2013-ban is cserbenhagyta a média a nőket – hirdeti az interneten gyorsan terjedő, a nők megítélésével foglalkozó videó. A filmanyagot a Representation Project rakta fel Youtube-csatornájára:a szervezet minden olyan médiamegjelenés és film ellen hallatja a hangját, amely nemi alapon sztereotipizál, és szerintünk tompítja az emberek érzékenységét ilyen témák iránt. A feminizmusnak azonban nem a még mindig működő szerepek ellen kéne küzdenie, hanem azért, hogy ezek a szerepek megbecsültek, elismertek legyenek. Kár volna elmosni a nemek által kirajzolt határokat. Vélemény.

Ahogy minden változást sürgető (amerikai) politikai törekvésben, kicsit itt is úgy érzem, jogokat akarnak, ugyanakkor a felelősségeket nem vállalják. Az gondolom, hogy nőként igenis számos- és fontos eszközünk van kiemelkedni és érvényesülni az életben: termékeket lehet eladni csupán külsőségekkel, vagy akár ideákat hitté változtatni. A nők azonban mégis elégedetlenek ezekkel a szerepekkel, a lehetőségeikkel.

Egy példa: az amerikai egészségügyi rendszer többet fizettetne a nőkkel, hiszen jóval több ellátásban kell őket részesíteni (szülés, orvosi vizsgálatok), mint a férfiakat. Az Amerikai Egyesült Államok, a szabadság és egyenlőség országa, mint mindenben itt is nagyon igyekszik kicsit egyenlőbb lenni- hiszen, hogy megmaradjunk az egészségügynél: a rendszerük tipizál, életmód szerint besorol bizonyos veszélyeztetettségi kategóriába; a túlsúlyos többet fizet, a dohányos többet fizet, a kamionos/sofőr is emelt díjat kap (hiszen veszélyezteti a saját életét) és folytathatnám.

A hölgyek, akiknek a szervezete sérülékeny, és bizony számtalan alkalommal fel kell keresni a doktort, azt kérik, hogy az ő egészségügyi számlájuk maradjon „egyenlőbb". Igen, mondható, hogy az előbb felsoroltak saját maguknak okozták az extra költségeket, de a nők ugye azért ne fizessenek majd többet, mert nő? Nem. Azért kell ebben az esetben majd többet fizetni, mert kapitalizmus van, és mert egy bizonyos szolgáltatást vesznek igénybe. Ez valamiért ilyenkor kicsit feledésbe merül. Mert ez valóban ellentmondás a kapitalizmus és a nagy amerikai elvek közt. Beismerni a lyukat a rendszerben, valóban nem lehetséges.

A felelősségek

Hiszem, hogy a világunk sokkal racionálisabb, és gördülékenyebb lehetne, ha ezt a társadalom a felelősségvállalást nem, mint megbecsülendő tulajdonság kezelné, hanem mint alap- hozzáállást. Ahogyan ezt igyekszik a jogokkal megtenni. Követelünk, mert ez vagy az jár, ugyanakkor a feladataink valamiért nem kerülnek ilyen alapos elvégzésre.

Számtalan felháborodott történetet hallottam magam is, arról, hogy a nőket miként használják ki. A média tökéletes vágyaknak mutatja őket, hosszú haj, comb, csábos tekintet. Érthető, hogy ez nem minden asszonynak sikerül. Ez ennyire szörnyű volna? Ki háborodik fel ezen? A csinos, reklámban szereplő nő? A férfi, aki gyönyörködik benne, és megveszi a terméket? Esetleg a kevésbé csinos, ámbár tudatos nő? Tipizálhatnék, de biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megjelenik a lelki szemei előtt egy karakter. Ugyanakkor ez egy kicsit az a bizonyos „jól van fiam, egyes" szituáció. Hiszen milyen előítéletes vagyok! Bár azon még nem hallottam férfit sopánkodni, hogy az Old's Spice-reklám mennyire tönkretette az önképét, vagy a Men's Health edzésprogramja mennyire földtől elrugaszkodott, vagy akár a főnök asszony túl csábosan tekint rá.

