D. Tóth Kriszta tegnap a BME KommON Kommunikációs Szakkollégium szervezésében tartott előadást a BME-n. Lassan már egy éve, hogy felmondott az MTVA-nál, és bár boldogan idézte fel a DTK Show néhány pillanatát, nem vágyik vissza a képernyőre.  Sok volt a cenzúra a köztévénél: Kulka Jánost például nem hívhatta meg műsorába. A műsorvezető egy betiltott videót is levetített, amiből kiderült, hogy a humor és az önirónia tiltólistán szerepel az MTVA-nál. Rossz tapasztalatai és a Vundersőn és Zuperszexi ellenére is úgy gondolja, hogy menthető a magyar média. A médiaszakos egyetemistákat arra biztatta, mindig vállalják fel a véleményüket, és keressék a lehetőségeket, mert soha sem tudhatják, mikor derül ki, hogy épp jókor vannak jó helyen.

Fábrynak lehetett

Lassan már egy év telt el azóta, hogy D. Tóth Kriszta január 4-én felmondott az MTVA-nál. Azóta is remekül megvan a tévézés nélkül: UNICEF-es gyermekjogi munkája mellett, cikkeket ír és interjúkat készít különböző lapoknak. A mai napig nagy hírfogyasztó, de ha visszatérne a képernyőre, csakis beszélgetős műsort vezetne. Annak ellenére, hogy a mai magyar médiában csak ellenpéldákat lát, hiszi, hogy lehet egyszerre minőségi és szórakoztató műsort csinálni. Sebestyén Balázsék bukott show-járól, a Vundersön és Szuperszexiről elmondta, hogy maga is minősíthetetlennek tartja. 

D. Tóth Krisztának nemcsak azért lett elege egy évvel ezelőtt, mert kirúgták stábja nagy részét. Azt is megelégelte, hogy előre el kellett küldenie  a javasolt vendégek listáját a csatorna vezetőségének, és csak azokat hívhatta meg a DTK Showba, akikre rábólintottak: Kulka János szereplését például többször megvétózták. Eközben Fábry Sándor szabadon dönthetett arról, hogy kiket hív meg külső gyártású műsorába. Ezek után érthető, hogy a műsorvezetőnő nem értékelte, hogy röviddel távozását követően, Kulka volt a Fábry Show egyik vendége.

Majka száma miatt tiltották be a stáb legviccesebb videóját

A show történetének talán legviccesebb pillanatait egy betiltott videó örökíti meg: a stáb tagjai a stúdióban eljátszották, hogy Majka Belehalok című számát adják elő. Egyesek komoly arccal, átéléssel, mások nevetve, viccelődve tátognak és mozognak a zenére. A közszolgálati tévézés és a rap műfaj összeházasítása különös iróniát teremt. Az MTVA vezetői azonban nem értékelték ezt a fajta humort: a csatorna nem adta le a videót, sőt, még a Youtube-ról is töröltették.

A műsorvezető most lejátszotta a betiltott klipet a jelenlévőknek, akik remekül szórakoztak rajta: mindenki szakadt a röhögéstől. Szerinte is nagy kár, hogy a felvétel nem juthatott el a szélesebb közönséghez, mert amellett, hogy borítékolható a siker, a csatorna imázsának is jót tett volna.

Majka egyébként vendég volt a show egyik adásában, de szereplése előtt el akarták küldeni, mert utólag vették észre, hogy fent van a jóváhagyott vendégek listáján. D. Tóth Kriszta hallani sem akart arról, hogy elküldjék a már a sminkben ülő Majkát, és felvették a beszélgetést. Kiírták DVD-re az anyagot, és megmutatták a vezetőségnek, akik végül úgy döntöttek, hogy nem alkalmaznak nyílt cenzúrát, és engedélyezték a leadását.

Tökös emberek kellenek a magyar médiába

A műsorvezető nyíltan beszélt a politika és a média összefonódásáról: már a beszélgetés elején eloszlatta az olyan tévhiteket, hogy létezhet pártatlan médium. Bár a mindenkori ellenzék a szabad sajtó mellett kampányol, hatalomra kerülésekor már neki is az az érdeke, hogy a média az ő ideológiáját közvetítse. Arra biztatta a jövendőbeli médiamunkásokat, hogy legyenek bátrak, és tartsanak ki az elveik mellett, mert a saját generációjából már kiszívták a bátorságot. Úgy gondolja, hogy az olyan „tökös” riporterekre kell példaképként tekinteni, mint Krizsó Szilvia, Mészáros Antónia és Kálmán Olga.

