A villamosmegállóban angolul beszélgető kis csoportból azonnal kiszúrod a magyar idegenvezetőt, majd kuncogsz egy kicsit magadban és megjegyzed, hogy hát igen, a magyar akcentust kilométerekről felismerni. Bármennyire is kirívónak tűnik a magyar, igazából ez a helyzet mindenféle akcentussal. Gondolkoztál már azon, hogy az agyunk miért azonosít idegenként bizonyos hangzásokat és kiejtéseket? Vagy hogy egyáltalán mi az oka az akcentusnak?

A BrainCraft pszichológiai kérdésekkel foglalkozó videóblog újabban az akcentus kérdését feszegeti. Vajon miért ismerjük fel az akcentusokat és hogyan alakulnak ki a hanghordozás, kiejtésbeli sajátosságok? Miért van az, hogy három – elviekben ugyanazt a nyelvet beszélő – nemzet mégis furcsálkodva néz egymásra?

Bouba, kiki – tudod mi az?

Nem, mégis ha meg kéne mondanod, hogy a két ábra közül melyik a kiki és melyik a bouba, lenne válaszod.

Másoknak is van, ráadásul a kísérleti eredmények szerint több mint 95 százaléknak ugyanaz, ami valószínűleg neked is. Mind a bouba mind a kiki kitalált szavak, mégis rögtön valamilyen jelentést kapcsolunk hozzá és egy kép is megjelenik bennünk a fogalommal kapcsolatban. Míg a kiki hallatán valamilyen hegyes, addig a boubát hallva valamilyen legömbölyített, puhább dolog jelenik meg előttünk.

Egy zsiráf tovább bírja víz nélkül, mint egy teve?

Ahogyan a különböző hangzások jelentéseket ébresztenek bennünk, ugyanúgy az emberek beszédmódja és kiejtése alapján is azonnal fogalmakat, tulajdonságokat kapcsolunk az illetőhöz. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben elfogultak vagyunk a saját kiejtésünk mellett. Már egyéves gyerekeknél is ki lehet mutatni, hogy azt a kiejtést preferálják, amit az otthonukban használnak az idegen akcentussal szemben.

Azon kívül, hogy más akcentusú emberekhez eltérő tulajdonságokat társítunk, a kiejtés különbözősége a bizalomra is hatással van. Kevésbé hiszünk azoknak az információknak, amiket idegen akcentusú emberektől kapunk és minél erősebb ez az akcentus, annál nagyobb kételkedéssel fogadjuk a hallottakat. A kísérleti mondatot: „Egy zsiráf tovább bírja víz nélkül, mint egy teve” sokkal könnyebben hiszik el az emberek, ha azt egy ugyanolyan kiejtéssel beszélő embertől hallják. Egyes kutatások szerint a kiejtésnek még nagyobb szerepe van a kategorizációban mint a kinézetnek, ami azzal magyarázható, hogy a beszéd közvetlenül kapcsolódik az információnyújtáshoz.

Olyan akcentusok esetében, melyeket felismerünk, még erőteljesebb az agyunkban elinduló jelentéstársítás. Nem véletlen, hogy az amerikai filmekben a rosszfiú többnyire brit.

Akcentus nélküli világ?

A közösségi oldalak nyújtotta lehetőségekkel és az elszaporodott nemzetközi kapcsolatokkal elképzelhető, hogy ezek az akcentusok lassan összemosódnak, és ha meg nem is szűnnek, de már nem lesznek ekkora befolyással a megítélésre. Egyelőre viszont nem hinnék el nekem Angliában, hogy a zsiráfok tovább bírják víz nélkül, mint a tevék.

Fotó

Jön a novemberi Média 2.0 Meetup!

A kommunikációszakosok sokszor nem tudják, mire lesz jó, amit tanulnak. A szakma egyelőre nem igazán segít a választásban egyetem után. Mi szeretnénk. Találkozó kommunikációszakosoknak, pr-osoknak, médiásoknak, marketingeseknek, egyetemistáknak, szakmabelieknek és érdeklődőknek. Egy sör mellett.