„A változás nem elég gyors!"

Az oly sokat emlegetett amerikai liberalizmus. Mindenkinek joga van saját magát megvalósítani, neki tetsző életet élni, úgy, hogy embertársai hasonlatos tevékenységét nem zavarja, másnak kárt nem okoz. Békében élni egymással és egymás mellett.

Az utóbbi években semmi mást nem hallani, csakhogy a társadalom mennyire kirekeszti a homoszexuálisokat, a nőket, a más kultúrából érkezőket, az eltérő bőrszínűeket, más véleményen lévőket, és még sorolhatnám. Úgy tűnik, mintha mindenki gyűlölne mindenkit. Legalábbis ezt szajkózza minden.
A változtatás, úgy hiszem, egy nagyon is rossz csatornán akar végbe menni. Mind a nők, mind pedig a homoszexuálisok részéről. Hiszem, hogy mind a két csoport intelligens, és megtalálja a szerepét a közösségben, úgy, ahogy a legnagyobb haszna lehet mind a két félnek, sőt akár öröme is. Ez ugyanis nem lehetetlen.

Tudom, hogy egy csinos nőnek mit jelent, ha leforgatnak vele egy reklám- szpotot, és azt viszontlátja, sőt, akár befut az általa reklámozott termék. Ahogy értem azt is, ha egy fiatal tudósnő projektje sikeres lesz, és elismeréseket kap, díjazzák. A hiba ott van, ha ez a két nő a másik sikerére irigy. A tudós tárgynak gondolja a másikat, és lesajnálja eközben, a modell pedig sajnálja a tudóst, hiszen az ő értékrendje szerint az elhanyagolt, és az élete messze nem olyan mókás, mint az övé.

Ebben az új, kontinenseken átívelő kultúrában szükséges átgondolni az eddigi kőbevésettnek hitt ideákat. Valóban egy teljesen új társadalom van kialakulóban, és megdőlnek a megszokott elvárások. Hiszen az új generáció már türelmetlenül leráz magáról mindent. Önmagát valósítja meg.

Hála az internetnek, a gondolkodásunk ma merőben más, mint akár tíz éve volt. A feminizmusnak nem a még mindig működő szerepek ellen kéne küzdeniük, hanem azért, hogy ezek a szerepek megbecsültek, elismertek legyenek. A munka, amit végzünk, tegye azt nő vagy férfi, fontos lehessen, büszke lehessen rá az illető. Kár volna elmosni a nemek által kirajzolt határokat. A női lét minden nehézségével együtt csodálatos. Azt a sokrétűséget, és tehetséget kéne hangsúlyozni, nem pedig a különbségeket, hátrányokat. Ez is üzlet, amiből hasznot lehet kovácsolni. Bár így lényegesen nehezebb.

Idén sok minden történt az interneten, a magyar médiában, de az évet legtömörebben talán a vírusvideók foglalják össze: ha nem is konkrét tényekre lehet belőlük visszakövetkeztetni, az biztos, hogy pár év távlatából érdekes lenyomatot, korrajzot adnak majd 2013-ról. Összeszedtük a legjobbakat, vigyázat, a lista erősen szubjektív: csak azok kerültek be, amik a széles magyar közönséghez is eljutottak.

Az évet médiaszempontból is értékeltük, Vs.hu-ról, 444-ről, Posztról és Gwakerről komolyabb írásunkban, erre>>

I Forgot My Phone

Mindjárt az elején egy érdekes alkotás: arról szól, mennyire elidegenít minket a technológia. Elég egy otthon hagyott telefon, és máris ki vagyunk zárva a társadalomból, barátaink elfordulnak tőlünk, idegennek érezzük magunkat a világban, nem vagyunk eléggé összekötve, nem tudjuk, mi történik tőlünk pár ezer kilométerre facebookos ismerősünkkel. Az érzés ismerős, de talán a videó túlzás. Az már külön csavar, hogy mindezt csak az internettel, egy vírusvideóval tudták tálalni nekünk.

