Új szelfiőrület hódította meg a közösségi médiát. Akik bevállalják, olyan fotókat osztanak meg, amik javarészt a magánélethez tartoznak: a szex utáni pózolás. Az #after-sex szelfik alá dőlnek a lájkok és a gratulációk, ettől a fotó elkövetője megerősítést kap, és így felértékelődik számára a pillanat. Nem meglepő módon viszont a társadalom másik felét felháborítja a jelenség. 

Habony Árpád ibizai videója percek alatt mémmé vált. Az, hogy a miniszterelnök tanácsadója már nincs (vagy csak a feje búbjával van) benne az újravágott klipben, dob egy kicsit a hírportálok kattintásszámlálóján, de a csúcs valószínűleg már megvolt. A cenzúrázás gesztusával viszont Habonynak bérelt helye van a Wikipédia idevonatkozó szócikkében, így ha a buliszigeten nem is futott össze Barbra Streisanddal, most már minden kétséget kizáróan egy lapon lesznek emlegetve. Streisand-hatásnak nevezik azt, amikor valaki valamit eltávolítana a netről, de ettől csak az információ jobban terjed és még többen megismerik. Lehet, hogy a kormány titokzatos tanácsadója, a rezsicsökkentés állítólagos atyja nem ismeri a Streisand-hatást? A videót legalábbis megpróbálta leszedetni, az eredményt pedig mindenki megnézheti alább.

A nemrégiben bemutatott Éhezők Viadala: A kiválasztott második része kapcsán a rajongók felfigyeltek, hogy a főszereplő, Jennifer Jawrence alakja Jeruzsálemben és Bnei Brakban eltűnt a poszterekről. Ez nem az első ilyen eset: Izraelben a vallásos cenzúrának köszönhetően alig látni nőket a médiában vagy reklámtáblákon. Kiollózták már Angéla Markelt, Kim Kardashian és Gila Gamliel, nemek közti egyenlőség miniszterének alakját pedig elhomályosították. A bizarr cenzúra alól Irán sem kivétel, ahol már amerikai filmszereplőket is kivágtak, de legalábbis felöltöztettek, hogy megfeleljenek a társadalmi normáknak.

Bizonyára önnek is van aktív Facebook-profilja – hát persze, hisz fél Magyarország facebookozik. Akkor a japánoknak miért csak a 17 százaléka? És miért egy olyan közösségi oldal a kedvencük, amiről sokan még nem is hallottak soha? A világ másik oldalán a LINE az, ami nekünk a Facebook, a Facebook meg a helyi LinkedIn, amit inkább szakmai hálózatépítésre, mint a folytonos dicsekvésre használnak.

Bevett és bevált gyakorlat, hogy a munkáltató az állásinterjúval egy időben megnézi a pályázó közösségi profiljait. Ennek haszna és értelme világos, sok információ leszűrhető abból a tartalomból, amit valaki az online térben magáról láttat. Ez azonban informális, pusztán a tájékozódást szolgáló eszköz. De vajon előírhatja a munkáltató, hogy a munkavállaló hogyan használja a közösségi oldalakat? Van eszköz a kezében, hogy beleszóljon az alkalmazottak online magánéletébe?