Megmarad a National Geographic a tudományos újságírás példaképének vagy belesodródik a tudományos bulvár mocsarába? A 127 éves médiabirodalom sorsfordulóhoz érkezett: a tartalmi elposványosodás és az üzleti sikertelenség réme is fenyegeti, de akár jól is kijöhet abból, hogy a Fox News gonosz hadurának tartott Rupert Murdoch médiamogul kezébe került. A kezdés mindenesetre elég keményre sikeredett: 180 embert küldtek el egyszerre a médiavállalat dolgozói közül.

Ahogy azt nagyjából minden magyar internethasználó tudja, október 30-án a Magyar Kétfarkú Kutya Párt kiadott egy ingyenes álhírlapot, és terjeszteni kezdte hét városban. A probléma vele, és egyben jelen poszt témája, hogy a viccpárt egy az egyben levette a Magyar Hírlap arculatát és cikkeket írt a napilap újságíróinak nevében. Széles Gábor a szükséges jogi lépéseket emlegeti, a kétfarkú kutyák viszont nyugodtak. Merőben új gyakorlat ez a magyar újságírásban, alább a következményeiről gondolkodunk. Mit tett a párt és mit tehet a hírlap? Közszereplőknek, újságíróknak ezt is el kell viselni? Érti egyáltalán a magyar jog a viccet? Egyáltalán ez vicces?

Az emberi agyak közötti közvetlen kommunikáció régóta foglalkoztatja a tudományt. Sci-fik épülnek a kérdésre és próbálkoztak is már olyan gépezet létrehozásával, ami lehetővé tenné ezt. Minden kísérlet eddig valamiképpen a beszédből kiindulva közelített a problémához, valójában azonban egészen másról lehet szó.

Lehetséges-e tudatos kommunikáció két emberi agy között? Egyáltalán ugyanazt értjük-e telepátia és agyak közötti kommunikáció alatt? Átfedés biztosan van a kettő között, de némi különbség is: az agyak közötti kommunikáció mintha valamivel tudatosabb és irányítottabb folyamatnak tűnne. Telepátiáról egymással szoros kapcsolatban álló emberek – például ikrek – gyakran számolnak be, de inkább egymás érzéseinek érzékeléséről beszélnek, mint egy tudatosan vagy szándékosan továbbított gondolatról.

Sci-fiből valóság

Többen próbálkoztak agyak közti kommunikációra alkalmas felület létrehozásával, a legsikeresebb Rajesh Rao és kollégáinak 2013-ban létrehozott eszköze volt. Első lépésben EEG (elektroenkefalográf) segítségével – mely az idegsejtek elektromos aktivitásának mérésére szolgál – letapogatják az agy aktivitását, ezt követően az eszköz elküldi az üzenetet internet segítségével. Végül egy TMS tekercs – melyet a csonttal borított területek vizsgálatára használnak – mágneses impulzust generálva az előző agyi tevékenységet a másik agyába továbbítja.

Forrás: Discover

Ez is beszéd, csak bonyolultabb

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ugyan miben különbözik ez az emberi beszédtől – már magát a metódust tekintve. Gyakorlatilag semmiben: a beszéd során az ember agyi tevékenysége generálja a gondolatok üzenetté formálását, melyet aztán a hangok útján továbbít a vevőhöz, aki egy speciális eszközzel – a fülével – ismét agyi tevékenységgé alakítja az üzenetet. Végül az agy további részei próbálnak értelmet rendelni mindehhez. Ha innen nézzük, akkor a találmány leginkább csak egy nagyon fenszi és komplikáltnak tűnő útja egy olyan dolognak, ami sokkal egyszerűbben is kivitelezhető.

A probléma nem magával a találmánnyal, hanem a megközelítéssel van. Egyes elképzelések szerint nem a nyelvből kiindulva kell gondolkodni, sokkal inkább a két agyfélteke kapcsolatához hasonlíthat az agyközi kommunikáció. A két félteke önmagában is két, jóformán teljes értékű agy, mégis egynek tekintjük, nem két különállónak. Ez pedig a corpus callosum névre hallgató idegrostkötegnek köszönhető, ami kapcsolatot teremt a két agyfélteke között - olyan szoros kapcsolatot, amitől tulajdonképpen eggyé válnak. Tulajdonképpen folyamatos információcseréről és agyak közötti kommunikációról van szó, aminek azonban nem vagyunk tudatában.

Forrás: Spirit Science

Külső és belső üzenetek

Ezzel szemben beszélgetés közben tudatában vagyunk annak, hogy éppen információt cserélünk egy másik személlyel: külső jel, külső üzenet küldése folyik. A valódi agyközi kommunikáció azonban valószínűleg külső üzenet nélkül kell, hogy történjen. Méghozzá minden létező kommunikációs formától eltérő módon: az egyik személy üzeneteket küld a másik agyába úgy, hogy azokat nem egy másik féltől érkezőnek, hanem saját gondolatainak éli meg és tapasztalja.