Meteorite crash in Russia

Második választásunk még mindig nem a szokásos, hú de vicces, megnézem újra kategóriájú videó: több mint 36 millióan látták az oroszországi brékingekkel (most szó szerint) foglalkozó RTNews videóját, ami egy összevágás az ország felett elhúzó, majd becsapódó meteoritról készült autós, belső kamerás felvételekből. Ilyen jól még nem dokumentáltak becsapódást, az biztos.

Space Oddity

Ha már az előbb az űrnél tartottunk, maradjunk is ott: a kanadai sztárűrhajós, Chris Hadfield tollából megszületett a világ első, egy-az-egyben az űrben komponált (az egy másik volt, szintén milliós nézettséggel) és felvett dal és videoklip. Az űrhajós amúgy is uralta a közösségi médiát, Facebookon, Twitteren milliók követik a mai napig. Rengetek oktatóvideója közé pár milliós nézettségű dal is becsúszott.

What Does the Fox Say

Kicsit még mindig maradjunk a tudománynál, de már könnyedebb vizeken: sok állatról már általános iskolában megtanuljuk, hogy milyen hangutánzó szót kell használnunk, ha úgy akarunk csinálni, ahogy azok. A nyelv érdekessége, hogy néhány ismert állathoz nem tartozik ilyen: a rókához sem az angolban, sem a magyarban. Erre a jelenségre pedig nagyon sikeres klipet lehetett felhúzni. Nem árt megjegyezni, hogy a videó megjelenése után a Youtube-ra évek óta feltöltött, a róka valódi hangját hallató videó nézettsége is megugrott. Legalább most már mindenki tudja, mit mond a róka.

Megfújták, mint a trombitát...

Végül pedig jöjjön a K&H furcsa reklámja, amelyet a Hír24 Így lopnak a magyarok címmel hozott. A legjobb jelző csak azért illik rá, mert kétségkívül sokan látták, beszéltek róla, magától terjedt. Viszont a róla szóló hírek, és a direkt komment nélkül hagyott összeállítás azt sugallta, hogy nem is egy reklámról van szó, hanem életszerű jelenetről. Ezzel nagyon nem értettünk egyet, véleményünket osztotta a szakpszichológus is. A magyarok nem így lopnak, de a bankok azért így reklámoznak.

Láttál jobbat? Kommenteld be!

Radikális szerkezeti átalakulások, tulajdonoscserék, pezsgő online jelenlét és fogyatkozó nyomtatott tartalmak jellemzik a hazai médiát 2013-ban. Igaz, a piaci pletykák és a háttérben zajló politikai meccsek további változásokat sejtetnek. Blogunk évösszegzős cikksorozatának első részében rendhagyó online sétára buzdítjuk olvasóinkat a hazai digitális média mikroszkopikus koordináta-rendszerében. Miből él a Vs.hu, a 444 és a Cink? Van még Poszt? Haldoklik az Index? Újra menő a retro?

Cinkelt lapok

Rögtön az év elején„ "néhány kereszténydemokrata hasonlattal és nagy lendülettel” elindult az Indextől tíz év után távozott Szily László blogja, a Cink.hu. A felület érdekessége, hogy a New York-i székhelyű Gawker Media első magyarországi blogja, így a  Deadspinhez, Jezebelhez vagy Lifehackerhez hasonlóan ez is elsősorban a  felhasználókkal folytatott interakcióra alapozza sikerességét. 

Az animgif befogadására is képes oldal teljesen reklámmentes, cserébe a Gawker-birodalom atyja, az egészet finanszírozó Nick Denton a magyar olvasókon teszteli a Kinja-rendszer legújabb fejlesztéseit, hogy az amerikai piaci küszöb átlépése előtt fény derüljön a kínos bugokra vagy technológiai hibákra. A szerkesztőségi koncepció alapján a hangsúly a kompromisszummentes szórakoztatáson van: a Cinken politika, bulvár, nagyvárosi kultúra, netes topikok és popkulturális témák egyaránt megférnek. Szily szavaival élve: „a blog arról szól, ami engem érdekel. Hírekről, de szabadosan értelmezve, hogy attól Deutsch Tamás klubelnök is elpirulna.”

