Speciális alakváltó képességük van Orbán Viktor gyerekeinek: néha közszereplők, néha nem. Ha Orbán Gáspár foci vb-n szurkol Merkel és Putyin között, Ráchel pedig a Balaton Soundon táncol, akkor például nem. Akkor azonban, amikor a miniszterelnök keresztény-konzervatív politikusi imidzsét kell fenntartani, a család gőzerővel mosolyog a kamerába disznóvágáson, díjátadón vagy akár a Story-magazin hasábjain. A politikai kommunikációban végtelen viták tárgya az a bizonyos láthatatlan vonal, amely a magán- és a nyilvános élet között húzódik. Meddig mehet el egy újságíró? Mi számít tabunak? Ki közszereplő és ki nem? Mikor beszélhetünk a magánélet megsértéséről?

Míg korábban az adott ideológia, a kétezres évektől inkább a személyek határozzák meg egy-egy párt sikerét. A politika mediatizálódásának köszönhetően ma már minden társadalmi ügynek van arca, aki megtestesíti a pártprogramot, leegyszerűsíti az összetett dolgokat. Szimbólum ő, aki értékrendeket képvisel, eladhatóvá teszi a politikai üzeneteket, azonosulási lehetőséget és életstílust kínál a választóknak. Orbán Viktor is ilyen karizmatikus szavazatgarantáló, aki tengerentúli mintát követve, családját is gyakran kampányeszközként használja céljaihoz. Mi a baj ezzel? Az, hogy nem következetesen teszi.

Egy vérbeli marketinges legyen nagy dumás, szórakoztató, legyen a társaság középpontja, adja el magát. Eddig legalábbis ez a kép élt bennünk. A piac változásával azonban úgy tűnik, ez is változik: mostantól olyan marketingesekre is szükség van, akik egyáltalán nem illenek ebbe a képbe. Sőt. 

Ki az introvertált?

A pszichológusok (viszonylag elavult felosztás szerint) két személyiségtípust különböztetnek meg: introvertáltat és extravertáltat. Sok a tévhit ezekkel kapcsolatban, ezért nem árt tisztázni néhány dolgot. Először is, az introvertáltság nem azonos sem a szégyenlősséggel, sem az emberundorral. A különbség sokkal inkább abban van, hogy míg az extravertált ember a közösségből és más emberekből merít energiát, egyedül pedig unatkozik, addig az introvertált szeret egyedül maradni gondolataival, mert ez tölti fel energiával. Az introvertált sosem a társaság középpontja: kevesebbet beszél, viszont nagyon jól hallgat. Ez közel sem jelenti azt, hogy az introvertált személy nem szereti az emberek társaságát, vagy nincsenek kapcsolatai. És ezt sem jelenti:

Az introvertált-extravertált megkülönböztetés tehát sok esetben okot adhat a megbélyegzésre. Az üzleti szféra mindig is a nagy dumásokra vadászott, pedig lehet, hogy valójában nem is rájuk van szükségük.

A termékekkel kapcsolatos személyes ajánlás valószínűleg régebbi, mint az első hirdetések, mégis kénytelenek vagyunk a 21. században is rácsodálkozni fontosságára. Az Oxfordi Egyetem kutatása szerint az információs túlterheltség miatt ismerőseink véleménye fontosabb lett, mint valaha, és ebben a közösségi oldalak is egyre nagyobb szerepet játszanak. A személyes ajánlások hatékonysága inspirálta a szóbeszédmarketinget, de tízből kilenc fogorvos és ugyanennyi mosógépszerelő ajánlása sem olyan meggyőző, mint egy baráté vagy kollégáé. A suttogó propagandát nehéz jól csinálni, viszont a Cserpes-termékek sikere bizonyítja, hogy nem lehetetlen.

Az ismerőseinket utánozzuk Facebookon

Egy 2013-as felmérés szerint a termékekkel, márkákkal kapcsolatos ajánlások 80 százaléka még mindig offline, személyesen történik, de a közösségi oldalak szerepe is nőtt az elmúlt években. Az Oxfordi Egyetem kutatása szerint az információs túlterhelés miatt egyre inkább az befolyásolja a felhasználók döntéseit, hogy ismerőseik mit ajánlanak vagy választanak a közösségi oldalakon: gyakran egyszerűen imitálják egymás tevékenységeit.

David Sheen izraeli blogger, a Haaretz újságírója július tizedikén rákeresett a Twitteren héberül az arabok szóra. Amit ezután látott egészen megdöbbentő: izraeli fiatalok, főleg tinilányok a mikroblogon az arabok halálra kínzását kívánják. Sheen ezután elkezdte tweetelni az üzeneteket angolra fordítva úgy, hogy a tweetekhez csatolta az eredeti szerzők profilképeit.

A válogatás nyilván nem adhat teljes képet egy konfliktusról, a közösségi médiában megjelenő tartalom azonban ma már nem hagyható figyelmen kívül, gyakorlatilag egyfajta digitális korrajz. Arról nem is beszélve, hogy mivel Izraelben a nők is hadkötelezettek, ez a bennük bugyogó gyűlölet viszi majd őket a háborúba is.

Ma is olvasunk, csak már másképpen: leginkább e-mailt, SMS-t, posztokat, Facebook- vagy Twitter-bejegyzéseket. A magyar gyerekek nem olvasnak, de az egész világon sok a funkcionális analfabéta. A modern technológia miatt is fordultunk el az olvasástól, azonban úgy tűnik, mégis annak segítségével térünk vissza hozzá. A tablet lesz a megoldás?

Egy amerikai kutatás szerint a 8-10 év közötti gyerekek napi nyolc órát töltenek képernyő előtt, és ahogy idősödnek, ez a szám csak növekszik. Ezt az időt fordíthatnák akár olvasásra és játékra is, de ezek ma már kevésbé kötik le a figyelmüket, mint a képernyők. Amerikában minden negyedik gyereknek nehézséget okoz egy egyszerű mondat elolvasása és értelmezése, és sajnos itthon is hasonló az arány: Európában a lakosság 20-30 százaléka funkcionális analfabéta, Magyarországon minden negyedik ember.