A PRSA jelentése szerint viszont komoly eltérés mutatkozott a fizetésekben — ott pont fordított a felállás. Talán a nők enyhébb érdekérvényesítő képességéből fakad, hogy addig, amíg egy férfi éves átlagkeresete 93 ezer dollár volt, addig a nők körülbelül 66 ezer dollárt vihettek haza ugyanazért a munkáért cserébe.

Júniusi cikkében Jennifer Pan, a Jacobin magazin publicistája a PR-t emocionális munkának titulálta. Ebben interjúalanya, a Ogilvy & Mather ügynökség munkatársa erősítette meg. Gemma Craven ugyanis azt mondta: „A nők nagyon jók abban, hogy egyszerre több dolgot csináljanak. Ez egyike azoknak a mítoszoknak, amik igazak is. A férfiagy teljesen más módon működik, ez így alakult az ember fejlődése során. Ők inkább mélyebben beleássák magukat egyetlen témába. Több nő dolgozik a PR-ban, de több a férfi újságíró, aki egy-egy jól alátámasztott, mély cikkben bontakozik ki. De ez csak az én véleményem, és nem statisztika”.

Ann Friedman olvasóinak arról beszél a New Yorkban, hogy szokás manapság „rózsaszín gettónak” nevezni a PR szakmát. Bár vitathatatlan, hogy a nők is tudásuk legjavát adják munkájukba, mégis igaz, hogy sokkal több erőfeszítéssel tudnak csak hasonló megbecsülést kivívni maguknak, mint amilyet a férfiak élvezhetnek. A Tinder társkereső mobilapplikációt sikerre vivő Whitney Wolfe esete jó példa erre. Cége társalapítóit azért perelte be, mert egyikük azt merészelte mondani: az egész cég csak egy nagy viccnek látszik miatta. Emellett szexuális zaklatással vádolja egykori munkatársát a hölgy, aki azóta emiatt már nincs is a vállalatnál. Mindemellett hozzátesz az is a mellőzöttség érzetéhez, hogy alapjába véve kialakult egy ellenszenv a PR szakma képviselői iránt. Megérné arról is vitatkozni, hogy ez most jogos, vagy alaptalan. Mindenesetre az újságírók hajlamosak elfelejteni honnan is szereztek tudomást egy érdekes eseményről, ki adta az ötletet egy jó cikk megírásához. Általában csak akkor emlegetjük a PR-osokat, ha már végtelenül idegesítőnek érezzük őket — mindegy, hogy az illető férfi-e, avagy nő.

Talán a Szex és New York nagysikerű tévésorozat régóta töretlen népszerűsége is tehet róla, hogy a főhős, Samantha Jones személye jut azonnal eszébe a legtöbb amerikainak, ha női újságíróra gondol. Így aztán ha női hangot hallanak a telefonvonal másik végén, női nevet látnak egy cikk mellett szerzőként, akkor saláta-evő, prosecco-rendelő, magassarkúban tipegő feministát látnak szemeik előtt az urak. A forgatókönyvírók nem csak mostanában ábrázolják így a női tollforgatókat. A ’80-as évek óta készült már számtalan film, amely hasonló sztereotípiát erősít. A Pusszantlak, drágám (Absolutely fabulous) vígjáték sorozat Jennifer Saunderséről, és a Törtetők (Entourage) Debi Mazarjáról is egyaránt elmondható, hogy szerepükhöz inkább álmodtak éles nyelvet, mintsem gyors észjárást. Bár, ami a „média-garas”ezen másik oldalát, az újságírást illeti, itt az arány teljesen kiegyenlített. A férfiak általában az riporter-tudósító újságírói vonalat, a nők a szerkesztői részleget erősítik szívesebben, de mindkét nemmel fele-fele arányban találkozhatunk a zsurnalisztika területén.

Forrás: Kép 1

Az MTA SZTAKI felajánlásának köszönhetően mától okostelefonos alkalmazáson keresztül is elérhető  első kommunikációs meetup, amit a Média 2.0 blog csapata szeptember 16-án rendez meg.