Uj időknek Uj dalaival?

Ha a Cink.hu nem volna elég, akkor a magyar média belterjességét még jobban érzékelteti Uj Péter április 29-én beinduló híroldala, a 444.hu. A főszerkesztő még 2011 szeptemberében távozott az Indextől, mostanra pedig olyan húzónevek is csatlakoztak csapatához, mint Mészáros Zsófi, Vajda Gábor és Haszán Zoltán főszerkesztő-helyettesek, valamint a Riszpekt Ház című parlamenti közvetítések arcai, Tamás Bence Gáspár és Plankó Gergő.

Az Index szerint a projekt pénzügyi és tulajdonosi hátteréről eddig két fontosabb cikk jelent meg: a HVG és a Heti Válasz írásai azonban egymásnak lényegi pontokban ellentmondanak. A site lapigazgatója, Kardos Gábor, aki korábban a Ringier kötelékében is jelentős gazdasági vezetői pozíciókkal bíró új modellről beszélt az indulást követően, mely idén ugyan még nem tükröződött, de a nagyvárosi értelmiségiek körében azonban kedvező fogadtatásra talált.

Az oldal első ránézésre sem szokványos hírportál: jól felismerhető és megkülönböztethető ugyan, de felhasználóbarátnak nevezni azért barokkos túlzás volna. "Nem egyszerű eligazodni a tartalmak között sem: a rövidebb híreket az újságírók egyfajta műsorfolyam részeként közlik, nincsenek rovatok, keresni a cikkek címkéi alapján lehet. Bár a portál a mennyiség helyett az egyedi hangvételre helyezi a hangsúlyt", népszerűsége ma már vitathatatlan a magyar olvasók körében 70-130 ezres látogatottságával. Az Index tavaszi indulásakor titkos üzenetben üdvözölte a lapot, mely a cikk végén található fehér rész kijelölésével válik láthatóvá. Uj Péter pedig az alábbi, a 444.hu-n közzétett videóval mondott hivatalos köszöntőt.

Az index.hu-t egyelőre nem veszélyeztetik az új kihívók

A 444.hu sikere kapcsán már utaltunk rá, hogy a tavasz felmondásokkal és átszervezésekkel volt terhes az Index háza táján. A hírportál nemcsak túlélte a tucatnyi munkatárs – köztük az Uj Pétert váltó főszerkesztő, Mészáros Zsófi - kilépését, de némileg visszafogottabb, függetlenebb és pontosabb anyagokkal szolgálja ki olvasóit.

A volt gazdasági rovatvezető, Dudás Gergely vette át a lap irányítását, aki megerősítette az index.hu pozícióját az Origo mellett az online lappiacon.

Nem majmol tovább az Origo

2013-ban elengedte végre az eddigi designját és teljes arculatváltáson esett át az Origo: felfrissítették kínálatukat, elköltöztek és új logót kaptak, mely végre hangulatot adott a brandnek. Bár a szerkesztőség jól felépített, friss site-tal értelmezte újra a portált, mely immár nemcsak MTI-s cikkeket gyúr az ugróhivatkozások alá, a WebAudit szerint az Origo teljesítménye hullámzó.

Október elsejével Gazda Albert, a korábbi főszerkesztő közös megegyezéssel távozott, a portál új vezetője a címlap átalakítását is jegyző Sáling Gergő lett.

Nem jött be a Poszt

Októberben megszűnt az online cikkeket nyomtatott formában közlő politikai-gazdasági hetilap, a Poszt, mely mindössze hat lapszámot ért meg és soha nem ment háromezer példány fölé. Nádori Péter alapötlete az volt, hogy heti rendszerességgel összegyűjtik, „printre alkalmazzák" és valamelyest kiegészítik a megelőző időszak internetes cikktermését.