És ezen a ponton már tényleg releváns a kérdés, hogy létezhet-e egyáltalán ilyen kommunikációs forma?

A múlt héten, Budapesten tartott szakmai konferenciát az európai tudományos újságírók ernyőszervezete, az EUSJA. Ha éppen nem is vágódtunk hanyatt a ránk zúduló, új információk özönétől, azért kaptunk egy jó kis összefoglalót arról, hogy milyen kihívásokkal néz szembe az újságírói szakmának ez az ága. Kiderült, hogy ezen a területen a Pepsinek sem jön be minden ötlete, az újságíró néha nem tudja eldönteni, hogy ő most tudósít vagy orvos, az internet pedig felforgatja a világot. Tényleg.

Hiába a kommunikáció két szomszédos szakterülete, az újságírás és a közönségkapcsolatok, mégis az újságírók és PR-esek közötti ellentét közismert dolog. Mivel céljaik különböznek, így a közös munka gyakran nem akadálymentes, de egy jó PR-es ügyesen áthidalja a nehézségeket. A businessinsider.com munkatársai minden évben összeállítanak egy listát a legjobb PR szakemberekről, akikről érdemes példát venni.

Az idei évben a lista főleg a tech és pénzügy világában dolgozó PR-esekre koncentrált. A változatosság gyönyörködtet Business Insider listája elsőre rendkívül színesnek tűnik. Az 50 szereplőből 22 nő is szerepel rajta, sőt 5-en is benne vannak az első tízben. A 30 év alattiak közül képviselteti magát Brittany Snow, Colin Jorden és Elliot Tomaneo, az idősebb korosztályból pedig Frank Shaw.

Az újoncok mellett, mint Michael Selvidge, olyan veteránok is bekerültek a válogatásba, mint Larry Yu, aki a Facebook korábbi kommunikációs vezetője vagy Margit Wennmacher, másik nevén a „Szilícium Völgy királynője”. Kiemelném még a listáról Asley Mayert, aki 24 éves kora óta dolgozik vezető PR-esként a Box-nál, és amellett, hogy az újságírók az egyik legprofibbként emlegetik, még a Twitteren folytatott tevékenységéért is odavannak.

Asley Mayer/ Twitter

Számos szakember dolgozik ügynökségnél, a listáról, mint Stephanie NG, akinek megbízói között van SoundClound és a Nextbit. De az élvonalban a Twitter, a Google, a Microsoft, Facebook, Apple és Snapchat PR vezetői állnak. Ennek ellenére megfigyelhető az is, hogy ebben a szakmában az élvonalban még mindig a fehér, amerikai felsőközép osztály van.  

Top 3  

Első helyen Jim Prosses szerepel aki a Twitter kommunikációs igazgatója. A 2012-es csatlakozása előtt a Googlenál dolgozott, ahol ő kezelte és vezette a PR-t az Android szabadalmi perek idején. A Business Insider egyik szerkesztője szerint „ Jim jó ember. Gyors a reakció ideje és egyenes, nem játszadozik.” A második helyre Rob Shilkin került, aki a Google  vállalati kommunikációs csapatának a vezetője. Valamennyi újságíró szerint szakmája kiválósága. „ Mindig gyorsan cselekszik, csendben meghúzódva dolgozik a színfalak mögött, szerényen, valamint tiszteletteljes a nehéz helyzetekben is.” A harmadik pedig Frank Shaw, a Microsoft  volt PR vezetője, ezen a listán. A korábban tengerészgyalogosként dolgozó Shawnál a gyorsaság kulcsfogalom, valamint a közösségi médiában rendkívül profin használja a humor erejét.

Jim Prosser/ Twitter

 A jó PR-es  

A válogatásban kitűnik, hogy milyen tulajdonságok alapján mondják az újságírók egy PR-esre, hogy professzionális. Gyorsaság, tisztesség, becsületesség, őszinteség, humor, kedvesség, felelősségteljesség valamint  nagyon fontos még a képesség, hogy személyes kapcsolatot tudjon teremteni az újságíróval. Összességében tehát egy olyan szakember, aki úgy gondolkodik, mint egy újságíró, mindig elérhető és mindemellett még kedves és megbízható. 

Vagy legalábbis annak tűnik. Érdekes, hogy pont azokat a tulajdonságokat emelték ki kommunikációs kollégáikkal kapcsolatban a Business Insider írói, amit az újságírókban meg szoktak kérdőjelezni, hogy rendelkeznek-e velük egyáltalán, mint az őszinteség vagy a becsületesség kérdése.