A tudománykommunikáció volt a témája a hétfői Media 2.0 Meetupnak, Dr. Láng Benedek megismertette a közönséget a publikus tudományfelfogás modelljeivel, Stöckert Gábor az Index rovatvezetője pedig bemutatta egy piacvezető portál tudományos rovatának működési elveit.

Ismét megtelt a Design Terminál konferenciaterme a Media 2.0 blog Meetupján, ahová nemcsak az előadások érdekessége miatt érkeztek az érdeklődő szakemberek, de új munkakapcsolatok kialakulásának is remekül megágyazott a kötetlen hangulat.

Tudománykommunikáció minek van?

Ahogyan azt a beharangozó posztunkban is említettük, a mostani találkozó témája az ELTE egyik képzésének megszüntetésével szomorú aktualitást kapott, pedig a tudománykommunikáció, illetve az ezzel foglalkozó szakemberek szerepe a nagyközönség és a tudományos kutatások, illetve áltudományos hírek kapcsolatában kiemelten fontos. Dr. Láng Benedek előadásában rámutatott, hogy az általános benyomás az, hogy a tudomány nem megfelelően jelenik meg a médiában.

Míg a kutatók a különböző intézetekben,laborokban a külvilágtól szinte elzárva dolgoznak, addig sok, tudományos alapokat és módszertant nélkülöző, de tudományosnak tűnő hír jelenik meg a médiában. Ennek nincs más oka, minthogy a koncentrált lappiacon és az olvasókért folytatott versenyben előnyt élveznek a szenzációhajhász megfogalmazások, kattintásbarát címek, vitatható kutatási eredmények. Mivel ez a média egészére igaz, ezt számon kérni vagy szidalmazni nem célravezető.

Tény, hogy a hatásvadászat miatt sok áltudományos hír és téma is felületet kap, de ez ellen leginkább a média ismeretében, és nem ellenében tud hatni a tudományos közösség. A média torzító, szelektáló mechanizmusait érdemes tehát adottságnak tekinteni, annak fényében pedig főleg, hogy a legfrissebb médiaelemzések szerint még mindig elsődleges forrásnak számít az újság és a televízió a tudomány híreit illetően.

Megtölteni, vagy kontextusba helyezni?

Az előadás kulcsfontosságú része a public undestanding of science (PUS) két modelljének ismertetése volt. A PUS röviden az a felület, amelyen keresztül a laikus kapcsolatba kerül a tudománnyal. Hogy ez hogyan működhet hatékonyan, milyen módszerekkel lehet a legtöbb hasznos tudást átadni, erről szól a PUS két modellje. A deficitmodell abból indul ki, hogy az emberek feje alapvetően üres, meg kell tömni tudományos ismerettel, és akkor majd nem fognak bedőlni a különböző babonáknak, áltudományos ismereteknek. Ezzel a legfőbb probléma, hogy irreális elképzelés, hogy az emberek minden területen képesek legyenek megtanulni, befogadni minden információt egy olyan alaptudás eléréséhez, amely képessé teszi őket arra, hogy valamiről meg tudják állapítani, hogy tudományos vagy csupán szenzációhajhászásról van szó. Másrészt e modell úgy tesz, mintha a tudományok egyfajta jól körülhatárólható, kerek egész ismeretek lennének, és nem egy folyamatosan változó, formálódó tudásanyag.

A kontextusmodell ezzel szemben arra alapoz, hogy az embereknek megvannak a különböző ismeretszerzési stratégiáik, és ezek folyamatos fejlesztésével el lehet érni azt, hogy az adott területen szerzett jelentős szakértelem nélkül is el tudják dönteni, mennyire tudományos az adott tartalom. Ez egyfajta metaszakértelemnek is tekinthető, amikor azt az általánosabb szabályrendszert sajátítjuk el, amelyek alapján nagy bizonyossággal és általánosságban megítélhető, hogy mikor kinek, illetve milyen információknak szabad hinni. Összességében elmondható tehát, hogy a deficitmodell alapvetően a tudományos műveltséget helyezi előtérbe, míg a kontextusmodell szociális műveltség kérdése leginkább.

Az este második előadója, Stöckert Gábor az online tudományos média működési elveit taglalva, több megdöbbentő saját példával Indexes tapasztalataiból. A történeti áttekintés során elmondta, hogy az Index elődje, az Internettó még erős tech/tudományos gyökerekkel indult szerkesztői összetételéből adódóan, ám ez később eltűnni látszott ahogyan szép lassan az egyik legnagyobb magyar hírportállá nőtte ki magát. Sajnos a tudomány rovat sem tud kivétel lenni az alól, hogy az online médiumok – néhány kivétellel – a kattintásokból élnek, így kénytelenek a tudományos bulvár, illetve az úgynevezett népszerű tudomány felé nyitni cikkeikkel.

Címadás és hírverseny

Stöckert néhány meglepő példát hozott címadási tapasztalataiból is, melyből kiderült, hogy például a “sejtés” szó címbe illesztése után nyugodtan mindenki elmehet hosszú hétvégére, úgyis annyi kattintást fog hozni, mint sok másik cikk összesen. A tudományos hírek, illetve az újságírói munka minőségére szintén nincs jó hatással a portálok közötti hírverseny sem: néhány perces előny is sok kattintást hozhat, javítani pedig ugye utólag is lehet. Ez utóbbi miatt van az is, hogy szaklektorhoz leginkább csak a nagyobb anyagok kerülnek a napi hírek idő és erőforrás hiányában nem. Persze mindezektől függetlenül nem riták a terjedelmes, valóban tudományog igényű írások sem, de ahhoz, hogy fedezni tudják az ehhez szükséges anyagi és emberi erőforrásokat, szükség van arra, hogy a kattintások számát maximalizálják.