A magazint a Lapcom adta ki, főszerkesztőként pedig Weyer Balázs jegyezte, aki szerint a Poszt nemcsak az olvasói szelektálást segíti, de a minőségi tartalomterjesztést is támogatja. A kiadvány többek között szemlézte az Origót, az Indexet, a Hír24-et, a 444.hu-t, a Mandinert, az Átlátszót, valamint blogokat is, ám ősszel végleg eltűnt az újságos standokról. Szakértők szerint a koncepció eleve elhibázott volt, mert bár nyomtatva maradandóbbnak tűnik a produktum, ugyan miért venné meg valaki öccázé’ ugyanazokat a cikkeket, amiket az elmúlt héten már ingyen elolvashatott?

Elindult a vs.hu

Az online lappiac erősödését jól mutatja, hogy novemberben 5-én az Opten.hu cégadatbázisa szerint 25 milliós indulótőkével újabb magyar hírportál indult VS.hu néven. A fiatal, önálló életet kezdő 20-35 éves korosztályt célzó orgánum ötlete Száraz Istvántól, a We Love Budapest és a We Love Balaton alapítójától származik.

A főszerkesztő Kerényi György, a Kossuth Rádió egykori főszerkesztője, aki mellett csaknem harminc újságíró, fotós, videótechnikus munkatárs dolgozik egy látványos, Magyarországon egyedülálló, reklámmentes koncepción. A lapot a New Wave Production adja ki, aki a minőségi tartalomszolgáltatást modern köntösbe öltöztetését tűzte ki célul a színes-szagos VERGE.com lemásolásával.

A VS.hu interaktív és elgondolkoztató ugyan, de súlyos gyermekbetegségekkel küzd: az igényes tartalom komoly informatikai teljesítményt igényel, az oldal nehezen kezelhető melyen nem segít a hagyományos rovatrendszer mellőzése sem. Amennyiben az interfész-navigációs-értelmezési problémákat nem sikerül záros határidőn belül megoldani, félő, hogy 2014-ben a VS.hu a mindenki szerint igényes, de mégis kevesek által olvasott előd, a Zoom.hu mintájára kényszerül végleg lehúznia rolót.

Az év nagy vesztese a HVG

A videóbotrány következtében elvesztette főszerkesztőjét és az elmúlt években megszerzett hitelességét és lendületét is a hvg.hu. A rendőrség által október végén hamisítványként leleplezett szavazatvásárlást bemutató spot komoly személyi konzekvenciát vont maga után: Gavra Gábor helyét Neizer Anita vette át az online lap vezetését.

A döntésről a hetilap kiadója rövid közleményt adott ki, melyben arra hivatkozik, hogy „Gavra a bajai videófelvétel kezelésével, megjelentetésének körülményeivel súlyosan megsértette az 1979 óta megjelenő HVG alapértékeit, különös tekintettel a függetlenségre és a pártatlan tájékoztatásra, veszélyeztetve ezzel a HVG három és fél évtized alatt kivívott jó hírét.” A botrány többek között azt is megmutatta, hogy a tulajdonosok nevetséges törekvései ellenére sem lehet egy márkanéven, de két külön brandként kezelni a HVG-t és a hvg.hu-t.

Startolt a Forbes

A Business Consulting & Media jóvoltából ősszel elindult a legújabb gazdasági magazin, a magyar nyelvű Forbes. A nagynevű lap hazai kiadását szakmai körökben kedvező visszhang fogadta a nagy kérdés azonban vélhetőleg az lesz, hogy a hirdetők jövőre mennyire számolnak a magazinnal. Idén egyébként gazdát cserélt az egyik hasonló tematikájú nyomtatott napilap, a Napi Gazdaság is, a vevő a Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt.

Államosították a Neo FM frekvenciáit

Az NMHH Médiatanácsa december közepén bejelentette, hogy javul a közszolgálati Kossuth és Dankó Rádió vételminősége. A közlemény szerint a közszolgálati Kossuth adó, az URH-frekvenciatartományban országosan jelenleg mindössze 45 százalékos területi lefedettséggel rendelkezik, és az ország lakosságának 74 százalékát éri el.

