Az utóbbi években a papíralapú hirdetési felületek a közösségi média térnyerése miatt sokat veszítettek népszerűségükből. Egyre kevesebb cég alapozza termékbevezető kampányát óriásplakátokra, mely statikus és drága ugyan, de van egy óriási előnye a modern digitális eszközökkel szemben: hiányában van a kommunikációs zajnak. Ha kellő kreativitással párosul, egy vicces, művészi vagy éppen provokatív kültéri reklámhordozó komoly versenyelőnyt jelenthet a koncentrált piacon.

A televíziócsatornák, mobilapplikációk, közösségi oldalak és videómegosztók egyaránt hemzsegnek a reklámoktól, s bármennyire is szórakoztató az éppen fogyasztott tartalom, rendre ki-kiszakítják a felhasználót, hogy vásárlásra ösztönözzék. A magazinokban oldalakon keresztül csak hirdetéseket találunk, bizonyos műsorokban pedig már a tartalom és reklám sem válik szét egyértelműen a legújabb termékelhelyezési trendeknek köszönhetően. Nem kell azonban csatlakozni az internetre vagy kézbe venni a távirányítót ahhoz, hogy a kapitalizmus hatása hozzánk is elérjen: elég ha kitesszük a lábunkat az utcára.

Megkülönböztetés és korrelációteremtés

A legnagyobb városok forgalmas közterületeit kereskedelmi hirdetésekkel ellátott óriásplakátok lepik el. Feladatuk nem más, mint hogy a valójában csekély különbséget mutató termékek közt megteremtsék a különbség érzetét, s a fogyasztó számára szükségesnek tüntessék fel az adott márkát. Ezt a hatást önkéntelen utánzási vagy birtoklási ösztönünkre építve érik el leghatékonyabban, hiszen a hirdetni kívánt árut legkevésbé azzal lehet hatékonyan eladni, amire fizikai tulajdonságainál fogva ténylegesen alkalmas. Az ember alapvető lélektani igénye, hogy meghatározza és állandóan erősítse saját identitását, a külvilág számára is folyamatosan reprezentálja, hogy kicsoda ő valójában. Kutyasétáltatás közben, buszra várva, kávét szürcsölve rohan le minket a háztömbnyi hamburgerek, félmeztelen nők, vagány energiaitalok képe. A hagyományos, de állandóan megújuló műfaj azonban még az infokommunikáció korában sem feltétlen jelent csendes unalmat: egyre több megragadó, erőteljes vagy éppen humoros megvalósítással találkozunk.

A modern kor barlangrajzai

A plakátok azonban nemcsak kültéri reklámhordozóként funkcionálhatnak, de társadalmi szempontból is kifejezetten hatékony tömegmédiumok, hiszen forgalmas helyeken felállítva akár tízezrekhez is eljuthat üzenetük. Egy-egy szuggesztívebb alkotás mágnesként vonzza a tekintetet, cselekvésre ösztönöz, elgondolkodtat. A plakát - ha kellő művészi érzék vezérli az alkotót, - nem elsősorban egyszerű reklámfelület, hanem egyben a kultúra meghatározója is. Szinte csak másodpercei vannak arra, hogy kapcsolatba lépjen a tömeggel, ezért látványos és átütő erejű vizuális kódokkal dolgozik.

Nem raktári árucikk, hanem egyéni alkotás

Míg a reklámok a nyolcvanas években elsősorban a megismerési tényezőre fektettek hangsúlyt, s inkább termékbemutató, ismeretterjesztő jellegűek voltak, addig ma az affektív és viselkedési tényezők kerülnek előtérbe. Természetesen nincs biztos recept a reklámhatás elérésére: ahány termék, kontextus, reklámeszköz, kutatási módszer, annyi lehetséges szempontrendszer és megvalósítás található a koncentrálódó piacon. Az értelmezési keret azonban állandó: a fogyasztó keresi a megoldást funkcionális vagy presztízsproblémáira, míg a közvetítők és gyártók a legnagyobb forgalmat biztosító válaszokat.