A jelenlévőket főleg az érdekelte, mit tehetnek azért, hogy el tudjanak helyezkedni a szakmában. D. Tóth Krisztának nagy szerencséje volt, mert médiaszakos egyetemi hallgatóként egy oktatója hívta el tévézni. Ekkoriban indultak az első kereskedelmi csatornák, ahová sok fiatalt kerestek, friss elméket, amelyek még formálhatók. Ezzel azért is volt szerencséje, mert bátortalan egyetemista volt, és biztos benne, hogy magától egy tévécsatorna ajtaján sem mert volna kopogtatni. A mai pályakezdőknek viszont muszáj döngetni a kapukat, nem engedhetik meg maguknak, hogy várjanak a nagy lehetőségre. A mostani körülmények között azért is keményen meg kell dolgozni, hogy az ember jó időben legyen jó helyen. Érdemes minden szakmai előadásra és rendezvényre elmenni, mert soha sem lehet tudni, hogy melyik találkozás lesz az első lépés a siker felé vezető úton.

Fotók

1, 2: Horváth Tímea, KommON

A Mathias Corvinus Collegium szervezésében lezajlott egy kerekasztal-beszélgetés a mai online média néhány prominens szereplőjével, akik az előzetes program alapján arra keresték a választ, hogy mi hiányzik a magyar médiapiacról, illetve milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy új szereplőnek. A rendezvény ugyan publikus volt, mégis érezhetően médiaszakos hallgatóknak szólt, és ez a vendégek életkorán és létszámán is tükröződött. Az már az első néhány perc után kiderült, hogy valószínűleg nem ezen a rendezvényen fognak megoldódni a mai média legfontosabb problémái, de a fogcsikorgató hideg ellenére eljött diákok egy részének azért talán tudott újat mondani Weyer Balázs, Kerényi György vagy Balogh Ákos Gergely.

A kissé visszafogott felkészültségű moderátorlány első kérdésére – miszerint mivel vannak megelégedve a hazai médiával kapcsolatban – például mindjárt sikerült Balogh Ákos Gergelynek egy olyant válaszolnia amire többen felkapták a fejüket: szerinte a hazai média sokszínűsége kiváló, és nagyon jó, hogy nincsenek már meg azok a kapuőr szereplők, akik annak idején a kommunizmus médiáját jellemezték. Arra már nem emlékszem, hogy felhozta-e erre jó példának a Magyar Televízió híradóját, vagy ezt csak én gondoltam oda utólag magamban, dehát igazából mindegy is.

Weyer Balázs leginkább a szakmabeliekkel van megelégedve, azaz az emberanyaggal,  annál kevésbé a végtermékekkel. Kerényi György azzal kezdte, hogy túl sok jót nem tud elmondani a magyar (leginkább internetes) médiáról, de hozzátette, hogy szerinte kellő szakmai tudással és elhivatottsággal bármit meg lehet valósítani, úgy, hogy az sikeres tudjon lenni. Figyeltem, hogy erre a kijelentésre Weyer Balázs nem kezd-e el kényelmetlenül fészkelődni a székében, de nem tette. Később amikor a Poszt magazinról szólt elárulta, hogy ő az magyar online médiában egyfajta túltermelést lát, ezért (is) döntött egy print indítása mellett. Hozzátette, hogy a Poszt üzleti modellje az alacsony előállítási költségek miatt már egy nagyon alacsony – háromezres – eladott példányszámnál is működött volna,  azonban hat hét alatt ezt nem sikerült elérni.

Szó volt még a közösségi média “frenemy” jellegéről: egyrészről mind nagyobb forgalmat irányít a Facebook, a Twitter és nyilván a Google a különböző oldalakra, amelyek ezeknek köszönhetően növekvő kattintásszámokról tudnak beszámolni, ugyanakkor viszont egy óriási szeletet kiharaptak már a hirdetői tortából is. Weyer Balázs hibaként értékeli, hogy ezek a mamutok, nem, vagy csak alig csatornáznak vissza jövedelmet a tartalom előállítóinak: ha nem lenne tartalom nem lenne mit megosztani sem.

