A New York Times már eddig is szívesen kísérletezett a szerkesztőségek új kedvencének számító Slack csetalkalmazással, de most már az olvasókkal is csetablakon keresztül tartanák a kapcsolatot. Fejlesztettek egy csetbotot, amely friss elnökválasztási infót szállít egyenesen az emberek beszélgetéseibe, és kérdéseket is szívesen fogad.
Mióta a New York Times (NYT) bevezette a Slack nevű munkahelyi csetprogramot a szerkesztőségben, egyre újabb kísérletekkel állnak elő, legutóbb február elején adták ki a NYT Election Botot. Ez egy választási bot, vagyis olyan csetbot, amely kifejezetten az éppen zajló amerikai (elő)választással kapcsolatos információkra szakosodott. Aki hozzáadja valamelyik csatornájához a Slackben, valós időben kapja a friss választási eredményeket és a kapcsolódó tartalmakat, illetve kérdéseket is feltehet a szerkesztőségnek.
Ez a módszer a kérdezz-felelek típusú kapcsolattartás új formája lenne, félúton az olvasói levelek és a fórumbeszélgetések között, csak gyorsabban és lényegre törőbben. Nem az olvasó megy a laphoz, ha kérdezni akar, hanem a lap megy oda, ahol az olvasó egyébként is az idejét tölti: a csetfelületre, a barátok/kollégák üzenetei közé.
A Slack célközönsége elsősorban a céges felhasználók, de egyre gyakoribb más környezetben is, például családtagok közötti kommunikációban, a közös mindennapok menedzselésére. Egyébként is a csetelésre épülő szolgáltatások terjedésének az egyik leglátványosabb hozadéka a két világ – céges és magánkommunikáció – közötti határ elmosódása.
Folyamatos kísérletezés
A céges kommunikációban, így a médiavállalatoknál is egyre népszerűbb eszköz a Slack, de a leginnovatívabban a NYT használja, bátran kísérleteznek mindig újabb felhasználási módokkal, és külön fejlesztőcsapat dolgozik náluk az újabb ötleteken. Ezek közül több nyilván el fog tűnni a süllyesztőben, de ami hatékonynak bizonyul, más lapoknál is könnyen elterjedhet vagy megjelenhet az adott lapra szabott változatban.
Tavaly augusztusban például az egyik percről percre közvetített republikánus tévévitát írták és szerkesztették közvetlenül Slackben. Így az újságírók ugyanúgy egy csatornára írták a posztjaikat, mintha csetelnének, nem kellett a szerkesztői felülettel bajlódniuk. A szerkesztők pedig ugyanott, a cseten belül tudták szerkeszteni és élesíteni az egyes posztokat, amelyek ezután automatikusan megjelentek a közvetítésfolyamban. Ezzel a szerkesztőség az élő közvetítés esetében különösen fontos perceket nyerhetett. De csetbottal is próbálkoztak már: a Blossom nevű Slackbot a hatékonyabb közösségimédia-használatban segíti a szerkesztőket.
Behind the scenes of tonight's liveblog: @nytimes made a Chrome plugin to write/edit/publish directly from @SlackHQ. pic.twitter.com/dfvqKsdTM5
— Michael Strickland (@moriogawa) 2015. augusztus 7.
Ezek azonban mind a belső munkafolyamatokat segítették, az új választási bot az első alkalom, hogy a NYT a külvilág felé is megnyitja a Slacket, és ezen keresztül a szerkesztőséget is. A cél egy egységes, rugalmas, kommunikációközpontú felületet kialakítani a legkülönbözőbb munkafolyamatokra. Érdekes melléktermék lehet, hogy így más szerkesztőségek is könnyebben figyelhetik a NYT-tól érkező információkat, mintha folyamatosan a Twittert frissítgetnék.
A cset és a hír találkozása a telefonon
A történet persze nem csak Slackről szól, általános trend a csetelős appok felfutása: a Whatsapptól a Facebook Messengeren át számtalan másik hasonló app próbál olyan széles platformmá alakulni, hogy az élet minden területén használható legyen, a bevásárlástól a taxirendelésig. A különböző szolgáltatások integrálását pedig egyre gyakrabban intelligens botokkal oldják meg.
Ezt a trendet pedig egyre több médium is igyekszik a legkülönfélébb módokon kihasználni. A Snapchat például külön médiaplatformot hozott létre az appon belül, ahol egy tucat médium kapott saját csatornát. A német Bild Facebook Messengeren küldi el az új cikkeit az olvasóknak. A Guardian szintén egy republikánus vitát közvetített élőben, de a Whatsappon belül küldök üzenetek formájában. A Quartz pedig egy hete saját csetformátumú hírolvasót adott ki iPhone-ra.
Ma még elsősorban kísérletekről van szó és sok a vadhajtás, de ha ezek a módszerek letisztulnak és kikristályosodnak, egyáltalán nem kizárt, hogy hamarosan a csetablak lesz az kedvenc újságunk. Végül is azt se sokan gondolták volna pár éve, hogy a közösségi oldalakról fogunk tájékozódni, erre ma már azt találgatjuk, hogy a Facebook Instant Cikkei vagy a Google AMP beéri-e azzal, hogy óriási befolyással bíró publikációs-hirdetési platformként ékelődnek a média és az olvasók közé, vagy előbb-utóbb teljesen szükségtelenné is teszik a médiumok saját felületeit.
Egyelőre még a NYT-nál is bevallottan keresik az arányokat, próbálják kitapogatni, hogy mire van igény, mivel tudják leginkább kiszolgálni az olvasókat, mennyi automatizmust és mennyi emberi tartalmat igényelnek – és mi az, amivel valóban segítik a szerkesztőségi munkát is, ahelyett, hogy csak újabb felesleges terhet akasztanának az újságírók nyakába.