A közszolgálat rendelkezésére bocsátott új adóhálózat és a frekvenciacserék segítségével január 2-a után viszont a Kossuth és a Dankó Rádió adásai több hallgatóhoz juthatnak el. Az NMHH közleménye azonban nem érintette azt a kérdést, hogy a két rádió milyen frekvenciákkal gazdagodott, a Radiosite.hu viszont megnézte, és kiderült, hogy az új frekvenciák egy része a korábban a Sláger Rádió, illetve a Neo FM által használt frekvenciacsomagból került ki, mely egyértelműen a nagy konkurensnek, a jobboldali érdekeltségű Class FM-nek kedvezett.

Eladták a TV2-t

A tv2 vezetése Karácsony előtt pár nappal hivatalosan is bejelentette a dolgozóknak, hogy az eddigi tulajdonos, az ProSiebenSat1-csoport eladja az országos kereskedelmi csatornát. Ennek nem csak a legfőbb konkurensnek számító RTL Klub ellen elszenvedett vereség és a növekvő veszteségek az oka, hanem az is, hogy a német médiavállalkozást szintén eladja két tulajdonosa. A hírek szerint a Viasat3 feje, az MTG elől maga Simon Zsolt vezérigazgató happolta el a tv2-t jelentős hazai befektetői kör és kormánypárthoz közel álló üzletemberek segítségével.

Új retrocsatorna

A fentiekkel párhuzamosan, december 20-án este hat órakor a Színészek a porondon című, 1963-ban rögzített műsorral elindult az M3, a közmédia új retrocsatornája. Szabó László Zsolt, az MTVA megbízott vezérigazgatója szerint a kábelcsatornát piaci tendenciák, a nézők változó tévézési szokásai hívták életre. A gyermekeknek programokat kínáló M2 után ez lett a közmédia második tematikus tévécsatornája, mely több kábeltelevízió-szolgáltatónál az alapcsomagban érhető el.

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap közleménye szerint a közmédia archívumára épülő műsorszórás már az indulásakor mintegy 1,4 millió háztartásba jutott el, s olyan magyar sztárokat hozott otthonainkba, mint Voith Ági, Bujtor István, Antal Imre, Rózsa György vagy Bodrogi Gyula. "A '60-as, '70-es, '80-as és '90-es évek emblematikus műsorait, filmjeit vetítő új adón a nézők ismét megnézhetik a Zenebutik, a Halló fiúk, halló lányok! vagy a Leg-leg-leg adásait, találkozhatnak a képernyőn Kodály Zoltánnal és a 11 éves Kocsis Zoltánnal, de azt is láthatják majd, hogy Kern András tizennégy évesen miként nyerte meg a Ki mit tud? című vetélkedőt.

Újra vetítik a Szomszédok, a Nők a pult mögött vagy a Kórház a város szélén című sorozatokat is, és adásba kerül az 1993-tól kezdődő Játék határok nélkül című nemzetközi ügyességi vetélkedő Gundel Takács Gábor műsorvezetésével. A retrocsatornán a műsorzárást követően a hét minden napján Időmetszetek címmel tovább folytatódik az időutazás: éjféltől archív fotóválogatást láthatnak a nézők." - írja az MTI. Emellett az érdeklődők számos olyan műsort - úgynevezett M3-premiert - is megtekinthetnek majd, amelyek a digitalizálás hiánya miatt bemutatásuk óta nem kerültek adásba.

Bizonytalan jövő

Az innovatív változások jól mutatják, hogy folytatódott a fragmentáció (nagy lefedettségű médiumok súlyának fokozatos csökkenése az elmúlt években a tematikus, kisebb lefedettségűek javára). A válság a médiafogyasztásra jóval kevésbé hatott, mint a reklámköltésekre. A tévénézés mértéke magas szinten stagnál, míg a nyomtatott lapok piacán nem nagyon találkozhattunk olyan jelentős példányszámmal bíró lappal, amely az egy évvel korábbi példányszámát meg tudta volna tartani. A szakértők szerint a vásárlók erodálódásának gyorsulásához a trafiktörvény is jelentősen hozzájárult.