Az idealisztikus média-szerepfelfogás szempontjából sem előnyös, hogy a médiumokat mind nagyobb mértékben a hirdetők és nem az olvasók tartják el: így az olvasók által a médiummal szemben támasztott tartalmi elvárások is egyre súlytalanabbak lesznek.

A beszélgetők között vita alakult ki arról, hogy vajon a fiatalabb korosztály közönyösebb-e a közéleti-politikai témákkal szemben, mint régen, vagy az érdeklődés állandő és inkább csak attitűdbeli különbségek fedezhetőek fel. Ebben nem jutottak dűlőre, Kerényi György viszont elmondta – ami nekem újdonság volt – hogy ők kimondottan ezt a fiatalabb korosztályt célozzák meg. Az ügyesen lekoppintott The Verge-dizájn, és a valóban nagyszerű hétről hétre jelentkező "mega” rovat újszerű és magyar viszonylatban egyedülálló, de hogy az ilyen nagy befektetett energiával elkészített cikkek és körítés vajon vonzza-e a fiatalok tömegének kattintásait az szerintem egyelőre számukra is kérdéses.

Arra a kérdésemre, hogy látnak-e a jövőben esélyt arra, hogy akár crowdfounding jelleggel, vagy bármilyen más módon az olvasók finanszírozzák az online médiumokat kitérő válaszokat adtak, abban azonban megegyeztek, hogy az ideális valóban az volna, ha újra közvetlen, pénzben is kifejezett kapcsolat lenne az olvasók és a tartalom előállítói között.

A társadalmi kirekesztettség és esélyegyenlőtlenségek szempontjából napjaink Magyarországában éles kontrasztokkal találkozunk város és vidék, roma és nem roma, diplomás és szakmunkás, nő és férfi relációjában. A társadalom peremén élők jelenlegi oktatási, munkaerő-piaci, anyagi, egészségügyi, lakhatási helyzetéről számos felmérés született az elmúlt években, melyek a legtöbb esetben visszhang nélkül maradtak a hazai sajtóban. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) egyedülálló fotópályázata ezúttal telitalálat: a létminimum alatt élők mindennapjait, a nehéz sorsú gyermekek, szenvedélybetegek, idősek vagy fogyatékkal élők sorsát páratlan szociális érzékenységgel mutatja be.

Az elmúlt években határozottan fásul a jóléti társadalom. Szemünk hozzászokott a mindennapi rettenethez, az esti híradó vérzivataros félóráját könnyen elengedjük a fülünk mellett, érzéketlenül lökjük el magunktól a segítségért könyörgő kezeket. Lassan észre sem vesszük az eldugott falvakban nélkülöző, az aluljárók mocskában fázó, ideiglenes szállásokon éhező embertársainkat. Előítéleteink berögzülnek, a tehetetlenség béklyóba köt, miközben sem tényszerű helyzetképünk, sem a felzárkóztatásra és integrálásra vonatkozó megoldási alternatívánk nincs. A Magyar Református Szeretetszolgálat erre szeretné felhívni a figyelmet a pályázattal, hogy minél többen csatlakozzanak a „cselekvő egyház” valós és azonnali segítségnyújtó akciójához, s támogassák a gazdasági és kulturális szempontból lemaradottaknak.

Hétszázötven kép közül tizenkilencet díjazott a neves fotósokból álló zsűri, akik országos szintű összefogást sürgetnek. A felvételek sokszínűségük ellenére egyetlen, összefüggő szociodrámába kapcsolódnak, mely szuggesztív képi eszközökkel mutatja be a felemelkedésre vágyók életkörülményeit. Portrék, sajtófotók, mindennapi szituációk egyaránt megtalálhatók a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációját elősegítő kampányban.

A győztes, Kilátás című képet Kerekes István készítette egy régi bányásztelepülés, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajókaza Sólyomtelepén.A második helyet Haragos Zoltán Sorsok című fotója érte el, míg a harmadik Bárdos Tamás Kontraszt című képe lett. A közönségszavazást Tuba Viktor Kitaszítva című képe nyerte.

 A pályázat mottóját Jézus születésének körülményei ihlették. Szülei, József és Mária Betlehembe érkezve egy istállóban szálltak meg, mert a bibliai történet szerint „nem volt számukra hely” egyetlen fogadóban sem. (Lukács 2,7).

