Ember legyen a talpán, aki még kiigazodik a fényképezésre vonatkozó magyar törvényeken. 2014. március óta már a kép elkészítése előtti engedélykérésre vannak kényszerítve a sajtófotósok – nem mintha már nem büntettek volna meg médiamunkásokat jóval az új törvény megszületése előtt is azért, mert nem kértek engedélyt a szereplőtől a fénykép elkészítésére. A törvényszövegben szereplő kivételek pedig csak tovább bonyolítják a helyzetet. Rendőrök eddig nem szerepelhettek felismerhetően, most már igen. De akkor ők most közszereplők vagy a kordonon átüvöltve tőlük is engedélyt kellene kérni? Hogy is van ez?
Folyamatos átalakulás megy végbe a médiában mostanság, és ezt a fotós szakma sem úszta meg. 2014. március 15-én lépett hatályba az az új törvény, mely szerint a fotósoknak már nemcsak a kép közzétételéhez, de magához az elkészítéshez is engedélyt kell kérniük a felvételen szereplőktől. Hiába tiltakozott a szakma, arra hivatkozva, hogy tulajdonképpen „csak” az eddig is érvényben lévő bírói gyakorlat kerül törvénybe, az végülis megszületett.
Aggodalomra semmi ok
– vigasztalta a Székely László, az új polgári törvénykönyv megalkotásáét felelős miniszter a fotósokat – nem kell írásos engedélyt kérni, továbbra is elegendő a beleegyezésre utaló magatartás. Arról azonban, hogy mit jelent az a ráutaló magatartás, vagy hogy egyáltalán mi számít annak, semmi több nem derült ki.
Kivételek természetesen vannak: nyilvános rendezvényeken illetve közszereplőkről készült képek esetében nem kell engedélyt kérni. Persze az, hogy nyilvános rendezvény, vagy ahogy a Ptk. megfogalmazza, „tömegfelvétel” megint csak nem pontos jogi kategória, így a kérdés ismét nyitva marad: mi számít tömegfelvételnek? Arról már nem is beszélve, hogy a legérdekesebb riportfotók többnyire nem a nyilvános rendezvényeken készülnek. Aki nem hiszi, látogassa meg Soós Bertalan oldalát.
Ki az a rendőr és miért ne lehetne lefényképezni?
Ezek a kérdések merültek fel az elmúlt időszakban, melynek eredményeként fontos változás lépett életbe a sajtószabadság ügyében: az Alkotmánybíróság határozatban hirdette ki, hogy mostantól a rendőrök arcuk kitakarása nélkül szerepeltethetők a sajtófotókon. Eddig ugyanis ezt nem engedélyezték, a rendőrök pedig százezreket kaszálhattak pereléssel.
A kérdés, miszerint ugyan miért nem jelenhetnek meg olyan képek a rendőrökről, amelyen felismerhetőek, már nagyon időszerű volt. Felmerült az a kérdés is, hogy ki is a rendőr: közszereplő vagy egyén? A válasz magában hordozta a döntés fő érvét is: a rendőr egy nyilvános rendezvényen, például politikai demonstráción nem az egyén szerepében jelenik meg, hanem mint az állami hatalmat gyakorló képviselő. Innentől kezdve pedig az embereknek joguk van ahhoz, hogy tudomást szerezzenek a tevékenységéről.
A határozat pozitív hatással lehet a rendőrszakmára is. A tudat, hogy tevékenységükről büntetlenül felvételek készülhetnek, befolyásolja a viselkedésüket és sok esetben önkontrollra is ösztönözheti őket, hiszen mostantól nem bújhatnak el az egyenruha mögé, arccal kell vállalniuk tetteiket.
Mit jelent ez a médiamunkásokra nézve?
Ugye mondani sem kell, hogy lőttek minden spontán elkapott jelenetnek. Persze a fesztiválok bulizó tömege továbbra is meg lesz örökítve, de az igazán nagy jelentőségű pillanatok ritkán történnek szervezett események keretében. A kiskapukat persze itt is meg lehet találni, egy leleményesebb riporter sok mindenre rámondhatja, hogy nyilvános rendezvény, éppen a kategória pontatlansága miatt.
Az viszont zsákbamacska, hogy a bíróság hogyan gondolkodik a nyilvános rendezvény fogalmáról. Ez azt is jelenti, hogy a médiamunkás innentől az emberekre és az ő jóindulatukra van utalva. El sem merem képzelni azt a helyzetet, amikor az ügyvédek külön iparágat építenek a sajtófotósok meghuzkodására és perelések határtalan sora indul el.
Merthogy ez történt a rendőrök esetében. Ügyvédek buzdították a képeken felismerhetően szereplő rendőröket perelésre, hiszen egészen eddig ez biztos bevételi forrást jelentett. Abban azért bízhatunk, hogy az állampolgárok sem kívánják a magyar sajtó elhalását, abban azonban sajnos kevésbé, hogy ebbe a következménybe mindenki bele is gondol.
Arra hivatkozni pedig, hogy az új törvény csak az eddigi bírói gyakorlat hivatalossá tétele két oldalról is nevetséges. Egyrészt azért, mert eleve nagy probléma az, hogy ez a bevett gyakorlat – a szakma is elsősorban ez ellen tiltkozott. Másrészt azzal, hogy ez bekerült a Ptk.-ba és hatalmas médiavisszhangot váltott ki mindenkiben – ügyvédekben, „civilekben” – tudatosult és ezzel segíti a visszaéléseket.
A rendőrök fényképezésére vonatkozó módosítás a társadalmi felelősségvállalás szempontjából mindenképpen pozitív. A határozat ugyanis megakadályozza azt, hogy bárkit is több százezer forintra büntessenk azért, mert felelősséget vállalva például megörökít egy helytelenül eljáró rendőrt. A rendőr nem maradhat arctalan; márcsak a társadalom bizalma és a rendőr ebből fakad tekintélye szempontjából is fontos az, hogy nyíltan vállalja tetteit és az állampolgárok tájékozódhassanak is erről.
