Nyolc év után rendezték meg ismét a Magyar Bloggertalálkozót a debreceni Campus Fesztiválon. Bár sem a résztvevő bloggerek, sem a közönség létszáma nem reprezentálta igazán a magyar blogoszféra sokszínűségét és népszerűségét, ennek ellenére az esemény újraélesztése mindenképpen jó ötlet. A beszélgetésen volt egy kis elmúltnyolcévezés, némi elkövetkezőnyolcévezés közben pedig néhány érdekes gondolat a bloggerekre nehezedő politikai nyomásról és a blogok társadalmi hatásairól.
Nyolc évvel ezelőtt még a Campus Fesztivál elődjének tekinthető Vekeri-tónál rendezett eseményen volt legutóbb bloggertalálkozó. Azóta a fesztivál meglehetősen kinőtte magát – idén 70 ezer látogatót és a magyar könnyűzenei élet ismert szereplőit vonzotta a híres Nagyerdő és a hírhedt új debreceni stadion közvetlen környezete. A többi hasonló jellegű fesztiválhoz képest meglehetősen sok családos látogató volt jelen, kevésbé szólt csak a fiatalokról az egész. Persze ez talán a bloggertalálkozó napján megrendezett 25 éves jubileumi Tankcsapda koncertnek is köszönhető, akiknek debreceni kötődése miatt talán sok már szülővé érett, de szívében kamasz fesztiválozó látogatott ki.
Arccal nem
A Magyar Bloggertalálkozón szombaton a következő blogok szerzői jelentek meg: a blog.hu-tól Sára László, az Index2-től Szabó Zoltán, a Publiustól Szalai Ervin és Mihalovits Ervin, a Comment:com-tól Varga Attila (sixx), a Belsőségtől Vályi István, Virág Zsolt a Varánusz blogtól és jómagam a Média 2.0 képviseletében. Izgalmas felütéssel kezdődött az egész, hiszen szervezők levelet kaptak a szintén meghívott Mentális Deficit blog szerzőitől, akik távolmaradásukat azzal indokolták, hogy munkahelyi és egzisztenciális következményei lehetnek, ha névvel és arccal felvállalják írásaikat.
Annak még mindenképpen utána kellene járni, hogy ezek a félelmek mennyire valósak: valóban történnének különböző szankciók, vagy csupán a kormányzatnak sikerült olyanná formálni a közhangulatot, amelynek köszönhetően megnőtt az emberekben, bloggerekben a félelemérzet. Mindezek mellett viszont a lényeg – szerintem – az, hogy névvel, vagy név nélkül, de megszülessenek az írások. Mert nem számít, hogy ki írja, és hogyan, hanem az, hogy mit. Persze mindennél fontosabb az írók biztonsága mindenféle szempontból, de szerencsére a technikai feltételek ehhez egyelőre adottak, a hatóságok nem tudnak hozzáférni a személyes adatokhoz bármennyire is szeretnének, ha például csak egy gmailes címet találnak rólunk.
A blogolás célja
Szabó Zoltán szerint a mai demokráciát a szólásszabadság és a technológiai fejlődés tartja működésben, és azon a véleményen van, hogy kitartással, némi írói vénával és egy kis szerencsével bárki indíhat olyan blogot, amely komoly változásokat eredményezhet. Hasonló véleményen volt Vályi István is, aki szerint az egésznek a kulcsa az, hogy az adott problémát, törvénytelenséget, hibát sikerüljön megfelelő módon specifikálni, azaz nemcsak érvekkel, hanem konkrétumokkal is pontosan alátámasztani. Így Vályi tapasztalatai szerint hamar megfutamodásra, változtatásra lehet késztetni akár jóval hatalmasabbnak tűnő ellenséget is, akár a magyar kormányt.
Mi Szalai Ervinnel inkább azon az állásponton voltunk, hogy a blogolásnak inkább egy hosszútávú hatásai vannak/lehetnek, és egyfajta tanító szerepe. Nem feltétlenül kell azt várnunk minden egyes blogposzt után – még ha persze ez is lenne a legjobb – hogy minden esetben történjen is valami előrelépés az adott témában. Persze nagyon jó, hogy ma már számos ilyen példa is van, de könnyen elveszítheti lendületét az a blogger, akinek ezt nem sikerül posztjaival elérnie. Ezt pedig a legkevésbé sem akarhatjuk, azt akarjuk – és ebben persze mind egyetértettünk – hogy minél több aktív, lelkes blogger legyen, és a jó tartalom hatékonyan jusson el az olvasókhoz.
Ez utóbbival kapcsolatban próbáltam hangsúlyozni az olyan tartalomaggregátor-oldalak szerepének fontosságát, mint amilyen a blog.hu is. Az internet forgalmának jelentős része az ilyen és ehhez hasonló oldalakra koncentrálódik világszerte, így nekik óriási szerepük van abban, hogy a megfelelő tartalmak valóban a felszínre is kerüljenek, és ez az analógia ugyanúgy igaz helyi és nemzetközi szinten egyaránt. Feltöltheti ugyanis a fantasztikus leleplező videóját a Youtubre valaki, addig annak vajmi kevés esélye van széleskörű publicitást szereznie, amíg valamelyik méretes internetes lap fel nem kapja. Hiába adottak hozzá ma már a technológiai feltételek, hogy enélkül is elterjedjen, az esetek túlnyomó többségében még meg kell adni hozzá ezt a fajta kezdőlökést. (Julian Assagne sem véletlenül ment először rögtön többek között a Guardianhez.) Ehhez pedig az kell, hogy ezek a médiumok megfelelően függetlenek legyen mindenféle politikai erőtől és gazdasági szereplőtől.
Mi lesz nyolc év múlva?
Az utolsó kérdés az volt, hogy milyen blogokat, blogoszférát szeretnénk látni újabb nyolc év múlva. Varga elmondta, hogy leginkább nyugalmasan legelésző kecskéket szeretne látni akkor maga körül és nem blogokat, Vályi pedig Vargát kecskeszaros nadrágban a karám előtt, én igyekeztem ebben a konkrét kérdésben semleges álláspontot képviselni, ami viszont a blogokat illeti, ott egy eddiginél is sokszínűbb, még nagyobb tömegekhez könnyedén eljutó, jó blogokat, és egy jóval tudatosabb, érzékenyebb, tettre készebb olvasóközönséget.
Média 2.0 Meetup
A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.
Meghívott előadók:
Varga Attila (Sixx), az Index újságírója, blogger
Hogyan zabolázzuk meg Közbiztonság Szilárdot, avagy a trollnyelv rejtélyeiTanács János, a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének oktatója
A Challenger-katasztrófa konfliktuskezelési tanulságaiIdőpont: 2014. szeptember 16. 18:30
A helyszín: Ötkert, 1051 Budapest, Zrínyi u. 4,
Lájkold a Facebookon, hogy ne maradj le!
Fotók: Campus Fesztivál Facebook