A legjobb fotókat a Magyarországi Református Egyház zsinati székházában állították ki (1146 Budapest, Abonyi utca 21.), ahol december végéig tekinthetők meg Szipál Márton fotográfus néhány alkotásával együtt.

A nemzeti jólét alapvető eszméje az esélyteremtő állam és szolidáris társadalom gondolata. Akiket megindítottak a képeken szereplő sanyarú emberi sorsok, azok csatlakozzanak hozzánk és tájékozódjunk együtt a Szeretetszolgálat önkéntes programjairól!

A díjátadóról készült képek és a kiállított fotók megtekinthetőek a Szeretetszolgálat Facebook-oldalán.

B. Csejtei Ildikó, a TV2 marketing és kommunikációs igazgatója a tévés piacról és a csatorna marketingfogásairól tartott előadást szerdán a BME hallgatóinak. A címlapgyanús arcok mutogatása mellett a nézettség növelésére is törekszenek, így tavasszal folytatódik Az Ének Iskolája, 2014 őszén pedig új, high-tech tehetségkutatót mutat be a csatorna. A Rising Starral az okostelefonfüggő fiatalok érdeklődését szeretnék felkelteni, és újjáéleszteni az ellaposodott műfajt. A marketingigazgató azt is elárulta, hogy miért rendszeres olvasója az Index médiablogjának, majd a pályakezdőknek adott néhány tippet a sikeres karrierépítéshez.

Az a sikeres műsor, ami sok címlapot hoz

Az internet évről évre egyre többet hasít a reklámtortából, főleg a televízió rovására: a 2008-ban indult drámai csökkenés 2012-re meghaladta a 40 százalékot. Mivel a TV2 egyre kevésbé tud megélni a reklámpiacból, a tervek szerint néhány éven belül belép a terjesztési piacra. A további bevételcsökkenést ezenkívül új, sikeres műsorok gyártásával, és a nézettség növelésével próbálják megakadályozni.

Az egyik jól bevált stratégia az event-műsorok gyártása. Ezek azok a heti egyszer sugárzott, általában élő műsorok, amik 8-12 héten át futnak, például a Megasztár, a Voice, A Nagy Duett és a legújabb, a Sztárban Sztár. Csejtei szerint bár ezek nézettségben csak heti egy napot hoznak, megéri gyártani őket, mert a kommunikációs erejük annál nagyobb. A médiumok és az emberek a hét többi napján is sokat foglalkoznak a szereplőkkel, így az ilyen műsorok esetében a nézettségi adatok mellett fontos szempont a siker mérésénél, hogy hány címlapot hoz egy-egy adás.

Eddig egyedül Az Ének Iskolája esetében nem volt ez cél, hiszen itt a gyerekeket inkább védeni igyekeztek a bulvármédiától. A marketingigazgató büszke erre az alkotásra, mert bebizonyította, hogy egy aranyos és kedves műsor is hozhat nagy nézettséget.  A sikerre való tekintettel jövő tavasszal indul a gyermektehetségkutató második évfolyama.

Új tehetségkutató indul jövő ősszel

A fiatalok megváltozott tévénézési szokásai miatt nehéz ezen a csatornán elérni őket, mégis erre tesznek kísérletet 2014 őszén a Rising Star című tehetségkutató bemutatásával. Az egyre unalmasabb tehetségkutató műsorokat a közönség erősebb bevonásával próbálják felpörgetni. Egy mobilalkalmazást lehet majd letölteni a TV2 honlapjáról, és a nézők ezzel szavazhatnak, hogy melyik jelentkező kerüljön a versenybe. Az új formátum idén szeptemberben debütált Izraelben, ahol óriási siker lett.

Hazánkban is volt már példa arra, hogy a jelentkezők nézők szavazatai alapján kerültek be a műsorba, például a Való Világnál, de most nagyobb részvételre számítanak, mint az sms-es beszavazásnál. A TV2 marketingese szerint bevételkieséstől semmiképp sem tartanak, mert a tévhittel ellentétben elhanyagolható bevételt hoznak a nézői sms-ek, ugyanis ma már nagyon kevesen szavaznak. Főleg a 25 év alattiak körében jellemző a párhuzamos médiafogyasztás. Ez a korosztály csakis okostelefonnal a kezében ül le tévézni, és azonnal reagál a műsorra a közösségi oldalakon. Erre a szokásra épít a Rising Star, és így az okostelefon nyomkodásával még a verseny alakulását is befolyásolni tudják.

