„Karácsonyig bárkinek, aki kéri, örömmel aláírom neten keresztül a Máglya vagy A fehér király e-book változatát, sőt akár az igazit is.” – írta a honlapján Dragomán György néhány héttel ezelőtt. Az itthon szokatlan ötlet első ránézésre épp a dedikáció lényegét veszi el, de a helyzet persze nem ilyen egyszerű, külföldön pedig már régebb óta kísérleteznek vele.
Dragomán karácsonyi e-dedikálása nagyon egyszerűen működött: az olvasó írt neki egy emailt azzal, hogy kinek szóljon a szöveg, az író pedig digitális tollal, a tablete képernyőjén megírta a könyv első lapjára az ajánlást, és visszaküldte emailben.
Az eredmény egy e-könyvbe illeszthető, vagy kinyomtatva hagyományos könyvbe ragasztható, személyre szóló dedikáció. Felmerülhet persze a kérdés, hogy ez ebben a formában mégis mennyire személyes vagy autentikus.
Aláírás-e az e-aláírás?
Valójában ha a hagyományos, tintás tollal közvetlenül a papírra írt ajánlást többre tartjuk, az ugyanúgy egy magától a dedikálás lényegétől elszakadó gesztus, amely magának az írói aktusnak a helyébe ennek tárgyiasított eredményét állítja. Kis sarkítással tehát két médium közötti preferencia kérdéséről van inkább szó.
Hiszen a személyre szabott ajánlás mindkét esetben olyan médiumon keresztül születik, amely lehetővé teszi az egyedi kézírás jellemzőinek érvényesítését – magyarul Dragomán írásképe tintás és digitális tollal is Dragomán írásképe lesz, a szöveget saját kezével hozza létre (hiszen nem gépelt szövegről van szó).
Természetesen vannak fontos különbségek, de magának az írásnak a közvetlensége a hagyományos aláírásnál is korlátozott, hiszen a toll és a tinta ott is szükségszerűen az író és a papír között áll, csak ezt – beágyazottabb, már elfogadottabb technológia lévén – hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy legalábbis elnézni.
A hagyományos írás annyiban azonban mindenképp valóban egyedibb, hogy mivel közvetlenül a papírra kerül, nem reprodukálható, nem sokszorosítható ugyanabban a formában. A digitális kézírás ezzel szemben akárhányszor kinyomtatható, minden példánynak pontosan ugyanannyi köze lesz a virtuális eredetihez. (Bár az író mindenkinek egyedileg kanyarítja oda a szövegét, tehát leginkább az olvasón múlik, hogy “egyediként” kezeli-e a kinyomtatott példányát.)
A kérdés tehát inkább az, hogy az írói gesztust – Dragomán kifejezetten számunkra készített, kézzel írt ajánlását – tartjuk-e fontosabbnak, vagy azt, hogy ez milyen formában tárgyiasul. Első esetben örülhetünk Dragomán ötletének, utóbbiban viszont a pont ugyanolyan mértékben személyes, de anyagiságában egyedibb hagyományos változat lesz a nyerő.
Ami pedig valóban kimarad így, az a személyes találkozás, azt nyilvánvalóan nem pótolhatja ez a megoldás, bár Dragomán ötlete elsősorban ajándékba adott könyvekre vonatkozik, azok apropóján született (egy berlini barátja akarta valakinek ajándékba adni egy könyvét), személyes találkozás pedig akkor amúgy se lenne.
De a legfontosabb: mint általában, itt sem az a helyzet, hogy akkor mostantól el lehet felejteni a személyes dedikálást, mert ódivatú és meghaladottá vált. Egy új lehetőségről van szó, amely nem helyettesíti, hanem kiegészíti a hagyományos módszereket – akárcsak magának a könyvnek az esetében, ahol az e-könyv vígan megfér a nyomtatott könyv mellett.
Egyszerűen arról van szó, hogy sok esetben nem oldható meg a személyes dedikálás egy adott határidő, például most Dragomán esetében a karácsony elérkezéséig, így a választás elsősorban nem új és régi, hanem új és semmi között történik.
Maga Dragomán is azt írja: nem fél, hogy ezzel elszemélytelenedik az író-olvasó közti kapcsolat, mert szerinte “ez egy jó játék, és ettől függetlenül mindig van lehetőség a személyes találkozásra.”
Távoli helyek távoli dedikációi
Magyarországon viszonylag szokatlan Dragomán kezdeményezése, de külföldön már évekkel ezelőtt megjelent az e-dedikáció lehetősége.
Az első ilyen irányú próbálkozások még elég esetlenek voltak: az olvasók az e-könyv-olvasóikkal álltak sorba, és magát az eszközt íratták alá a szerzővel (ami egyébként mutatja az e-könyvek és e-könyv-olvasók máig élő fogalmi keveredéseit is). Ennél már sokkal barátságosabb megoldás volt, hogy egyes olvasókészülékek támogatták a digitális tollas, helyszíni aláírást, de ez még viszonylag kezdetleges és platformfüggő is volt.
Azóta külön szolgáltatások és alkalmazások is létrejöttek, amelyeknek az a célja, hogy gördülékenyebbé tegyék a kapcsolatot a szerző és az e-könyvet olvasó között. Az egyik ilyen az Authorgraph, amelynek a weboldalán nézelődhetünk a csatlakozott írók könyvei között, és bármelyikhez kérhetünk távdedikációt közvetlenül az írótól.
A másik ismertebb szolgáltatás az Autography, amely annyiban viszi előrébb a koncepciót, hogy online és személyes találkozókor is használható az e-könyv dedikáltatásához, és a személyes üzenet automatikusan be is kerül magába az e-könyvbe. Itt tehát nincs szó arról, hogy megszűnne a fizikai kapcsolat a felek között, nyugodtan be lehet állni a sorba digitális eszközzel is – anélkül, hogy azt bárki összefirkálná.
A kép innen származik.