Nehéz volna pontos előrejelzéseket tenni 2014-re, de az biztos, hogy a reklámtortából egyre nagyobb szeletet kiszakító globális médiacégek ellen megpróbálnak ahol csak lehet hirdetőt nyerni a magyar oldalak is.

A nagy kiadóvállalatok kapcsán a legfontosabb idei történés a Ringier és az Axel Springer összeolvadása volt, de jövőre még ennél is nagyobb durranás lehet a Sanoma eladása. A hosszú évek óta nem tapasztalt tulajdonosi átalakulás jövőre vélhetően nemcsak az országos kereskedelmi tévéket érinti, de a politikával alig foglalkozó magazinokat és reklámügynökségeket is. "Az átalakulás hátterét ismerő piaci és lapkiadói források szerint az átalakulást nyomon követi a rádióktól a napi- és hetilapon, az ingyenes lapon, tévén keresztül a plakátcégekig milliárdos médiabirodalmat kiépítő Simicska Lajos–Nyerges Zsolt–Fonyó Károly trió is. A Fideszhez kötődő cégek továbbra is arra törekednek, hogy ők legyenek az átalakulás nyertesei." - írja a HVG.

Még egy lájk mielőtt beérek a munkába, még egy megosztás miközben lemegyek a lépcsőn, és már kész is a baj. Egyszerre nevetséges és elgondolkodtató a pár napja történt eset, amikor egy turista annyira belemerült a Facebookozásba, hogy véletlenül lelépett a mólóról, és belezuhant az óceánba. A fuldokló nő még ekkor is mobilja épségéért aggódott a legjobban. (Más kérdés, hogy az Index egyik munkatársát a céges levelezés böngészése mentette meg.) Tényleg létszükségletté vált, hogy minden helyzetben nálunk legyen a telefon? Sokan élnek abban a tévhitben, hogy megkönnyítik életüket a folyamatos multitaskinggal, pedig csak az emberek két százaléka képes egyszerre több felé figyelni. A többiek valójában semmit sem nyernek vele, sőt, amint azt az óceánba zuhant turista esete mutatja, nagyon is sokat veszíthetnek.

Valószínűleg nem egy emberrel fordult már elő, hogy kis híján életét kockáztatta azért, hogy gyorsan megnézze, hány lájkot kapott a fotója, vagy jött-e választ egy üzenetre: miközben átfutott az úttesten, leszaladt a lépcsőn, vagy észre sem vette, hogy majdnem felkenődött egy oszlopra. Egy pillanatnyi félrenézés elég lehet a végzetes félrelépéshez.

A fuldokló nő a mobilját féltette

Egy turista véletlenül lelépett a mólóról, és vízbe zuhant, amikor hétfőn az ausztráliai Port Phillip-öböl mentén sétálgatott. A nő éppen a Facebookot böngészte, ezért nem nézett a lába elé. Egy szemtanú segítségért kiáltott, a rendőrség pedig azonnal a vízben kapálózó nő segítségére sietett.

A szerencsétlenül járt turistát a mólótól húsz méterre mentették ki a rendőrök.  Mint kiderült nem tudott úszni, mégis mobilját féltette: végig felemelve szorította a kezében, hogy óvja a víztől. A nőt azonnal kórházba szállították, ahol kivizsgálták. Valószínűleg a Facebook-függőségen kívül más probléma nincs. A mobiltelefon is szerencsésen megúszta: ma is jól működik.

A rendőrség csak annyit árult el, hogy a turista nő, az illető nemzetiségét viszont nem hajlandók nyilvánosságra hozni. A rendőrparancsnok annyit fűzött az esethez, hogy ha víz közelben mobilozunk, érdemes vigyázni, főleg azoknak, akik nem tudnak úszni.

Mobilfüggő vagy multitasking-generáció?