Az eseményről készült videó hamarosan elérhető lesz Youtube csatornánkon, további képeinket pedig megnézhetitek Facebook oldalunkon, amit érdemes követni, hogy elsőként értesüljetek következő eseményeinkről. Előadóinknak és hallgatóinknak ezúttal is köszönjük a részvételt, hamarosan találkozunk!

Fotók: Deák Vera

A brókerbotrány nem is brókerbotrány. Ha pedig csapkodnak körülöttünk a villámok, legjobb, ha csöndben maradunk, de egy krízishelyzet kommunikációs kezelése még akkor is rémálom. Az Iszlám Államnak viszont a kommunikációja okozza a krízist a nyugati országokban. A Hisztéria Krízis Klub második gyűlésén jártunk, ahol a pénzintézeti botrányok és az Iszlám Állam kommunikációjáról hallhattunk előadásokat.

Ma 97 éve halt meg Vay Sándor, az első magyar női újságíró, aki férfiként élte az életét. A Vay Sarolta néven született grófnő különös élete regényt is ihletett, sőt, különféle – köztük külföldi – oldalak próbálják felfedni történetét. A rejtélyes újságírónőt legendák övezik, egyes elbeszélések szerint kilenc felesége volt.

Vay Sándor gróf, D’Artagnan, Vayk – ezeken az álneveken jelentek meg írásai az első magyar női újságírónak, Vay Sarolta grófnőnek. Az álnév nem véletlen, a hölgy ugyanis egész életét férfiként élte.

Vay Sándor 1859-ben született, és a történetek szerint későn jött gyerek volt. Mivel édesapja, gróf Vay László fiúgyermekre, egy örökösre vágyott, édesanyja – és mindenki más is a háznál – színjátékba kezdett. Senki sem árulta el a gróf úrnak, hogy gyermeke nem fiú. Saroltát tizennégy éven át fiúként nevelték: nadrágba öltöztették, horgászni és vadászni tanították, sőt, még megkeresztelve is Sándor néven lett. A lebukás akkor jött, amikor született egy második gyermek is, egy fiú, így a különbség nyilvánvalóvá vált. Ekkor viszont már hiába próbálkoztak a szülők, hogy lánnyá neveljék Saroltát, ő eldöntötte, hogy férfiként folytatja életét, és amint lehetősége volt rá, elköltözött és önállósult.

Felbukkant Bécsben, Prágában, Pesten, számos nővel folytatott viszonyt. Valódi nemére csak akkor derült fény, amikor csalása miatt bebörtönözték. Ugyanis férfinek kiadva magát feleségül vette Marie Engelhardtot, egy gazdag hadnagy lányát, de nem sokkal az esküvő után kiderült a titka. A történet érdekessége, hogy a lány a börtönből szabadult Vay Sándorra a legnagyszerűbb nőként tekintett, csodálattal kísérte őt végig életén. Az író-újságíró 1918. május 23-án halt meg Bécsben tüdőgyulladásban. A személyét körüllengő mítoszok szerint a  kilenc felesége is volt és hat különböző nő élt Bécsben Vay grófnő özvegyeként.

Írásai jórészt korképek; a vidéki nemesi kúriák világát ragadta meg. Kezdetben verseket, később prózákat is írt, emellett rajzokat készített a nemesi családok életéről. Szülővárosa önálló kötetet jelentetett meg verseiből, Rakovszky Zsuzsa pedig VS című regényében elevenítette meg alakját. Vay Sándor nemcsak egy írói álnév, hanem egy férfiként élt női élet kifejeződése.

Vay Sándor versei és írásai itt olvashatók: http://mek.oszk.hu/10300/10344/10344.htm

Kép

A Liberális Fiatalok Egyesülete (LIFE) által szervezett előadássorozat legutóbbi témája a közösségi média és a politikai kapcsolata volt. Vagyis inkább csak lett volna. Merthogy a másfél órás rendezvényen vajmi kevés szó esett a politikáról. Mondhatni semmi. Talán az idő volt túl kevés ahhoz, hogy a programajánlóban ígért témát is kifejthessék a kerekasztal-beszélgetés résztvevői a „Mit jelent számodra a blogolás?” kérdés mellett, de erre legalább egész érdekes válaszokat kaptunk a legkülönbözőbb politikai nézeteket képviselő magyar bloggerektől.

A kormány újabb speciális képzettséget kínáló szak megszüntetését tervezi: az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) a napokban értesítette az ELTE Természettudományi Karát arról, hogy a Tudománykommunikáció a természettudományban MSc-t többé nem indíthatják. Az ügyet jól ismerő, de nevét nem vállaló forrás a Média 2.0 blognak megerősítette a kormány tervét. Bár a szak létezését nemcsak munkaerőpiaci igény, de a felvételiző hallgatók évről évre növekvő száma egyértelműen indokolná, a legfelső vezetés mégis úgy látja, hogy ez a szak is csak egy újabb út a gyorséttermek pultja mögé. 

Az előkészítési munkákat, hatástanulmányokat és felméréseket látszólag teljesen nélkülöző döntés-előkészítési eljárás egyértelmű tévedéseit egy névtelenséget kérő ELTE-s hallgató ma délelőtt már elmagyarázta a szakpolitikusoknak a 444.hu-n, mi csak néhány gondolattal szeretnénk kiegészíteni és támogatni a tiltakozását. A hallgató levelében írtakat a képzést ismerő névtelen forrásunk is megerősítette.