2013, Magyarország. Sok tekintetben régóta a Balkán és Nyugat-Európa között lebegünk. Ez nem feltétlenül rossz, kevesebb a véres leszámolás, cserébe vannak erejüket fitogtatni próbáló különböző figurák, akik azért mégsem mernek már annyira odalépni.
Ilyen figura N. Imre, exrendőr, aki valószínűleg kiváló vállalkozói érzékkel rendelkezik, ugyanis díjátadáson is képes gazdagodni, mint ahogy azt a Nyugat.hu cikke feltárta. Imrének nem tetszett az írás, ezért először megjelent a szerkesztőségben, ahol felvilágosították, hogy milyen lehetőségei vannak véleménye kinyilvánítására, majd gondolt egyet, követelte a főszerkesztő személyi igazolványát - azok a régi beidegződések... -, miután nem kapta meg, lecövekelt a bejáratnál és kihívta volt kollégáit.
Innentől aztán végkép beütött a nyugati Balkán:
Magunk se tudtuk, komolyan vegyük-e ezt az egészet, ám N. Imre lecövekelt a szerkesztőség ajtaja előtt – gondolom, nehogy elmeneküljünk -, s hamarosan megjelent két rendőr. Közölték, hogy főszerkesztőnket keresik, majd el akarták kérni a személyi igazolványát beazonosítás végett. Mondván, hogy valaki feljelentést tett ellene és azonosítaniuk kell. Ismét elmondtuk, hogy minden adatunk elérhető, s miután cégünk ügyvédjével is beszéltek - aki kérdőre vonta őket, milyen jogon akarják igazoltatni a főszerkesztőt egy cikk miatt - távoztak.
Trollkodáson kívül tehát már nem jutotta másra, nehéz eldönteni, hogy az ember sírjon vagy nevessen. Mégsem mehetünk el az egész mellett szó nélkül. Valaki csak gondol egyet, és ráhívja a szerkesztőségre a rendőröket egy cikk miatt? Legközelebb mi lesz, egyből a TEK? Megvan ennek a maga útja, a sajtóhelyreigazítási kérelmet lehet polgári bíróságra vinni, sőt büntetőre is. Ráadásul a magyar bírók hajlamosak utóbbin is egész húzós ítéleteket hozni sajtóügyekben, nem lehet azt mondani, hogy ne lenne eszköz elégedetlen polgárok kezében.
Imrével búcsúzunk.
Fotók: nyugat.hu
