Friderikusz Sándor a napokban interjút adott az Indexnek, amiben részletesen elmeséli, hogy milyen siralmas dolgokat lát, tapasztal a mai magyar médiában: a TV2-nél, az ATV-nél és általában hogyan csúszik le a magyar televíziózás a Fidesz térnyerése miatt. Till Attilának és Hajós Andrásnak is nekimegy, amiért a Tények propagandariportjai után még mindig arcukat adják a csatorna műsoraihoz. Azt is elmondja, hogy a tévések mit mondtak neki a rendszerről és a TV2-ről négyszemközt, egy kollegiális beszélgetés keretében. Mindezt azért, mert szerinte eljött az a pont, ahol már nem szabad tűrni és megalkudni. De ki dönti el, hogy hol van ez a határ, és van-e joga bárkinek mások helyett eldönteni? Vélemény.

Csütörtökön jelent meg az Indexen egy hosszú, őszinte és legalább annyira megosztó interjú Friderikusz Sándor magyar tévéssel, aki néhány hónapja teljesen eltűnt a képernyőről, miután bejelentette, nem folytatja az Összezárva Friderikusszal című műsort a TV2-n a Tények lejárató riportjai miatt, amelyeket a csatorna anomáliáinak nevezett, majd az ATV-n is megszűnt Friderikusz című beszélgetős műsora, mert nem értettek egyet a csatorna vezetésével a műsor jövőbeli hangvételét illetően.

Az egész magyar média, de főleg ketten

Az Indexen megjelent interjú sok szempontból az elmúlt idők egyik legbevállalósabb interjúja, ugyanis a tévés végigveszi a mai magyar médiapiac legnagyobb problémáit, és mindennek az alapkövét, a Fidesz növekvő befolyását. Teljes körképet kapunk arról, hogy a magyar tévés szakmában ki miért vállalhatatlan. Néhány példa:

• Beszól Hajdú Péternek, aki ezért millókra perelte, szerinte Friderikusz valótlanságokat állít róla az interjúban
• Kökény-Szalai Vivien, a TV2 hírigazgatója is megkapja a magáét, többek között a Rejtőzködő milliárdosokban bemutatott lejárató riportok miatt
• Andy Vajna, a TV2 tulajdonosa is, aki szerinte nem tudja, hol él
• többször szóba kerül az ATV tulajdonosa, Németh Sándor (egyben a Hit Gyülekezetének vezetője), akinek a csatorna vezetésében, apja kézi vezérlése mellett dolgozó fiát dilettánsnak nevezi, és több konfliktusukról részletesen beszámol

Ezeket olvasva azt érezzük, épp ideje volt, hogy valaki kiálljon ország-világ elé, és jól megmondja, mi történik a magyar médiában. Mégis van egy olyan pontja az interjúnak, amitől minden jó érzésű ember megáll egy pillanatra, és elgondolkodik, hogy pontosan mit is akar ez az interjú. Ez a rész pedig Till Attila és Hajós András, a TV2 két ismert műsorvezetőjének bemártása. Friderikusz hónapokkal ezelőtt, amikor a távozásával kapcsolatban vívódott, két kollégájával is megosztotta dilemmáját, akik őszintén beszéltek neki saját véleményükről. Valószínűleg nem sejtették, hogy azt hamarosan az Index címlapján fogják viszontlátni.

 Tilláról ezt mondja az interjúban:

"Például a márciusi felmondásom előtt egy-két héttel, A bajnok című Pintér Béla-darab bemutatóján találkoztam Tillával, aki folyamszerűen szidta nekem a TV2-t, hogy az mekkora Fidesz-fészek lett, és tűrhetetlen, ami ott folyik. Finoman jeleztem neki, hogy a magam részéről nemsokára be is fejezem az együttműködést a csatornával, amire Tilla megértően bólogatott. Ehhez képest ő azóta is folyamatosan ott virít a TV2 képernyőjén, és az arcát adja nem is egy, hanem több műsorhoz is."

Hajósról pedig:

"Amikor márciusban telefonon beszéltünk arról, miért jöttem el a TV2-től, András azzal magyarázta a maradását, hogy már aláírta a szerződését, muszáj ott lennie a tavaszi gyerek-tehetségkutató műsor zsűrijében, ugyanis ha váratlanul lelépne, az ügyvédje szerint 20-25 milliós kártérítésre kötelezhetnék. Ez akkor többé-kevésbé elfogadható érvelésnek tűnt. Csakhogy lement a gyerekvetélkedő, jött az ősz – és mit látunk? Szeptembertől a Sztárban sztár zsűrizését is elvállalta Hajós. Ami sajátos erkölcsi érzékre vall, hiszen amikor 2006 szeptemberében kiszivárogtatták az őszödi beszédet, Hajós András útja nyílegyenesen a HírTV-be vezetett, hogy nyilvánosan megkérje az akkori miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet, mondjon le, de most, tíz évvel később nem jelent számára különösebb erkölcsi problémát, hogy ő maga az Orbán-rendszer tévéjét teljes mellszélességgel erősíti."

Más véleményével ékeskedni?