Az esztétikai szépség és időgazdálkodás mellett a jó plakát legfőbb ismérve, hogy végig az intimitás és bőbeszédűség határán mozog. Üzenetét nem olvassuk, hanem látjuk, élményét hetekkel később is vissza tudjuk idézni. Ma, amikor a nyomtatott felületek az életben maradásért küzdenek, a hirdetéssel foglalkozó szakemberek egyik legfontosabb feladata, hogy betűt, szöveget, képet és színeket úgy hangoljanak optikailag eggyé a kétdimenziós síkon, hogy közben a konkurenciával is leszámolnak. A hirdetőtáblákon, oszlopokon, plázák márványán hatalmas verseny folyik a multinacionális vállalatok brandjei között, amit csak az tud megnyerni, aki az egyszerű képi ábrázolást rövid szövegekkel és formai merészséggel párosítja.

Hiába tudjuk, hogy a szlogen és a kép mögött mindig megbújik az üzlet, az eladás igénye, ha valami kiszakít minket az utca szürkeségéből és meglepetésben részesít, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az adott kampány megbízást közvetít. Bár sokan temetik, a plakát még mindig a vizuális hírverés legközvetlenebb eszköze, mely a digitális piac problémáival nem törődve, megbízhatóan szállítja a profitot. .

A Facebook már Magyarországon is a politikai kommunikáció egyik fő felülete: a politikai erők többségének saját oldala van, amely elméletben lehetővé teszi a közvetlen párbeszédet a választókkal, választók között. A közösségi oldal lenne a régóta vágyott ideális nyilvános tér, amely demokratizálja a társadalmat? Petényi Mirkó, az ELTE Társadalomtudományi Karának doktorandusza a hálózatkutatás módszerével keresi a választ: a politikai pártok Facebook-oldalairól gyűjtött aktivitások alapján a baloldalon meglepetésre a DK dominál, az Együtt és Bajnai nem kapcsolódik annyira, mint az MSZP és Mesterházy neve. A Facebook ahelyett, hogy csökkentené, tovább erősíti a politikai megosztottságot: az egyet nem értő emberek szinte nem is kommunikálnak egymással. Valószínű, hogy a politikai erők következő hónapokban várható Facebook-kampányaikkal legfeljebb a már elkötelezett szimpatizánsaikat érik el. Ez pedig nem sokra elég.

Az internethasználat terjedésével párhuzamosan két álláspont jelent meg az új technológia politikai hatásaival kapcsolatban. Az egyik szerint az internet demokratizálni fogja a társadalmat, és az állampolgárok nagyobb hatással lesznek a politikai döntéshozásra, mivel az információk gyorsan terjednek, és mindenkihez korlátlanul eljutnak. 

A másik oldal arra figyelmeztetett, hogy az internet atomizálni fogja a társadalmat: homogén csoportok jönnek létre egymás mellett, polarizálódnak a vélemények, és széttöredezik a nyilvánosság. Azóta már kiderült, hogy egyik félnek sem volt teljesen igaza. Továbbra sem fér hozzá mindenki egyenlően az információkhoz, nem beszélve arról, hogy a nethozzáférés önmagában nem biztosít politikailag aktív állampolgárokat.

Múlt héten jelent meg Jeff VanderMeer amerikai fantasy-író új trilógiájának első kötete Annihilation címmel – írja a New York Times. Ami a hírt igazán érdekessé teszi, hogy a trilógia további részei szokatlanul hamar követik majd a nyitódarabot: a második (Authority) már májusban, a harmadik (Acceptance) pedig szeptemberben érkezik.

A hagyományos könyvkiadási modell szerint az egyes folytatások között több idő, legalább egy év szokott eltelni. Amellett, hogy időt hagy az aktuális résznek a piaci kibontakozásra, ez a megoldás azért is előnyös, mert a köztes időben fokozott rajongói várakozás épülhet fel, amely megágyaz a következő kötet sikerének, mint ahogy azt például a Harry Potter-sorozat esetében láthattuk. Ugyanakkor napjaink változó technológiai és médiakörnyezete új befogadói attitűdöt is eredményez: az olvasó, a rajongó türelmetlenebbé válik, kevésbé tolerálja a hosszabb hiátust, a történet mielőbbi folytatását igényli.

Az egy dolog, hogy te küldözgeted, formálod, kreatívan használod őket, de tudtad, hogy eközben ők is változtattak rajtad? Az ausztrál Flinders University kutatói arra a rájöttek, hogy az emberi agy már ugyanúgy reagál a hangulatjelekre, mintha azok valódi arcok lennének. Egy élettelen kreálmány, amihez biológiailag igazodunk anélkül, hogy észrevennénk, mi lesz a következő?