Az előzetes regisztrációk alapján rengeteg emberre számítunk, így kérünk mindenkit, hogy lehetőleg a szakmai program kezdete előtt 30 perccel érkezzen az Ankertbe!

A beléptetéshez szükséges jegyet a rendezvény előtt néhány nappal elküldjük a regisztrációkor megadott email címére, így 12-e környékén már érdemes figyelni postaládáikat.

A levélben lesz egy QR-kód, amiben az adatai találhatóak: a neve, hogy melyik intézményt képviseli és az elérhetőségei. Mivel ezzel tud majd bejönni, így mindenképpen nyomtassa ki vagy hozza el a telefonján/tabletjén! Erre azért van szükség, hogy megjelenését adminisztráljuk, tudjuk tartani a kapcsolatot, és értesíthessük a későbbi meetupokról. 

A részletes program egyébként elérhető a Guide@hand Budapest eseményajánlójából is, melyet Google Playből és AppStoreból egyaránt letölthető. A fejlesztők kiemelt támogatóink, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének munkatársai, akik hangos idegenvezető alkalmazások, online múzeumi tárlatvezetések és irodalmi séták leprogramozásával és értékesítésével foglalkoznak.

Kapcsolgatsz a csatornák között, de épp sehol sincs jó zene. Máshol meg sporthíradó, de te most zenét szeretnél hallgatni. Este meg már csak discoshit megy mindenhol, ami pont az, ami a neve is. Türelem emberek, van remény! Az NPR amerikai közszolgálati adónak köszönhetően a rádiózás egészen új formája közeleg.

Az amerikai NPR rádió olyan mobilos alkalmazással állt elő, amely lényegében egy személyre szabott rádiós élményt valósít meg. Egy algoritmus segítségével folyamatosan figyelik a rádióhallgató érdeklődési körét, majd ennek megfelelően kiosztanak neki egy számára érdekes műsort. Szóval képzeljük el, hogy már nem Balázst hallgatja egy egész ország hétfő reggel nyolckor, hanem mindenki megkapja a magának valót. Az alkalmazás ugyan ingyenes, de beépítettek egy olyan funkciót is, melynek segítségével adományozni lehet a hallgatók által finanszírozott rádióállomásoknak.

Rejtjelezett szerelmes és politikai üzenetek, sebtében összehívott válságstábok, okostelefonnal szaladgáló emberek, egy rohanó világ, ahol az ember gyakran azt sem tudja, hogy férfi-e vagy nő, esetleg mindkettő vagy épp egy harmadik… Mindennapjaink társadalmi szerveződésének palettáján az információk előállítása, megtartása és továbbítása egyre több olyan tudományos kérdést vet fel, melyekkel szakértői csoportoknak és a laikus érdeklődőknek egyaránt érdemes foglalkozniuk. Jó alkalom lesz erre az idei Kutatók Éjszakája, ahol az izgalmas technológiai innovációk mellett a társadalomtudományok aktuális kérdéseiről, problémáiról szabad előadások és workshopok keretében, kicsik és nagyok egyaránt közösen gondolkodhatnak.

A 2005 óta minden szeptemberben megrendezett fesztivál egyik idei érdekessége, hogy a bölcsészettudomány képviselői közül a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszéke elsőként fog megjelenni az éjszakán. A Tanszék négy eladással és játékokkal várja majd az érdeklődő 15-100+ -os korosztályt.

Titkosírástáblák és rejtjelezett levelek

Dr. Láng Benedek A kard és a szív titkai - amit a titkosírások elárulnak című előadásában a magyar történelem zivataros évszázadaiból fennmaradt titkosírástáblák elemzésének és a rejtjelezett levelek megfejtésének titkairól rántja majd le a leplet. Rákóczi fejedelem, Teleki Mihály, Balassi Bálint – csak néhány név a sok közül, akiknek titkos naplórészletei és politikai levélváltásai immár a nagyközönség számára is elérhetők, megfejthetők. Hogy miért is lehetnek fontosak e szaftos történetek a mai magyar valóságban? Talán azért, mert napvilágra kerülésük igen nagy botrányokhoz, társadalmi felháborodáshoz vagy akár szövetségek felbomlásához is vezethetett volna, melyek sorsfordító hatással lehettek volna a társadalmi élet és a történelem alakulására is.

