Pár héttel ezelőtti cikkünkben már foglalkoztunk a szamizdat hőskorával. De mit is jelent a fogalom pontosan, és hogyan jött létre? Hogy terjedt el Magyarországon, és mit gondoltak róla az emberek? Az előállításukhoz biztosan bátorság kellett, de vajon az olvasásukhoz is?

„Olyasmit tesznek, amit én nem merek” – A szamizdat irodalom előállítói, terjesztői és olvasói a kádárizmus utolsó évtizedében címmel tartott előadást Danyi Gábor (ELTE BTK) csütörtökön a Fugában, ennek segítségével tekintjük át röviden a magyar szamizdat történetét.

Magam ülöm le az érte járót                                                   

Sokféleképpen meg lehet fogalmazni, mi a szamizdat. Egyfelől cenzúrával szembeni stratégiát jelent, hiszen létezése körülbelül egyidős a cenzúra keletkezésével – mindig is voltak a hivatalos propagandát kijátszani kívánó írások. Másfelől szűkebb értelemben véve a hidegháború kulturális és politikai szótárába tartozik. Elsősorban azokat a nem hivatalos, cenzúrázatlan iratokat értjük alatta, amik Sztálin halála (1953) és a szovjet blokk összeomlása (1991) közti időben keletkeztek.

Ugyanakkor nem csak a szövegek összességét jelenti; maga a fogalom magában foglalja a földalatti előállítás módját, valamint a terjesztés egész rendszerét is. Vlagyimir Bukovszkij így válaszol arra, mi a szamizdat: „Magam írom, magam szerkesztem, magam cenzúrázom, magam adom ki, magam terjesztem, és magam ülöm le az érte járót”.

Vlagyimir Bukovszkij (Forrás: forces.org)

Terjed, mint a gombaspóra 

A szamizdat bizonyos értelemben magánkiadás, hiszen a szerző a könyvkiadók által gyakorolt cenzúra miatt képtelen volt állami könyvkiadón keresztül nyilvánosságra hozni saját művét, így az író számára nem maradt más lehetőség, mint hogy saját maga tegye ezt meg. A szamizdat úgy keletkezett, hogy az író lemásolta néhány példányban az adott művet és továbbadta az arra érdemes olvasók számára. Jobb esetben ők ugyancsak sokszorosították (írógép és indigó segítségével). Így a szöveg idővel kikerült a szerző fennhatósága alól: elkezdte saját útját járni, és létrehozta az olvasóláncokat.

Terjedésére inkább a spontán, véletlenszerű mechanizmus volt a jellemző. Egy szovjet disszidens szerint a szamizdat terjedése a gombaspórákéhoz hasonlít olyan szempontból, hogy a különböző széláramlatok függvényében a spórák – akárcsak a szövegek – előre megjósolhatatlan helyszíneken hoztak létre újabb és újabb tenyészeteket.

Puhuló cenzúra

Az 1960-as években valamelyest felpuhult a cenzúra és a Nyugattal való kapcsolatok is felélénkültek. Ebben nagy szerepe volt a Nagyvilág folyóiratnak és a Modern Könyvtár sorozatnak is. Ezek munkálták ki ugyanis azokat az elveket, amelyek segítségével a nyugati irodalom közvetíthetővé vált a szocialista világ hivatalos csatornáin is. A hatvanas évek fiataljainál megfigyelhető a nyugatkultusz, aminek következtében egyre többet hallgatták a Szabad Európai Rádiót. Cseke László Teenager party című műsorát 1962-63 felé már nagy érdeklődés övezte.

Az itthoni szamizdat alapmintáját a lengyelországi földalatti lap- és könyvkiadás adta, amely a lengyel Szolidaritás mozgalom létrejötte után rendkívüli méreteket öltött. A korra jellemző a lengyelországi zarándoklat: a technika elsajátítása érdekében többek közt Demszky Gábor és – ha minden igaz – Rajk László is kilátogatott, hogy aztán itthon kamatoztassa megszerzett tudását.

Forrás: tit.oszk.hu

Nálunk is vannak bátor emberek

Magyarországon 1981-ben intézményesült a szamizdat. Ez három fő kezdeményezésnek volt köszönhető: megnyitott a Rajk-butik mint központi szamizdatelosztó hely, és elindult a Beszélő folyóirat, valamint az AB Független Kiadó. A szamizdat olvasóinak számát igazán az 1970-es évekbeli Szabad Európa Rádió növelte meg. Az 1970-es évek végén ugyanis létrejött egy kapcsolat a formálódó magyar demokratikus ellenzék és a SZER között, aminek köszönhetően Kasza László több műsorában is foglalkozott az ellenzék tevékenységével, beleértve a különböző szamizdat folyóiratok bemutatását is.

Ennek ellenére még 1988-ban is többen gondolták, hogy némely írást biztonságosabb megvásárolni nyugaton és hazacsempészni, mint Magyarországon bemenni egy szamizdatbutikba (ami feltehetőleg megfigyelés alatt áll) és ott megvenni.    

Kasza László (Forrás: 168ora.hu)

A szamizdatok létrehozóit nagy tisztelet övezte, hiszen a pártállami időkben a szamizdatok létrehozásához és a nyugati rádiókban való megszólaláshoz nagy bátorságra volt szükség. Ezt mutatja egy Kasza Lászlónak írt levél egyik részlete is: ”Megszégyenítenek, mert olyasmit tesznek, amit én nem merek. Nem csak én nem, ebben az országban van még további tízmillió, aki nem meri megtenni azt, amit ők. Megmentik a becsületünket ország-világ előtt. Bizonyítják, hogy nem csak a cseheknél, lengyeleknél, oroszoknál van bátor ember, hanem nálunk is.” A szamizdatkészítés és a nyugati rádiókban való megszólalás kockázatvállalást jelentett. Ugyanakkor, az ellenzékiek számára ez a kockázatvállalás egyfajta erkölcsi tőkefelhalmozás is volt, amely végül segítette őket abban, hogy közéleti szerepükben a megfelelő tekintéllyel lépjenek a nyilvánosság elé – hiszen ez a tevékenység szolgáltatott nekik jogot és tekintélyt a megszólaláshoz.