Az online világ sok szempontból változtatott az életünkön, de úgy tűnik, hogy nemcsak a kapcsolatrendszerünket és ügyintézésünket helyezte új térbe. A Flinders University kutatója, Owen Churches szerint idegrendszerünk működését is átalakította az új közeg. Különböző agyletapogató eszközök segítségével végzett kísérleteinek eredménye alapján az agy már pontosan ugyanazzal a reakcióval válaszol smiley, illetve az emberi arc láttán. Különös viszont, hogy ez kizárólag a hagyományos formában, balról jobbra írt hangulatjelekre igaz. A megfordított verzióra már nem képes arcként válaszolni az agy, ami azt bizonyítja, hogy ez a fejlődés tanult.

Ma már senki sem vonja kétségbe a közösségi média létjogosultságát a mindennapokban, sőt az üzleti életben sem: egy-egy cég vagy márka kedveltsége ezeken az oldalakon komoly értéket jelenthet. Ahogy mindennel, ezekkel a számokkal is igyekeznek trükközni, és mérhető üzleti előnyt szerezni. Mit jelent a valójában a népszerűség a YouTube-on vagy a Facebookon? Miért fontos, hogy Obamának több millió követője van a Twitteren?

Klikk nekem!

Mivel nem csekély pénzbeli támogatáshoz juthat az, aki komoly rajongótáborral büszkélkedik, nem csoda, hogy a másik oldalon is megjelent a kínálat: bizonyos vállalkozások lájkokat generáló robotot, vagy aprópénzért kattintgató klikkrabszolgákat ígérnek. Rengeteg a hamis lájk, és szinte lehetetlen kiszűrni őket, bár árulkodó jelek azért vannak: például semmitmondó tartalmak hirtelen megugrott támogatottsága vagy távoli országokból jött lájkok.

Az egyszerű információközlésben, tájékoztatásban is fontos szerepük lehet a klikkfarmoknak, akár a politika területén is. Ezzel a módszerrel több ember érhető el, hiszen több megosztás több embert takar. Támogatottság és szponzoráció.

Ki a népszerűbb?

Sztárok, üzletek és még az Amerikai Egyesült Államok kormánya is vásárolt Facebook-lájkokat, Twitter követőket és Youtube-feliratkozókat a klikkfarmoktól. Az itt dolgozók nem tesznek mást, mint kattintgatnak a lájkgombra, vagy a videóra, megosztják a csiripeket, csak azért, hogy feljebb tornásszák a közösségi média számait. Akinek LinkedInen  több a kapcsolata, sokkal meggyőzőbb.  A Soundcloud klikkjei komoly kihatással lehetnek az eladási, rádiózási és lejátszási számokra. 

A Youtube a guru

A Youtube komoly tényezővé nőtte ki magát az évek alatt: lényegében olyan médiaként kezelhetjük, ami egyben televízió, videómegosztó és blog. Ez a különböző szereplőnek köszönhető, hiszen rengetegféle csatorna van, olyan látogatottsági számokkal, hogy az bizony akár jóval meg is meghaladja országunk lakosságának a számát. Elsősorban nem a mindenki által ismert vírusvideókra gondolok, vagy híres előadók új klipjeire. Sok csatorna generál magas nézettségi számokat csupán a folytonos posztolásnak köszönhetően, olyan tartalommal, ami elsőként lényegtelennek tűnik: megosztják a saját gondolatukat a nagyvilággal, mint Jenna Marbles, vagy végigkommentelik a játékot, amit játszanak- Pewdiepie, de még sorolhatnám.

Érdekesnek tűnhet, hogy valakinek a munkája nem más mint, heti egy alkalommal leül a kamerája elé, és véletlenszerű dolgokról beszél, ezzel követkőkre talál, és ebből megél. Némely csatorna komolyan felépített témakörrel rendelkezik, és az ötletet támogató technológia is vetekszik egy-egy stúdiójáéval.

Mi a fake?

Végül pedig ajánlom ezt a Youtube-videót, ami összegzi, hogy mit is jelent egy lájk a Facebookon.

Ahogyan korábban írtam, a hirtelen lájknövekedés gyanús lehet. Illetve minden olyan oldal, ami belekényszerít minket a tartalom kedvelésébe, még mielőtt a kívánt képet/szöveget megmutatná, nagy eséllyel egy ilyen „követő-vadász” oldal lesz, amelyen keresztül valaki igyekszik profithoz jutni.

Aki ilyen oldalt talál, szigorúan kis országunk vonatkozásában, ne habozzon megosztani velünk a media20blog@gmail.com címen.