Hogyan közöljük egy világjárvány kitörését?

Így van ez a mai korban is: elég egy-egy véletlen elszólás, rossz kézbe került üzenet, kiszivárogtatás, és máris kész a válsághelyzet, ami emberek, cégek, országok sorsát fordíthatja meg. Illés Zsófia és Szabó Krisztina a Breaking News: válságkommunikációs snittek fikción innen és túl című előadásban a válságkommunikáció első lépéseiről és lehetséges megoldásairól fognak szót ejteni. Mit mondott a sajtónak a Lehman Brothers a csőd szélén? Hogyan rúgta ki embereit George Clooney a leépítésekkor, mit is üzent az USA elnöke 9/11-es első sajtótájékoztatóján vagy hogyan is közöljük egy világjárvány kitörését? Az előadók valós és fiktív válságkommunikációs példákkal, filmrészletek segítségével fogják bemutatni az alapvető jó és rossz válságkommunikációs megoldásokat.

Nemi identitás és a "Szakállas Nő"

Ha válságot nem is okozott, de igen élénk médiaérdeklődést váltott ki az idei Eurovíziós Dalfesztivál győztese, a „Szakállas Nőként” is elhíresült Conchita Wurst. Az osztrák származású előadó nemrégiben számos közéleti és médiaszemélyiséget, aktivistát és magánszemélyt ösztönzött arra, hogy véleményt formáljon a férfi és női szerepekről, valamint a hagyományos kategóriák áthágásáról. Szintén idei hír, hogy egy közösségi portálon már több mint hetven nemi identitás közül választhatnak a felhasználók. De miért nem elég a két hagyományos opció? Vagy miért pont hetven lehetőség van? És egyáltalán: miért vannak eleve adott kategóriák ahelyett, hogy a felhasználó szabadon tölthetné ki ezt a mezőt? Nádasi Eszter Nem- ez (a) kérdés című előadásában a társadalmi nemekkel, a gender studies kortárs meglátásaival és az identitás kérdésével fog foglalkozni.

Inkább egy okostelefon, mint az érettségi?

Ha már identitásról van szó, érdemes elgondolkodni azon is, mi a helyzet a testtudatunkkal, kiemelten az elménkhez fűződő viszonyunkkal? Többnyire mindannyian egyetértünk abban, hogy az elménk agyunk produktuma. Így, ha azt kérdezzük, hol van az elménk, kézenfekvő a válasz, hogy ott ahol az agyunk is: a koponyánkban. A kiterjesztett elme gondolata (The Extended Mind) ellenben éppen ezt kérdőjelezi meg. Miért kellene azt feltételeznünk, hogy az elménk ilyen szigorúan a koponyánkhoz, a testünkhöz kötött dolog? Mire ez a biológia-sovinizmus? Miért ne gondoljuk azt, hogy az elménk időről időre más-más hordozóeszközökre terjed ki? Ziegler Zsolt Inkább egy okostelefon, mint az érettségi címmel arról fog beszélni, hogy miért is kell újragondolnunk az elméről és a tudatról való meggyőződéseinket egy olyan világban, ahol okostelefonjaink tulajdonképpen ugyanazt a mentális szerepet hajtják végre, mint amit a memorizáló elme.

Úgy tűnik tehát, hogy kiszervezzük mentális tevékenységeink egy részét külső eszközökre, a Kutatók Éjszakáján pedig külső helyszínekre. Szeptember 26-án, a BME OMIKK (könyvtár) Gazdaság- és Társadalomtudományi olvasótermében a Filozófia és Tudománytörténet Tanszék előadásai várják az elméjét kiterjeszteni vágyó közönséget!

/Szerző: Szabó Krisztina/