Meghívott előadók:

Sas István, reklámszakember

Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója

Időpont: 2014. november 11.

A helyszín: Ötkert (1051 Budapest, Zrínyi utca 4.)

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, itt kell regisztrálni.

Itt vagyunk a Meetup.com-on.

Általánosan elfogadott bölcsesség, hogy a média világába kapcsolatokon keresztül vezet az út (bár ez a legtöbb állással így van): az ismerősök sokszor tehetnek jó szolgálatot, de nem törvényszerű, hogy csak így érvényesülhetünk. Kezdetnek már az is megteszi, ha tudjuk mit és hol keressünk. A Social Daily is álláskereső aloldalt indított, összeszedtük, hol érdemes még állást, gyakornoki helyet keresnie a kommunikációszakosoknak.

November 11-én jön a Média 2.0 blog média- és kommunikációs meetup-sorozatának következő állomása! Ezúttal Sas István reklámszakember és Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója tart előadást. A helyszín továbbra is az Ötkert (1051 Budapest, Zrínyi utca 4.), kapunyitás 18:30-kor. Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

A novemberi már a harmadik alkalom, az eddigi két meetup több száz fős részvétellel zajlott. Szeptemberben Tanács János (BME) tartott kríziskommunikációs gyorstalpalót, és Varga Attila Sixx (Index.hu) mesélt arról, hogyan neveljük újságíróként a trolljainkat. Októberben Hanga Zoltán az állatkerti PR-ról, Aczél Petra (BME) pedig a médiatudatosság kérdéséről beszélt. Mindegyik előadás megtalálható a Youtube-csatornánkon

A célunk az eseménysorozattal, hogy rendszeres és színvonalas, de egyben kötetlen hangulatú platformot biztosítsunk a szakma jelenlegi és jövőbeli szereplőinek, ahol hivatásuk kiemelkedő képviselőitől hallgathatnak előadásokat, de kollégáikkal is találkozhatnak egy sör vagy fröccs melletti eszmecserére. Emellett mindenki mást is várunk, akit érdekel valamelyik előadás témája, vagy kíváncsi arra, hogy mivel is foglalkozik valójában egy úgynevezett kommunikációs szakember.

A politika mediatizálódásának köszönhetően folyamatosan egyszerűsödnek a közéleti beszédek. Az ok persze nem ilyen egyszerű, de kétségtelen, hogy ez az egyik. Nézzük meg az ókori szónoklatokat vagy akár George Washington 18. századi székfoglaló előadását mellette pedig a mai kampányszövegeket (még akkor is, ha nyilván nem teljesen ugyanaz a céljuk), rögtön feltűnik a különbség: napjaink fogyasztói igénye az összetett helyett az egyszerű, az absztrakt helyett a konkrét üzenetek kommunikálásának kedvez. Régen persze nem feltétlenül a mai értelemben vett tömegekhez kellett szólni, ettől függetlenül érdekes a különbség, amit alátámaszt az amerikai Vocativ portál is, mely csaknem 600 elnöki beszédet vetett alá a híres Flesch-Kincaid olvashatósági tesztnek. Az eredmény: ma már bőven elég egy hatodik osztályos diák szövegbefogadási szintjén állnunk, hogy megértsük politikusaink gondolatait.

Felpuffadt hasú, csontig lesoványodott gyerekek, legyek egy alig kétéves kisfiú arcán. A harmadik világ problémáira sok esetben sokkoló, hatásvadász képsorokkal kénytelenek felhívni a figyelmet a különböző nonprofit szervezetek. Két kreatív ügynökség azonban most más eszközzel mutatja be, hogy sok esetben milyen, számunkra alapvető szükségleteket kell a fejlődő országokban élő gyermekeknek nélkülözniük. Arra voltak kíváncsiak, hogy három kontinens három országában hogyan jelenik meg a szuperhős képe az ott élő gyermekek képzeletében.