Azt is hozzáteszi, hogy a Hajós- és Tilla-félék tartják életben Orbán Viktor rendszerét. Az még rendben van, hogy elmondja a véleményét, kritizálja a kollégáit, joga van hozzá. Az viszont már kevésbé oké, hogy mások véleményét is szemrebbenés nélkül kiteregeti az egyik legnagyobb országos hírportálon, főleg konkrét neveket említve, olyanokét, akik még mindig az adott cégnél dolgoznak. Nem is arról van itt szó, hogy lesz-e ennek bármi következménye a két műsorvezetőre nézve, hanem hogy bizalmasan megosztott magánvéleményeket oszt meg, amihez senkinek sincs joga, Friderikusz Sándornak sem.

Az érintettek először nem reagáltak, de többen már közvetlenül az interjú megjelenése után hangot adtak az ezzel kapcsolatos felháborodásuknak.

• Havas Henrik reakciója mérhetetlen dühöt sugároz, válaszként írt Facebook-posztja így kezdődik: EZ NOOORMÁLIS??? Azt írja, hányingert kapott attól, ahogy Friderikusz szimplán feljelenti néhány kollégáját. 
• Puzsér Róbert kritikus sem hagyta szó nélkül az interjút, védelmébe veszi Hajóst és Tillát, mondván, hogy minőségi munkát képviselnek a magyar televíziózásban.

Tegyük hozzá, a két műsorvezető érdemeitől is teljesen független kérdés, hogy etikus-e helyettük nyíltan véleményt nyilvánítani bármilyen ügyben.

Magánügy, hogy ki meddig tűr

Egy nappal az interjú megjelenése után derült ki, hogy maga Hajós András is úgy érzi, hátba támadta korábbi kollégája, akit anno a bizalmába fogadott. Fel is teszi a kérdést válaszposztjában: "Szopatsz, Sándor?" Az a helyzet, hogy jogos a kérdés. "Nem vagyok senkinek a távkapcsolóval irányítható forradalmára. Voltam, és nem történt semmi" - írja, majd kifejti: az, hogy hol van a tűréshatár, mindenkinek a magánügye. Ő most műsort készít a TV2-nél, erre koncentrál, mert ez a feladat, ezt szereti csinálni, bár vállalja, nem minden tetszik neki. Ennek ellenére kikéri magának az erkölcsi kioktatást, amit csakis a szüleitől és még néhány makulátlan erkölcsű embertől hajlandó elfogadni. 

A másik kritizált tévés, Tilla azóta sem reagált hivatalosan, de a Forbes Flow-n azt mondta, kikéri magának, hogy miatta olyan az ország, amilyen, és próbál normális életet élni, amibe a kompromisszum is belefér.. „Az, hogy ki hova van bekapcsolva, milyen érdekek mentén, elég bonyolult; mióta világ a világ, sokféle függés van. Sok szempontból nem vagyok független ember, de ez mélyebb téma, emiatt nem kell kiemelni és pellengérre állítani valakit".

Friderikusz szerint az az erkölcsi alapja mások véleményét kiteregetni, hogy nála már eljött az a pont, amikor senkinek sem kéne támogatni a mostani rendszert, és szerinte mindenki, aki még most is a TV2 szekerét tolja, valójában gyáva, és mindenféle kifogással takarózik, például eltartásra szoruló gyerekekkel, vagy idős, beteg szülőkkel. Ilyen körülmények sajnos vagy nem sajnos, valóban léteznek, ráadásul mi ez a határ amiről beszélünk? Valójában ezeknek a határoknak a meghúzása teljesen szubjektív: mindenki maga dönti el, hogy mikor telik be a pohár, és azt is, hogy ha betelt, csendesen távozik, vagy felszólal a rendszer ellen egyfajta lázadóként. Friderikusz azonban ezt eldöntötte mások helyett, és akárhogy is nézzük - akármilyen siralmas a magyar média és a TV2 helyzete - ez bizony korábbi kollégái hátba támadása.

Mi a tanulság?

Abban igaza van Friderikusznak, hogy minél többen támogatják ezt a rendszert, szép csendben, annál rosszabb a helyzet. A megalkuvó magatartás tovább rombolja a hazai médiaállapotokat, de ettől még nincs joga ítélkezni. Valószínűleg még rengeteg embert találunk a hazai médiában, akik nem értenek egyet a rendszerrel, mégis maradnak. Miért pont Hajós és Till Attila lett itt a fő gonosz? 

Ami pedig főleg érthetetlen: az interjú ezek nélkül az állítások nélkül is ütős anyag lett volna, erős üzenetekkel, így azonban nem csak annyi történt, hogy ő maga jól bemutatott a rendszernek, hanem másokat is magával rántott, a belegyezésük, sőt a megkérdezésük nélkül, minden jel szerint az akaratuk ellenére. Az interjúnak így amellett, hogy a magyar média a pusztulás felé tart, még egy nagyon fontos üzenete volt: a legközelebbi kollégáiban, barátaiban sem bízhat meg maradéktalanul az ember. Szóval ez egyben egy figyelmeztetés is az egyre hányatottabb sorsú magyar médiumoknál dolgozóknak: csak okosan azokkal folyosókon, udvarokon zajló hőbörgésekkel és hasonlókkal.