A Time Magazin 2006-os cikke szerint a legfiatalabb, úgynevezett multitasking generáció nem is tudja, hogy milyen egyetlen dologra figyelni. A született okostelefon- és közösségimédia-függők úgy érzik, hogy lemaradnak, ha egyszerre csak egy dolgot csinálnak. Szüleik és tanáraik közben rosszallóan állapítják meg, hogy ezek a mai gyerekek semmire sem tudnak koncentrálni. Sok fiatal megkérdőjelezi az idősebbek bölcsességét, mondván, hogy mit sem tudnak a mai világról, amit a digitális eszközök uralnak, ebben azonban úgy tűnik, igazuk van.

Kevés ember, mindössze 2 százalék képes arra, hogy egyszerre több felé figyeljen. A maradék 98 százalék még ha azt is hiszi, hogy képes rá, valójában ilyenkor egyik feladatot sem végzi rendesen: mindkettőre próbál figyelni, de egyikre sem sikerül. Nem érdemes tehát multitaskolni, mert többet veszítünk vele, mint amennyit nyerünk. Szélsőséges esetek, mint a mólós baleset, azt bizonyítják, hogy ha nem vigyázunk, életveszélyes helyzetbe is kerülhetünk.

Fotó: 1 2

„Azt ismeritek, amikor Jézus, Gandhi és Teréz Anya vacsoráznak?...” Ha nem, akkor nézzétek meg a svéd UNICEF legújabb karácsonyi reklámfilmjét, mely korántsem vicc, bár ízlésessége erősen vitatható.

A Jean-Claude Van Damme-féle Volvo-reklámot is jegyző Forsman & Bodenfors reklámügynökség bátor eszközökhöz nyúlt, hogy megmutassa milyen könnyen és gyorsan segíthetünk a rászorulókon. Nemcsak feltámasztotta és egy asztalhoz ültette a világ három legnagyobb vallási vezetőjét egy átlagos tinédzserrel, de egy internetes banner segítségével görbe tükröt tart a harmadik világ iránt elérzéketlenedő jóléti társadalomnak.

A The Good Guys elnevezésű kampány alapvetően a nemzetközi segélyszervezet webshopjából elérhető életmentő termékeket promótálja miközben megbotránkoztat, elgondolkodtat és megnevettet. Üzenete egyértelmű, csomagolása azonban kontraproduktív: karaktereinek reklámcélú ábrázolása alapjaiban rengetheti meg az adakozás eszményét és az UNICEF hitelességét.

A kampányhoz tartozó három bibliai tematikájú kisfilm különböző hétköznapi szituációkba helyezi az illusztris társaságot, miközben a forgatókönyv végig az ízlésesség határán egyensúlyoz. A "The Dinner Party", "The Greatest Story" és a "Jesus Goes Online" címeket viselő spotok témaválasztása szakmai szempontból zseniális, hisz a provokatív dramaturgia garantáltan felháborodást kelt majd az indiai spirituális vezető tisztelői és a keresztény hívek körében, ami tovább növeli a reklámok nézettségét is.

Egyes jelenetek azonban akár nyílt szentségtörésnek is felfoghatók, mint például amikor Jézus vizet tölt a poharába, majd a vágás után már bort kortyolgatva teszi fel a lábát az asztalra; az átlagos srác drámai zenével aláfestett élettörténete, ami a három sokat szenvedett tanító mellett nem igazán tűnik drámainak; vagy amikor a digitális analfabéta Krisztus az UNICEF bannere helyett véletlenül hasizom-erősítőt reklámozó linkre kattint, amiből végül megtudjuk a szlogent is: "Not all banners save lives" (Nem minden banner ment életeket.)

Talán nem véletlen, hogy az UNICEF Magyarország Facebook-oldalán már ki is robbant egy vita a reklám etikusságáról, aminek kapcsán a szervezet már előre magyarázkodni kezdett.

Nektek mi a véleményetek: a cél valóban szentesíti az eszközt?

/Forrás: Adweek/