Gólyatábor – válság a négyzeten címmel rendeztek szerdán kerekasztal-beszélgetést a Budapesti Corvinus Egyetemen a felsőoktatási intézmények válságkommunikációjáról. Téma volt az ELTE gólyatáboros eseteivel kapcsolatos kommunikációja, felelőssége, az információszerzés nehézségei és a média szerepe ezekben az ügyekben. Az Index cikkei alkalmasak a manipulációra?
A beszélgetésen Bene Zoltán, az BCE Öntevékeny Csoport Irodája elnöke, Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakértő, Fábri György, az ELTE kommunikációért és közkapcsolatokért felelős főigazgatója, Jancsó Tamás, volt ELTE HÖK-vezető, Kaizinger Tamás, a BCE HÖK alelnöke, Lóránd Zsófia, a NaNE önkéntese és Perlaky-Papp József, krízisstratéga, az első hazai kríziskommunikációs képzés vezetője vettek részt.
Semmit sem tagadni, semmit sem eltussolni?
Mennyire rombolják az ELTE hírnevét a gólyatáborokban elkövetett szexuális bántalmazások után megjelent hírek? Az intézménynek járhat-e valamilyen számszerűsíthető veszteséggel az, ha rosszul kommunikál? Perlaky-Papp József szerint mindenképpen: a legveszélyesebb, hogy az ELTE-ről kialakulhat az a kép, miszerint ez egy „megerőszakolós egyetem”. Ehhez viszont az is kellene, hogy az egyetem rosszul kezelje ezt a problémát, és tendenciaszerűek legyenek ezek a bántalmazások. Szerinte egyik ilyen feltétel sem teljesül, az egyetem kommunikációs szempontból jól kezelte ezt a krízist.,
Egy ilyen válság a hírnevet támadja, ami számszerűsíthető is lehet, de ebben az esetben egyrészt az ELTE brandje nagyon erős, másrészt pedig nem maradt hosszútávon közbeszéd ahhoz, hogy ilyen adatok kimutathatóak legyenek. Persze, érzékennyé tette az eset a felületet, a közgondolkodásban még benne van – mondta. (ami azért némi ellentmondás - a szerk.).
Fábri Görgy szerint nem a kommunikációs szempontok miatt fektetnek erre az ügyre ekkora hangsúlyt, ugyanis szigorúan csak pr-ügyként nézve ez az eset nem ártott volna annyit az ELTE hírnevének. Többről van szó: azzal szembesültek, hogy az egyetem hallgatóit olyan bántalom éri, ami emberként elfogadhatatlan – nem csak azért, mert ELTE-s hallgatók. Véleménye szerint minden pedagógusnak elemi, morális kötelezettsége megvédenie a hallgatóit, így az intézménynek is. Ezért a történtek után azon gondolkodtak, hogy hogyan lehet segíteni közvetlenül az áldozatnak, úgy, hogy közben ne tépjék fel mélyen a sebeiket; és hogyan lehet megelőzni az ilyen eseteket. Nem az érdekelte az egyetemet, hogy ez kívülről „hogy néz ki”. Nem ezért csinálták, hanem azért, mert ez a dolguk. Szerinte a kommunikáció központjában a „semmit sem tagadni, semmit sem eltussolni” állt. (Ennek azért némileg ellentmond, hogy az ELTE első reakciója a TÓK-os erőszak kapcsán az volt, hogy „nem szervező követte el” (mikor már tudták a kilétét, vagy tudniuk kellett volna, hiszen a rendőrség már hajnalban letartóztatta), majd, hogy „nem a szervezett program alatt” - a szerk.).
Fábri szerint az ELTE vezetésének ezen stratégiája kommunikációs értelemben is az első perctől egyértelmű, és világos volt; azért volt „könnyű dolguk”, mert nem kellett mást mondaniuk, mint amit valóban gondoltak erről és tettek ebben a dologban, a kommunikáció csak hitelesítette a törekvéseiket mondta.
Nem volt elég gyors
Bőhm Kornél és Kaizinger Tamás is egyetértett abban, hogy az ELTE kommunikációja megfelelő volt. Bőhm ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy nem csak az ELTE brandje érintett az ügyben, hanem a Hök és a kisebb szervezetek is. Kaizinger szerint érdemes feltenni a kérdést, hogy a történtek mennyiben a következményei annak, hogy a társadalom tart itt jelen pillanatban, és nemcsak egy egyetemi est alatt történhetnek ilyen szörnyűségek.
Jancsó Tamás ugyanakkor rámutatott arra, hogy az ELTE kommunikációját tekintve „nem jó, hanem megfelelő” volt, és véleménye szerint sok minden hiányzott ebből a kommunikációból. Úgy gondolja, az ELTE-sek felé nem volt jó a krízis kommunikáció: sokaktól hallotta, hogy megbélyegezve érzik magukat a megjelent hírek után.
