F. Tibor állításait senki nem ellenőrizte, a Budapesti Corvinus Egyetemen nem hallottak róla. A hírt többen kritikátlanul átvették, pedig elég lett volna egy telefon. A szerencsétlen emberi sors mellett a magyar sajtóban uralkodó állapotokra is rávilágít a történet. A kattintásért mindent?

„Tavaly még a Corvinuson tanított újságírást, ma már hajléktalan” címmel tegnap délelőtt a 444.hu közzétett egy idős férfival készült videóriportot, aki azt állítja, hogy 30 éves pályafutása során nemcsak a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei híradó főszerkesztője volt, de dolgozott a MIX Magazinnál, publikálta képeit a National Geographic és óraadóként évekig tanított a Corvinus egyetemen. 

A Jászai Mari téren kéregető F. Tibor elmondása szerint a Független Újságírók Szövetségének is alapítótagja volt, mára mégis kicsúszott a lába alól a talaj. Olyannyira, hogy jelenleg egy „26 évig voltam újságíró. Ide juttattak! Minden segítséget köszönök!" feliratú táblával koldulja össze napi két-három ezer forintját.

Egyetlen telefonba került volna...

Természetesen sem célunknak, sem feladatunknak nem érezzük a tragikus emberi sorsok feletti bíráskodást  – a kommentelők úgyis rendre megteszik helyettünk –, mindenesetre F. Tibor története a magyar sajtó helyzete szempontjából is súlyos tanulságokat rejt. Az eredeti cikk megjelenése után mindössze néhány órával már hatalmas médiavisszhang közepette terjedt a közösségi oldalakon, több oldal átvette az információk ellenőrzése és bárminemű utánajárás nélkül. 

A HVG ugyan a videóbotrány óta jóval óvatosabb, ez esetünkben csupán a címben megjelenő kérdőjelben merült ki. (Közben korrigáltak, ők is leellenőrizték az állításokat.) A Hír24 pedig a National Geographichoz hasonlóan a Sanoma Csoport tulajdonában van, mégsem emelte fel senki a házi telefont, hogy ellenőrizze a férfi állításait a tákosi református templomról készült képek ügyében. A magazin interneten elérhető fotóarchívuma egyébként nem ad találatot semmilyen kazettás mennyezetről a "Tibor" névre keresve, ráadásul a kommentelők szerint Bócsi Krisztián kezéhez fűződik a fotósorozat.

A nyilvánvalóan Corvinusos kapcsolatokkal is rendelkező felsőoktatási oldal, az eduline szerkesztői is hasonlóan jártak el: bár azt írták, hogy az intézmény egy évvel ezelőtt közölte az óraadó tanárral, hogy a továbbiakban nincs pénz a foglalkoztatására, az oldal szerkesztői mégsem vették fel az egyetem Munkaügyi Irodájával a kapcsolatot.

Megkeresésünkre a Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet titkárságától és a HR-központtól is ugyanazt a választ kaptuk: senki nem emlékszik F. Tiborhoz hasonló külső oktatóra, ráadásul korábbi tanítványai sem jelentkeztek egyelőre. (A hivatalos választ még várjuk a Budapesti Corvinus Egyetem rektorától és a Független Magyar Újságírók Szövetségétől, mindketten későbbre ígértek tájékoztatást.)

 A 444.hu kommentfelületén egyesek emlékeznek rá a Kölcsey Televíziónál töltött éveiből, néhányan a valódi nevét is ismerik, van, aki konkrét munkáit látta, de akad olyan is, aki tényekkel próbálja cáfolni a történetet. Hogy a magát bűnügyi újságírónak valló F. Tibor állításai igazak-e vagy sem, a magyar újságírás tendenciózus leépüléséhez képest mellékes.

Elfogadhatatlan, ahogy a sajtó egyre inkább sutba dobja a tényeket a kattintásokért folytatott versenyben, és a minőségi újságírás szempontjait rendre beáldozza, hogy ellenőrizetlen információkkal etethesse közönségét.