A múlt héten, Budapesten tartott szakmai konferenciát az európai tudományos újságírók ernyőszervezete, az EUSJA. Ha éppen nem is vágódtunk hanyatt a ránk zúduló, új információk özönétől, azért kaptunk egy jó kis összefoglalót arról, hogy milyen kihívásokkal néz szembe az újságírói szakmának ez az ága. Kiderült, hogy ezen a területen a Pepsinek sem jön be minden ötlete, az újságíró néha nem tudja eldönteni, hogy ő most tudósít vagy orvos, az internet pedig felforgatja a világot. Tényleg.

November harmadikán tartották Budapesten a 2nd European Conference for Science Journalists nevű konferenciát, amely több szakmai szervezet és esemény metszéspontján helyezkedett el. Először is a European Union of Science Journalists’ Association (EUSJA) konferenciának szervezője, a hazai Tudományos Újságírók Klubja (TUK), illetve az EUSJA-nak is örökös elnöke, Palugyai István volt. Másrészt a CERN@Wigner adatközpontba tett tanulmányi kirándulással egybekötött szakmai program voltaképp előkészítette a terepet a másnap kezdődő World Science Forumnak (WSF), a szintén magyar gyökerekkel bíró, újabban csak minden negyedik évben a hazánkban tartott Tudomány Világfórumának.

Hurray or horrible?

Az újságíró-konferencia a fórumhoz hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémián volt, amely mint helyszín logikus választásnak tűnik egy ilyen esemény szervezésekor. De ugyanakkor a gondozott patinában mintha kicsit lassabban telne az idő, amit óhatatlanul az is igazolt, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik előadó a szakmai megújulást szorgalmazta: a „We have to find new ways”-től (új utakat kell találnunk) a „How can science journalists get back into the picture?” -ig (hogyan kerülhetnek újra képbe a tudományos újságírók).

A nagy felforgató, amely miatt (jó) pár éve kizökkent az idő, az internet, ennek megállapítása viszont egy tudománnyal és technológiával napi szinten foglalkozó területen kicsit furán hatott. A konferencia tehát inkább a jelenségek leírásában volt erős, a sokszor listába szedett kihívások mellett konkrét, kipróbált, új ötletből kevesebb hangzott el. A „talán önök is tudják, hogy manapság a híreket egyre inkább mobilon olvassák” - típusú óvatos félmondatok pedig szintén inkább csak az elfogyasztandó kávéink számát, semmint érdeklődésünket növelték aznap.

Ebben a pihent állapotban hallgattunk előadásokat különböző hátterű és elismert tudományos újságíróktól arról például, hogy

• hogy miért fontosak az ilyen profilú sajtómunkások (watchdog szerep, azaz a hatalom kontrollja a nyilvánosság által);
• mire kell figyelniük az újságíróknak és figyelmeztetniük a publicitást nyerőket bizonyos metaforák használatakor (ld. Susan Sontag könyvének A betegség mint metaforának sohasem múló aktualitása);
• a területek közötti határok egyértelműsítése is elhangzott, vagyis az újságíró ne dőljön be pl. a gazdasági növekedés dogmájának, vagy legyen résen a növekvő számú kutatási eredményekkel kapcsolatban;
• ahogy arról is volt szó, hogy a kollégák próbáljanak meg kilépni a hurrá vagy szörnyű („hurray or horrible”) hírek kétpólusú világából. Például a holnaptól minden rák gyógyítható, és a miattunk lesz második ősrobbanás. 

Mi vagy előbb, orvos vagy újságíró?

A konferencia egyik legizgalmasabb előadása az amerikai Curtis Brainardé, a World Federation of Science Journalists (WFSJ) elnökéé volt. Remek példákat hozott arra, hogy a reklámok, PR-anyagok hogyan kúszhatnak be az olvasókat megtévesztő módon a szerkesztőségi tartalom mellé. Ráadásul ezek a natív hirdetések kivitelezésben sokszor rávernek a saját anyagokra. Ilyen volt a Shell prezentációja a New York Times oldalán, de nagy port vert fel a PepsiCo blogja is. Az általában csak a Pepsivel azonosított élelmiszer- és üdítőitalgyártó cég a ScienceBlogs.com oldalán indított önálló oldalt. A meghívásos alapon működő, tudományos portál több törzstagja is kiakadt ezen, és kilépett a közösségből. A felzúdulás miatt aztán a Pepsi fel is hagyott az ottani blogolással.

Brainard másik jó története a CNN a orvos-riporteréről, Dr. Sanjay Guptáról szólt, a Gupta-effektet mutatta be: a médiamunkás nagy népszerűségnek örvend az Amerikai Egyesült Államokban, de az orvosi végzettsége miatt egészen különleges szerepbe lépett, hatása túlnyúlik a médián. Így például a 2010-es haiti földrengésben egyszerre volt a kamera innenső és túlsó oldalán, mert nemcsak tudósított, hanem életeket is mentett („not just reporting news, making it” - nemcsak tudósít a hírekről, csinálja is).

De Dr. Gupta véleményét még a törvényalkotók is figyelembe veszik. A riporter néhány éve még vadul ellenezte az orvosi marihuána legalizálást, aztán változott a hozzáállása. Többek között elismerte, hogy korábban nem tájékozódott alaposan és bedőlt a kormány propagandájának. Ezután egy többrészes dokumentumfilmet is készített a témában, nem egyszer bevallottan, ennek hatására mára USA közel felében, 23 államban elérhető ez a gyógymód.

A konferencián elhangzott előadásokról Wolfgang C. Goede, az EUSJA tiszteletbeli titkára írt összefoglalót, a részletes programról itt lehet olvasni.