Minden szakmai szempont, közösségi tiltakozás és nyilvánvaló társadalmi igény ellenére a kormány végül biztosan megszünteti a tudománykommunikáció mesterszakot - derült ki a Magyar Közlöny legújabb számából. Újabb szomorú és amatőr döntés született, mely egy éppen csak megindult fontos folyamatot akaszt meg, ami nemcsak a hazai műszaki-tudományos kultúrának okoz jelentős kárt, de az egész ország hosszú távú gazdasági fejlődésének is. 

Nem szerepel az új felsőoktatási szakjegyzékben az ELTE Természettudományi Karán futó tudománykommunikáció a természettudományban mesterképzés; a megszüntetést a képzésben dolgozók is megerősítették. Bár a szak létezését nemcsak munkaerőpiaci igény, de a felvételiző hallgatók évről évre növekvő száma egyértelműen indokolná, a legfelső vezetés mégis úgy látta, hogy ez a szak is csak egy újabb út a gyorséttermek pultja mögé. Az előkészítési munkákat, hatástanulmányokat és felméréseket látszólag teljesen nélkülöző döntés tévedéseit már mi is megpróbáltuk elmagyarázni a szakpolitikusoknak, de érveink sajnos süket fülekre találtak.

Nem fontos a minőségi tudománynépszerűsítés

Értékteremtő és szakmai sikerekben bővelkedő képzés szűnik meg, pedig a magyar tudománykommunikációs folyamatokban, a tudománypolitikus-újságíró-kutató-PR munkatárs-médiafogyasztó érdekütközései miatt rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Ezt a tengerentúlon már a hatvanas években felismerték, sőt, önálló kutatási területet is kapott Public Understanging of Science néven, mely a tudomány nyilvános, laikusok általi megértését vizsgálja és fejleszti - elsősorban szociológiai és társadalomelméleti módszerekkel. Hiába alapítanak azonban tanszéket és doktori iskolát a legnagyobb külföldi intézmények, - így a londoni Imperial College, a sheffieldi egyetem, az amerikai Boston University, és az új-zélandi Otago University - az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem tartja fontosnak a minőségi tudománynépszerűsítést.

Az eddig az UNESCO Multimédiapedagógiai Központban működő iskola alapszak nélkül műszaki-, természettudományos, informatikai, agrár, orvosi alapképzettséget kívánt előfeltételként a jelentkező hallgatóktól. A szak tehát aligha volt "büfészak" (-más kérdés, hogy az erre való hivatkozás is nagyban téves-), ráadásul a leendő tudománykommunikáció szakos hallgatóknak a 2 év alatt 20 kreditnyi természettudományos tárgyat is el kell végezniük, így az űrcsillagászattól kezdve a matematikán át akár a kvantumfizikába is bepillantást nyerhettek. Sovány vigasz, de a jelenlegi diákoknak és a most felvételizőknek nem kell aggódniuk: az ő képzésüket a megszüntetéstől függetlenül befejezik.

Előre a technikai analfabetizmus felé!

Azt gondolná az ember, hogy a tudósok ma már nem burkolózhatnak laborköpenyük, katedrájuk mögé és mindenkinek érdekében áll, hogy a tudomány legfrissebb eredményeit érdekes és közérthető formában tolmácsolják a nagyközönség felé.  A 21. század egyik legnagyobb ellentmondása, hogy egyre nagyobb a szakadék a társadalom nagy részének tudása és a mind bonyolultabbá váló műszaki- és természettudományi ismeretek között, miközben a korszerű tudásalapú társadalmak sikere a műszaki- és természettudományok társadalmi alkalmazhatóságától függ.

Az ez irányú műveltség nemcsak hétköznapi problémák megoldásához elengedhetetlen, de ahhoz is, hogy felelős állampolgárként tudománypolitikai döntésekben is érdemben vehessünk részt. Nyilvánvaló, hogy azok az országok tudnak a gazdasági kihívásokra is könnyebben reagálni, amelyek hangsúlyosan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A döntés tehát egy újabb apró, de annál jelentősebb lépés nemzetközi izoláltságunk, tudománypolitikai és gazdasági lemaradásunk, de legfőképpen tudományos-technikai analfabetizmusunk felé.