A TV2 marketinges csapata nemcsak a fiatalok Facebookos kommentjeit tartja fontos visszajelzésnek: az Indexnél dolgozó Sixx neve is előkerült. Sixx minden adás után kritikát ír az aznap esti bohóckodásról a comment:com nevű blogon. Csejtei beismerte, hogy reggelente gyakran első dolga, hogy elolvassa az új bejegyzést. Mivel ezeket főleg azok olvassák, akik nem nézték az adást, fontos, hogy milyen képet fest róla Sixx írása.

Ha nincs szerencséd, a kapcsolatok és a szorgalom is megteszik

Végül azt is megkérdezték az előadótól, hogy szerinte mi a sikerének a titka, mit kell tenniük a teremben ülő hallgatóknak, hogy hozzá hasonlóan sikeres marketingszakemberré váljanak. A marketingigazgató szerint főképp szerencsére van szükség. Úgy gondolja, hogy az ő generációjának sokkal több lehetősége volt: most jóval kevesebb a munkalehetőség és nagyobb a verseny, így nem szívesen lenne a mai pályakezdők helyében. Mégis arra biztatta a jelenlévőket, hogy tanuljanak, legyenek kitartóak és szorgalmasak, és arra is fektessenek hangsúlyt, ami ma talán a legfontosabb a szakmák többségében: a kapcsolatépítés.

 Fotók: 1, 2

Mobilkommunikációs képzést indít a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) a Magyar Telekom támogatásával. A négy féléves képzésre kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók jelentkezhetnek. A kurzusokon  a hallgatók a mobilkommunikációval, a közösségi médiával, az információs társadalommal és a tartalomszolgáltatással ismerkedhetnek meg – írja a SzegedCafé.

A képzés második évében a hallgatók a munkaerőpiacon közvetlen előnyt jelentő ismeretekhez és tapasztalatokhoz jutnak az újmédiás marketingeszközökről, a startupok lehetőségeiről, valamint mobilalkalmazás - tervezésében is részt vesznek.

A képzésben nemcsak a szegedi kommunikáció szak oktatói, hanem a Magyar Telekom, a POSSIBLE magyarországi irodájaként működő a CarnationGroup, a Kirowski Isobar, a HVG és az SZTE Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportjának szakemberei is részt vesznek majd.

Szegeden nem ez az első alkalom, amikor végre megjelenik a kommunikációs szektor támogatása az egyetem kommunikáció szakja mellett. Korábban mi is örvendeztünk azon, hogy egy kommszakos hallgatót díjazott a T-csoport. A mobilkommunikációs képzés sem idegen az egyetemtől: már évek óta fut a „Bevezetés a mobilkommunikációba” c. kurzus, amelyen szerteágazó betekintést kaphatnak az érdeklődő – nem csak kommunikáció szakos – hallgatók a mobilkommunikáció újdonságaiba.

Ez az új kezdeményezés azonban ezen a kezdetiségen jóval túl mutat, hiszen kvázi szakiránnyá szervezi a közösségi média és a mobilkommunikáció tanítását. A szegediek vállalása nemcsak azért kiemelkedő, mert első és egyedülálló az országban, hanem azért is, mert végre bevállalta egy kommunikáció szak, hogy nyit a legújabb trendek felé. Mert persze, fontos a sajtóműfajok tanítása, fontos az, hogy egy-egy hallgató megismerkedjen a tradicionális médiumokkal - printlapok, rádió, tévé - valamint képben legyen az online portálok világában is, de hatalmas hiba lenne elmenni a zsebünkbe bújt számítógépek és a beléjük zárt internet mellett.

Arról nem is beszélve, hogy a kommunikáció- és médiatudomány szakok finanszírozásából jóformán kihátrált az állam, így egyrészt egyre sürgetőbb a valódi, piacképes és használható tudás átadása, és nem utolsó sorban pontosan az állam kivonulása óta értékelődik fel a kommunikációs szektor támogató megjelenése egy-egy hasonló képzés mellett. Igény mindkettőre van.