Az első reakció hibás volt
Perlaky-Papp József elmagyarázta, hogy egy kríziskommunikációs kezelésének a legszűkebben vett sikertényezői négy dologból állnak:
- A gyorsaságból;
- pontosságból;
- abból, hogy ki szólal meg;
- és hogy milyen eszközt használ a kommunikációra.
Szerinte az ELTE kommunikációja a gyorsaságban hibázott. Ilyen esetekben egy nap is sokat számít, valójában 2-3 óránk van, hogy kiadjuk az első közleményt. A pontossághoz viszont információk kellenek, mert ha nem vagyunk pontosak, még nagyobb bajba keveredhetünk, ha túl hamar beszélünk. „A pontosság hiányzott hétfőn, kedden meg már a gyorsaság nem volt az igazi”.
Fábri György elismerte, hogy az első reakció hibás volt, mert hibás információn alapult. „Kommunikálni azt lehet, ha információnk van. Bele telt 5-6 órába, mire valójában megtudtuk, hogy az az információ valóban mi” – mondta. Perlaky-Papp felhívta a figyelmet arra, hogy egy ilyen közleményben mindenképpen nyomatékosítani kell azt, hogy az egyetemnek most mi a feladata, mit fog tenni; és azt is, hogy megkezdték a vizsgálatot, és ha végeredmény lesz, szólnak. Fábri elmondta, hogy az ELTE közleményében ezek is benne voltak.
Az Index tehet róla?
Az ügy kapcsán felmerült a kérdés, hogy a gólyatábor mint környezet mennyiben járul hozzá ahhoz hogy ilyen események történjenek. Az ELTE ÁJK dékánja úgy látta, hogy ezeket a gólyatáborokat meg kell szüntetni. Sokan ezt túlreagálásnak tartották, mások szerint nem ment elég messzire a nyilatkozatában, mert a szervezőket nevezte meg felelősnek. Ehhez kapcsolódóan az Index egyik cikkében azt írta, hogy nemcsak az adott évfolyamnak és csak a szervezőkhöz van köze a gólyatáborokban történteknek, hanem az egész egyetemi kultúrához.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy egyik végletes elképzelés sem jó. A hallgatókat nem kell befalazni, de valahogy javítani kell a gólyatáborok színvonalán. Jó lehetőség lehet erre az is, ami a BCE ÖCSI-ben működik: a szervezőknek megtiltják az alkohol fogyasztását.
A másik cikkel kapcsolatban már eltérőek voltak a vélemények. Lóránd Zsófia kifejezetten jónak tartja Panyi Szabolcs cikkeit. Magyar sajtótörténeti pillanatnak nevezte, amiért az újságíró „rendesen utánajárt a kérdésnek, és a helyes szóhasználatnak, tudatosan használt olyan kifejezéseket, melyek védik az áldozatot is, amikor szexuális erőszakról van szó”.
Jancsó Tamás képmutatásnak nevezte az Index cikkét, mert „két gördítéssel arrébb ott a Velvet, ahol elolvashatjuk, hogy vv x mit csinált valamivel”. Szerinte „valami olyat kérnek számon a társadalomtól, amit ők maguk idéznek elő”. A Média felelősségét tárgyalva rámutatott arra is, hogy a HÖK-ről „nagyon el van ferdítve a kép a köztudatban, ami miatt már nem menő, így pedig nagyobb az esélye annak, hogy olyanok kerülnek be, akik nem méltóak rá”.
Fábri kiemelte, hogy az Index cikkében sok volt a tárgyi tévedés, és ez alkalmas a manipulációra. Példának említette, hogy „a macsótudományi egyetemen ahol HÖK-öket férfiak uralják a férfiak-nők aránya 75-76 a nők javára (a kari HÖK vezetésben)”. Ugyanolyan tévedés összehasonlítani azt, hogy a mai hallgatók közt milyen a férfi-női arány, és milyen a tanári gárdában. Ha az akadémikus pályát 35 évnek vesszük, és megnézzük a 35 évvel ezelőtti arányokat a hallgatók körében és a mostani akadémikusok közt, ugyanazt kapjuk. „Az ilyen cikkek elhiteltelenítik azt, hogy komolyan foglalkozzunk a hölgyek tudományos pályájával foglalkozó törekvésekkel”. Fábri kikérte magának, hogy a gólyatáboros erőszak és a hallgatói vagy tanári testület ilyen arányú megoszlásának bármilyen köze lenne egymáshoz. Inspiráló kérdésként tette fel, hogy vajon „egy értékalapú intézmény mit tud kezdeni magával egy alapvetően tömegre specializálódott korban”?
Bacsarszki Ágnes
Korábbi cikkeink válságkommunikáció témában
