A reklámok elcsalása nem új dolog, becslések szerint már eddig is minden online marketingre költött dollárnak nagyjából a felét vitték el a különféle csalási mechanizmusok, amelyek erre a szegmensre épültek rá. A Techrunch összefoglalója szerint azonban idén minden eddiginél nagyobb figyelmet kap a téma, részben éppen azért, mert folyamatosan növekvő jelenségről van szó, és egyre többféle módszer jelenik meg.

Ha Lázár János letelefonál az Origónak, hogy srácok, ezt azért nem kéne, kis túlzással feláll a fél szerkesztőség, sőt még egy kisebb (bár nem elég nagy) tüntetés is kerekedik belőle. Azonban történik-e valami akkor, amikor a egy lap felsővezetése tiltja le az újságírót a sztoriról, mert az partnereinek kínos ügyekről készített cikket? Rosszabb-e egyik, mint a másik? Ugyanolyan fontos-e a különböző gazdasági szereplők disznóságait felderíteni, mint a politikusokét?

 Az történt, hogy a Vice egyik külsős munkatársa írt  egy cikket a legnagyobb amerikaifutball-szövetség körüli botrányokról, és bojkottra szólította fel a nézőket.

„Football, and the NFL in particular, is not some wholesome all-American pastime. It’s fucking despicable—and if you love America, you’ll stop watching it.”

 Azaz: a[z amerikai] foci, az NFL nem egészséges összamerikai időtöltés. Kibaszott megvetendő. Ha szereted Amerikát, ne nézd.

Magyarországon jelenleg nagyon kevés felülete van a válságkommunikációs szakmának: a Bőhm Kornél nevéhez köthető Spindoc Kommunikációs Hálózat mellett egyedülálló kezdeményezés a tegnapi KrikoMMeetup-sorozat, melynek legújabb állomásán a pletyka volt a téma. 

A pletykálás negyvenezer éves múltra tekint vissza: az agykéreg megvastagodása után az ember képessé vált egyre több mindenre emlékezni, egyre több információt kötni a közösség egyes tagjaihoz. Ma már a pletyka ugyanúgy része a beszélgetésnek az ausztráliai bennszülötteknél, mint az amerikai üzletembereknél. Sőt, a becslések szerint a kommunikációnk 60%-át ez teszi ki.

Ember legyen a talpán, aki még kiigazodik a fényképezésre vonatkozó magyar törvényeken. 2014. március óta már a kép elkészítése előtti engedélykérésre vannak kényszerítve a sajtófotósok – nem mintha már nem büntettek volna meg médiamunkásokat jóval az új törvény megszületése előtt is azért, mert nem kértek engedélyt a szereplőtől a fénykép elkészítésére. A törvényszövegben szereplő kivételek pedig csak tovább bonyolítják a helyzetet. Rendőrök eddig nem szerepelhettek felismerhetően, most már igen. De akkor ők most közszereplők vagy a kordonon átüvöltve tőlük is engedélyt kellene kérni? Hogy is van ez?

Általánosságban az utca embere, ha a fenntarthatóságról kérdezzük, mindig csak a környezetvédelemre gondol. A fenntarthatóság ezzel szemben egy három pillérre épülő egész, amelynek a környezeti vonatkozások mellett fontos eleme a gazdaság és a társadalom. Erre a három pillérre épülve került megrendezésre a hetedik Fenntarthatósági Nap a Millenárison szeptember 27-én. A program központi kérdésköre a függés volt, a szekcióbeszélgetések a gazdasági, környezeti és társadalmi függőségi viszonyokat járták körül. Mivel az FN egy fesztiválkonferencia, így a szakma mellett a tudatformálás és a szórakozás is előtérbe kerül, ezt a megjelent 50 kiállító által szervezett programok, bemutatók, valamint az eseményt záró afterparty biztosította.